Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Fodor Béla: Eltűnt az utca legöregebb lakóháza
romemeletes lakóépületet Madarász Pál és Széll Imre építési vállalkozók emelték 1913-ban – az eddigiekhez hasonlítva, amelyek, láttuk, mind a 19. század utolsó harmadának elsô éveiben születtek, meglehetôsen késôn. De – és itt a tanulságként kínálkozó tény – arculata igazodik az akkor már állókhoz, mert tudta a gazda és a tervezô is, nem abban kell kitûnni, hogy mindenáron, de különbözünk! Ez ugyanis: egy város. Épületeinek együtt megmutatkozó egyedi arcvonásai teszik minden más várostól megkülönböztethetôvé. A gazdák – azaz az építtetôk – egyébként ebben az esetben Lédermann Jenô és Deutsch Mór voltak. Az utóbbinak, a „tükörgyáros nak” üzlete és mûhelye is mûködött a házban. A bejárati kaput és környékét díszítô üvegablakok, melyek szinte teljes épségben megmaradtak, minden bizonnyal az ô gyárában készültek. A háznak irodalomtörténeti érdekessége is van: 1948-ban pár hónapig itt lakott Nagy Lajos . Az 55. számú lakóépület az 1900-as évek elején készült, az építtetô Waldner Lajos. Az eredetileg háromemeletes ek lektikus bérházra az 1960-as években még egy emeletet húztak. Itt mûködött évtizedekig a Zenemûkiadó nyomdája. Megkerülve a Paulay Ede és Nagymezô utcai sarokházat, melyet Wellisch Sándor és Gyula tervezett és épített Rosenberg Adolf számára 1887-ben, visszaérkezünk kiindulópontunkhoz, az üres telekhez. Ide a tervek szerint egy új szállodafajtát, egy butikhotelt építenek majd (a BUDAPEST áprilisi építészetkritikai rovatában jelent meg egy rövidebb közlemény errôl a majdani házról). Folt lesz bizony, hiába, hogy ambíciózus alkotómunkával készülnek bizonnyal a tervek, folt a felszakított szöveten. A Nagymezô utca gépek zajától hangos. S ha ezek megjelennek valahol a bontással „megtisztított” terepen, a környék régi házai bizony riadtan húzzák összébb magukat. ● 35 BUDAPEST 2007 június Hegedû utca 6. Paulay Ede utca 57.