Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Zeke Gyula: "Budapest most fog lassan az érdeklődés homlokterébe kerülni" - beszélgetes John Lukaccsal
Szûk körû. Amerika majdnem 280 millió emberbôl áll. Kevés kritika jelent meg itt-ott, az mind jó volt, s fôként magyar származásúak írtak a könyvrôl. Eladtak talán 8000 példányt. A legtöbb olvasóm – ha a népesség arányszámában nézem – Magyarországon és Svédországban van. Svédországban a könyveimbôl kiadnak 5-6 ezer példányt, de a lakosság csak nyolc és félmilliónyi. Itthon is nagyjából ugyanebben a példányszámban jelennek meg a munkáim az ismert lakosságszám mellett. Hogy a Budapest 1900...-nak mégis nagyobb sikere volt, az annak a véletlennek köszönhetô, hogy épp akkor volt a rendszerváltás, és megnôtt az érdeklôdés az ország és Budapest iránt. 1990-ben Magyarország presztízse nagyobb volt, mint most, és a könyvet lefordították több nyugati nyelvre is. Van francia, svéd, német kiadása, és tessék csodálkozni, japán kiadása is van. Furcsa érzés azt a kezemben tartani, semmit nem értek belôle. Érdekes, hogy Angliában és Kanadában, ismét aránylag számolva, szintén több olvasóm van, mint az Egyesült Államokban. Ám ettôl függetlenül 1990 óta jóval több munkámat adták ki külföldön, mint korábban. Nem közvetlenül a Budapest 1900... miatt, hanem mert ez a könyv hozott elôször kapcsolatba tekintélyes amerikai kiadókkal. S végül miként ítéli meg, sikerült valamelyest elmozdítani a Bécs-központú Monarchia-képet? Nem tudom felmérni. Nem segíti ezt például, hogy a német kiadásnak meglehetôsen rossz címe van: Ungarn in Európa. Hát nem errôl szól a könyv. Ez címhamisítás... Címhamisítás, mert nincs köze a könyvhöz. A rendszerváltást megelôzôen is többször járt itthon, azóta azonban minden évben tesz egy kisebb-nagyobb utat... Igen, 72-ben, 74-ben, 80-ban, 81-ben, 83-ban és 85-ben jártam itt a rendszerváltozás elôtt. 1991-ben katedrát is ajánlottak az egyetemen, amit nem tudtam elfogadni, de akkor itt maradtam öt hónapig, és egy szemesztert tanítottam. És ez éppen egybeesett a Budapest 1900... megjelenésével. Azóta pedig minden évben egyszer itt töltök pár napot, néha több idôt is. Szóval meglehetôsen hosszú idô óta képes nyomon követni a város alakulását. Hogyan látja, s miként ítéli meg a változásokat? Látom Budapesten – ami szintén világjelenség talán, nem a harmadik világban, hanem Európában és Amerikában –, hogy azért, aki teheti, kitelepül a városból. Fôleg egészségi okokból. Három problémát hadd említsek. Az egyik az autók tömege. E tekintetben nagyon helyesnek tartom azt, hogy egyre több sétálóutca van. Szerintem az egész Belvárosból ki kéne tiltani az autókat. A második is világjelenség: nem szabad ilyen óriási mértékben az idegenforgalomra építeni. Az idegenforgalom nagyon fontos, pénzt hoz az országnak, de kulturálisan nagyon keveset. Sokat lehet, de nem mindent az idegenforgalomra építeni. A harmadik olyan jelenség, aminek hátránya és elônye is van. Fôleg Pesten, de Budán is a legnagyobb méretû építkezések úgy 1880 és 1910 közé estek. Szinte egy idôben tehát. Ekkor történt meg elôször Magyarországon, hogy már nem csak a nagy földbirtokosok, hanem a háztulajdonosok is a legnagyobb adófizetôk közé emelkedtek, amint azt Vörös Károly kitûnô munkájában kimutatta. Van ennek egy negatív és egy pozitív