Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Kálmán Attila: Lélegzetfelvétel az űrből
felújítási munkák miatt. A Mûvész sétány menti teniszpályák területén nôtt ugyan a zöldfelület, ám annak leginkább az elhanyagoltság, a gyomosodás az oka. A Tabánban a Rác fürdô bôvítése miatt történt fakivágás, a Petôfi-híd budai hídfôjénél pedig az Egyetemisták parkjában megvalósult Science-park következménye a zöldfogyatkozás. Az ELTE egyetemi városrész területén történt ingatlanfejlesztések nyomai jól láthatók a térképen, de az épülettömbök között kialakított zöldfelületek intenzitása már meghaladja az 1990-es állapotét. Mindemellett viszont a Nemzeti Színház és a Mûvészetek Palotája is hadat üzent a zöldfelületnek. Budapest hegyvidéki zónája kétségtelenül a fôváros zöldfelületekben leggazdagabb övezete. A Budapest nyugati szegélyét alkotó térségben a teljesen burkolt, beépített területek aránya mindössze 1,4 százalék, míg a 100 százalékban zöldfelülettel borítottaké csaknem 39 százalék volt 2005-ben. Mindez kétségtelenül a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozó erdôterületeknek köszönhetô, melyek 27 négyzetkilométert foglaltak el a 2000-es adatok alapján. Jelentôs zöldfelületet alkot a Mátyás-hegy, a Ferenc-hegy, a Kis-svábhegy, a Sashegy és a Rupp-hegy. E tekintetben jelentôsnek mondható még a Farkasréti temetô, valamint a Svábhegy erdôfoltokkal tarkított lakóterületei, a Széchényihegytôl a Diósárkon és a Városmajoron keresztül a Moszkva térig terjedô zöldfelületi folyosó. A Csúcshegy, Testvérhegy, Táborhegy területén egyértelmû – bár eltérô mértékû – zöldfelület-növekedés mutatható ki. A Bécsi út menti zöldkörnyezet erôteljes csökkenését más zónáéhoz hasonlóan az ingatlanfejlesztések (Eurocenter, Stop-Shop, Táborhegyi lakópark) okozzák. Gazdagrét lakótelepi térségében végbement a – jelek szerint a lakótelepek mindegyikére jellemzô – zöldfelületi növekedés. A Budaörsi-út és az M1-M7 közös szakasza mentén jelentôs mértékben csökkent a zöldnövényzet az ott megvalósult beépítések miatt. Végül néhány szó a budapesti agglome rációról, melynek négyszer nagyobb te rülete gyûrûként veszi körbe a fôvárost. Az agglomeráció területén a nagyobb részben beépített területek aránya 2005-ben csaknem 9 százalékos volt, mely természetesen lényegesen alacsonyabb a Budapesti átlagnál, de a fôváros legkevésbé beépített hegyvidéki zónájának értékeinél is. Ez az adat azonban nem meglepô egy 37 százalékában szántót, két százalékában pedig erdôt tartalmazó térségben. Figyelemfelhívóbb talán az a tény, hogy a 100 százalékban burkolt vagy beépített területek aránya 1990 és 2005 között több mint két és félszeresére nôtt. Az agglomeráció zöldfelületi szempontból legintenzívebb területeit a térség erdôi alkotják. Ezek közül a legnagyobb kierjedésûek a Duna nyugati oldalán lévô, s természetvédelmi oltalom alatt álló Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz, valamint a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozó erdôségek. A fôvárosi szakasz folytatásaként Budaörs-Törökbálint területén is jól látható az M1-M7-es menti és a Tükörhegy térségében történt beépítésének következménye, a zöldfelület jelentôs csökkenése. A térség erdôterületeinek zöldfelülete jellemzôen változatlan állapotú maradt. Dunakeszi és Fót körzetében a 2A menti beépítések is az M1-M7-hez hasonló állapotokat okoztak. ● 5 BUDAPEST 2007 július Rákosrendezô környékén 2000-ben sem volt több a zöld A Rákosrendezô pályaudvar környéke a levegôbôl nézve is „rozsdazóna”
