Budapest, 2007. (30. évfolyam)

6. szám június - A Lát-kép Egyesület felvételei Szent István körúti kapualjakról

Tavaly áprilisban indultunk el a Nagykörúton. A LÁT-KÉP Egyesület fotóit raktuk sorba, hogy megmutassuk Európa egyik leghosszabb városi országútján, hol tart a mi arcvonásaink torzulása. Hová jutottunk azóta, hogy – nagyjából bô évszázada – kinôttek itt a földbôl egy szép jövôjének nekirugaszkodó fôváros vadonatúj palotái. Amelyeknek minden részlete a gondos tervezôt dicsérte, s a megrendelôt is: nem akart senki többet vagy mást, mint amit jó ízléssel elôírtak számára az okkal szigorú szabályok. Végigjártuk, fotókon megmutattuk, hogy néz ki ma Budapest legforgalmasabb útvonala, fôutcája. Házait – s fôleg a kapualjak környékét – lelakta, felzabálta, graffitikkel összerondította, vak kirakatokkal, kopott s szedett-vedett reklámfeliratokkal, táblákkal, ordító ocsmányságokkal „dekorálta” ki az igénytelen igyekezet, amely kedve szerint mutogathatja saját korlátoltságát. S nemcsak a házak üzleteinek bérlôi – tisztelet a ritka kivételnek, hisz ilyet is mutattunk –, az épületek tulajdonosai, de a közigazgatás se találta meg a módját, hogy változtasson, változtassanak a dolgon. Hogy ha majd holnap újra belenézünk a tükörbe, ne rongyos grimasszal vigyorogjon vissza ránk saját tehetetlenségünk. A Dunától – a Boráros tértôl – indultunk, s érkezünk meg ezzel a záróközleménnyel újra a Dunához, a Szent István körúti szakasszal befejezve a szemlét. Perfekt a tanulság. Ki értette meg? ●

Lát-kép

26

BUDAPEST

2007 június

9.

11.

3.

1.

7.

5.