következménye. A negatív következmény, hogy miután egy idôben épültek, egy idôben avulnak is el. Tehát a városigazgatásnak borzalmas probléma lesz, hogy a csatornázás, az összes felszerelés felújítása, cseréje, javítása egyszerre jelentkezik. Hatalmas pénz így együtt. És nézze meg például, hogy néz ki a Körönd. Ez a negatívum. És ez egyedülálló a világon, mert nincsen még egy nagyváros, amelynek a lényeges részei ennyire egy idôben épültek volna fel, mindenütt több idôréteg rakódik egymásra. Több ezer házat érint egyszerre. A pozitívum pedig ugyanebben áll, hogy ez a 19. századvégi épületegyüttes – amit a maga idejében sokan és sokat kritizáltak építészetileg, például Szekfû is, aki nagyon ostorozta a malter-cirádákat, erkélyeket, satöbbi – szinte egységes, és ennek, idegenforgalom tekintetében is, most jön a divatja. Amit historizáló eklektikának szoktak nevezni? Igen. Annál régebbi épület Budapesten már nagyon kevés van, elszórva itt-ott, templomok, egy-egy utca és ház a Várban. De most a 21. században élünk, és a 19. század vége iránt van nosztalgia, és lesz is. Az a tény, hogy Budapestnek ilyen nagy része való abból az idôbôl, már most is, de harminc év múlva nagyon komoly elôny lesz. Ez nem kétséges. Prágába ugye fôként az érintetlen 17-18. századi városmag miatt jár a világ. Budapest pedig városépítészeti okokból most fog lassan az érdeklôdés homlokterébe kerülni, mert a 19. század vége lassanként épp olyan antik és érdekes lesz, mint a 17-18. század. Komolyan kellene erre gondolni és vigyázni. És még valami. Budapestnek különös szépsége a tájképe. Hogy a Duna a város közepén folyik, ami se Bécsben se Belgrádban, se Linzben nem létezik. Ezért nagyon kell vigyázni, és megôrizni a szecesszió elôtti neoklasszikus magyar épületeket. Hogy ez így maradjon például a Széchenyi rakparton, a Várkert rakparton, mert ez a legnagyobb értéke a városnak. A modern csak ártott itt. Nem tetszik nekem sehol sem, sôt visszataszítónak tartom az acél-, üveg, betonépítészeti struktúrákat. Ez el fog avulni, sokkal gyorsabban, mint bármi, ami elôtte volt. De mi jön, mi jöhet utána? Régit építeni nagyon veszélyes... Nem tudom, csak azt tudom, hogy engem ez taszít. Amerikában például most valami egészen különleges történik, és nem csak az amerikai néplélek miatt. Még mindig nagyon olcsó a föld ott, és sok hely van a terjeszkedéshez. Úgy látom, hogy Amerikában lassan – talán New York kivételével – a városok meg fognak szûnni, és a városi élet a szó hagyományos értelmében föl fog számolódni. Egy óriási suburb lesz az egész ország? Pontosan. Én vidéken élek, ez az én életem. Budapesten születtem, de valahogy mindig vonzott a vidék, a Margitszigetet és Budát mindig jobban szerettem, mint Pestet, a legintenzívebb gyerekkori emlékek pedig a mostohaapám zempléni szôlôjébôl maradtak meg bennem. Amerikában Philadelphiától úgy hatvan kilométerre élek, egy három holdas birtokon. New Yorkot sem szerettem meg soha igazán. Körülöttem is most már kertváros alakul. Egy más kultúra fog kibontakozni, már kezdnek mutatkozni az elsô jelek, elég csak itt Magyarországon és Nagy-Budapesten belül is a kisvárosi központok felújulására gondolni. Érdekes volt például a számomra, a múltkor arra akadt dolgom, hogy mennyire kiterjedt Budapest a Boráros tértôl dél felé. ● 8 BUDAPEST 2007 július
