Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Zappe László: Veszedelmes viszonyok
14 BUDAPEST 2007 június ket használtak: Babaszappant, Caola, Kék-vörös szappant, Babakrémet, Caola krémet. Az igényesebb nôk emellett a magyar kozmetikai ipar legújabb termékeit – Camea arckrémet, púdert, rúzst, körömlakkot, hajlakkot – is beszerezték. Nagyon sokan heti rendszerességgel vették igénybe a fodrászatok szolgáltatásait. A szívós egészségügyi propaganda hatására egyre többen naponta mostak fogat, immár ki-ki a saját fogkeféjével és az akkoriban kapható magyar fogkrémekkel (Ovenall, Amodent). A férfiak hetente kétszer-háromszor borotválkoztak. A villanyborotva ebben az idôszakban vált népszerûvé. A borotválkozás kellékei között szintén feltûntek az új magyar termékek, mint a Barbon vagy a Pitralon család. Választható megoldások A tisztaság fogalma napjainkra igencsak összetetté vált. Míg korábban a mindennapi fürdést még túlzásnak tartották volna, ma a mindennapi hajmosás sem ritka. A rohamléptekben kifejlôdô fogyasztói kultúra a testkarbantartás új és új területeit, módszereit és eszközeit hozta létre. A polgárosodás folyamatában a tisztálkodás egyre inkább egyénivé vált, s ezzel egy idôben az eredményt tekintve megnövekedtek a választási lehetôségek, vagyis az egyén egyre inkább szabadon dönt arról, hogy milyen közösséghez kíván tartozni, s a külsejét az adott közösség ízlésének megfelelôen rendezi el. S habár ma is vannak úrinôk és hamupipôkék, közöttük a különbséget már nem a tisztaság fokában, hanem sokkal inkább a pénztárca vastagságában kell keresnünk. ● A Meg is mosakodjál! Higiénia a 20. században címû nagysikerû kiállítás 2007. május 18-tól a zalaegerszegi Göcsej Múzeumban, szeptembertôl a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumban lesz látható. A cikk megírásában nyújtott segítségéért köszönettel tartozom Czingel Szilviának, Gergely Katalinnak és Peterdi Verának. A pesti közlekedés szeszélye folytán pontban hétkor futottam be az Új Színházba a Veszedelmes viszonyokhoz. Siettemben nem figyeltem eléggé, így eshetett meg, hogy a figyelmezetô jelek (jegyszedô az utcán, sötétség a benti elôtérben) ellenére a szokott útvonalon, a színházon belül közelítettem meg az emeleti stúdiószínpadot. A liftnél ért utol az elôadás író-rendezôje, Kiss Csaba , aki aztán elkalauzolt a helyszínre. Tôle tudtam meg, hogy ezúttal visszaállították a régi rendet, az udvaron át, a hátsó lépcsôn lehet fölmászni a játszóhelyhez. Az egészben az indoklás az érdekes: a közönség zavarná a készülôdô színészeket. Ez a stúdiószínházi kényszerdivat igazi csodája. Nemcsak a különféle pincékben, üzlethelyiségekben, volt mûvelôdési házakban mûködô apró termek küszködnek színjátszásra alkalmatlan körülményekkel, de a különben tisztességesen fölszerelt színházépületekben is sikerült lehetetlen állapotokat teremteni. A próbaszínpadokat ugyanis, ahol általában ezeket a stúdiókat kialakították, nem közönség fogadására tervezték. Úgyhogy vagy a publikum, vagy a játszók szoronganak. Ezúttal az elôbbit választották. Az csak ráadás, hogy az udvar, ahol a Paulay Ede utcai épület hátsó lépcsôje áll, mostanában a Székely Mihály utcából nyílik. Nemcsak háromemeletnyi lépcsôt mászhat, de nagyot kerülhet is a nézô, míg hozzájuthat a mûélvezethez. A viszonyok tehát veszedelmesek – már az elôadás elôtt is. Ám olcsó és méltatlan tréfa volna az elôzményeket rávetíteni a produkcióra is. Kiss Csaba eredetien értelmezte Choderlos de Laclos 1780-as levélregényét. A ráció, a felvilágosodás és egyúttal az évezredes európai feudalizmus felbomlásának évszázadában játszódó történetet, amely a korabeli arisztokrácia erkölcsi rendjének elporladását s vele érzelmi kiszikkadását ábrázolta, részben finom érzelmi motiválással, részben brutális humorral hangolta át. Zeke Edit díszlete és ruhái kissé szürre alizált 18. századot teremtettek a színpadra. Nemcsak az összes helyszín, de az összes szereplô is folyamatosan jelen van. Ám nem jelenésére váró színészként, hanem játszott szerepében. A galád, cinikus cselszövényeket a kiszemelt áldozat jelenlétében eszelik ki, viszik végbe. Kiss Csaba rendezôként bravúrosan oldja meg az egy térben mozgók elhelyezésével, hogy ott is legyenek, meg ne is, amikor róluk, sorsukról döntenek egy másik szögletben. Mindez együtt hozza magával azt, hogy nem az amorális cinizmus rajza, megítélése vagy éppen ördögi dicsôítése folyik a színen, hanem egyszerûen az emberi testi-lelki viszonyok hol ironikus, hol fájdalmas megjelenítése. A cinizmus, az érzéketlenség, a morálnélküliség, amely Valmont vicomte-ot és Merteuil márkinét jellemzi és vezérli, csak generálja a cselekményt, amely mintegy kifordítja a lelkek mélyét, vagy kevésbé hangzatosan: megmutatja a viselkedési, a reagálási mechanizmusokat. A kísérletet Kiss Csaba változatában félreérthetetlenül a márkiné vezérli, az ô eszközeként cselekszik Valmont, s lesz az ô ármánykodásának már-már tragikus áldozata, míg közös cselszövéseik áldozatainak tragédiája elsikkad az elôadásban. Ennek pedig némiképp éppen a Valmont-t játszó Seress Zoltán alakítása esik áldozatául. A hibátlanul elegáns színész remekel a rideg érzéketlenségben éppúgy, mint a színlelt és a valódi érzelmek megjelenítésében, ám ezekbôl egységes figurát összegyúrni valószínûleg lehetetlen. Györgyi Anna számára viszont éppen hogy tökéletesen egységes figurát nyújtott át Kiss Csaba, s a színésznô kifogástalanul hozza is a végzetes játékait könyörtelenül, éles elmével és alapos lélekismerettel játszó, öncélúan gonosz, kedvtelésbôl pusztító asszonyt. Pálfi Katá t soha sem láttam ennyire jónak: csodásan finom színekkel rajzolja meg az erkölcsös és ráadásul férjébe szerelmes asszony elcsábulását. Kovács Krisztián szerelmes lovagja éppen annyira fakó, amennyire a szerep is az, a zárdából szabadult butuska lányként eleven és hiteles Fodor Annamária. Tordai Teri bölccsé örege dett anyát ad, aki mintha saját sorsától óvná lányát, de az elkerülhetetlent részvéttel veszi tudomásul. ● Veszedelmes viszonyok Zappe László
