Budapest, 2007. (30. évfolyam)
6. szám június - Juhász Katalin: Úrilányok és hamupipőkék
12 BUDAPEST 2007 június A testi tisztaság és az ápoltság az egyik szembetûnô jele annak, hogy ki milyen társadalmi réteghez tartozik és mivel tölti a napjait. Az úri életet mindig is a tisztaság, az új holmik, a fényûzô lakás képzete lengte körül, míg a szolgai és munkás életmódhoz inkább a szenny, a piszok, az elhasznált ruhák és a szûkös, minden komfortot nélkülözô hajlék képe tartozott. Ezek a sztereotípiák még ma is élnek a köztudatban, de a korszerû tisztálkodási körülmények és eszközök jóval nagyobb tömegek számára elérhetôek, mint a 20. század elején. Urak és úrinôk A tisztaság nem mindig jelentette azt, amit ma értünk alatta. A 19-20. század fordulója körül még nagyobb jelentôsége volt a rendezett külsônek és a tiszta, gondozott ruházatnak, mint annak, hogy ki milyen módszerrel, mennyire alaposan tisztálkodik. A két világháború között azonban már ez a szempont is lényegessé vált. A városi polgári családok szigorú íratlan szabályok szerint mûködô életében a tisztálkodás és öltözetváltás fontos szerepet kapott. E mindennapi cselekvéssorozat a megszokásig ismételtetett-gyakoroltatott elôírásszerû mozdulatok révén már-már szertartás jelleget öltött. Egy minisztériumi jogtanácsos leánya életrajzi elbeszélésében például részletesen leírta, hogy az ô családjukban milyen sorrendben és szabályok szerint történt a test, a haj, a fogazat rendszerszerû mosása, rendben tartása (Peterdi Vera közlése). Tulajdonképpen épp ez a részletes kidolgozottság különböztette meg az „úri” rétegeket a városi polgárság nagy tömegétôl. A polgári értékrendet képviselô családok hét közben kétszer mosakodtak a fürdôszobában. Reggel kötelezô volt az arcmosás (gyakran hideg vízzel), este pedig nyakukat, hónaljukat, arcukat, lábukat tisztították meg. Hetente egyszer fürödtek a fürdôkádban, amikor az egész testüket (hajukat is) megmosták, és körmeiket is rendbetették. A mosdáshoz boltban vásárolt szappant használtak, házi szappanhoz egy polgárasszony nem alacsonyodott le. Fogat reggel és este mostak. A tisztasághoz a kellemes illat is hozzátartozott, amelyet részben az illatos szappanok, részben egyéb kozmetikai és illatszerek biztosítottak. Az úrinôk az 1930-as 40-es években már dekorkozmetikumokat – rúzst, púdert, szemceruzát − is használtak. A 19. század végén a feltörekvô polgárság számára a fürdôszoba már szimbolikus presztízs-értékhordozó volt. Egy újlipótvárosi középosztálybeli család fürdôszobája például a következôképpen festett (Czingel Szilvia közlése). A fürdô szobában általában egy mosdó volt, fölötte üveglapon fogápolási cikkek, fésû, kefe, nagytükör külön felsô világítással. A mosdó mellett helyezték el a bidét, utána derékszögben a fürdôkádat. Állt még a fürdôszobában egy nádfonatos karosszék, amelybe vizesen is beleülhettek, e mellett volt a WC. A falon egy gyógyszeres szekrény, egy másik polcon a férfiak borotválkozó eszközei és egy hajnyíró gép. Volt a fürdôben egy személymérleg, a falon pedig fogas a fürdôköpenyek számára. A fürdôkáddal szemközt egy ugyancsak fehér támlás, karos fapad állt, felcsapható ülôkével, alatta hely a szeny nyes testi fehérnemû számára. Városi cselédek A 20. század elsô felében a fürdôszoba még polgári középosztályi privilégium volt. 1930-ban Budapesten 100 lakásra 32 fürdôszoba jutott, de jellemzô, hogy a háromszobás lakások esetében ez a szám már 88, az ennél is nagyobbaknál pedig majdnem 100 volt. Úrilányok és hamupipôkék Tisztálkodási szokások a 20. századi Budapesten Juhász Katalin A szentendrei Skanzen múlt évi Meg is mosakodjál! címû kiállítása a tisztaság fogalmának változását mutatta be a 20. század elejétôl napjainkig. Ez év tavaszán az Angyalföldi Helytörténeti Gyûjteményben a kiállítást várostörténeti anyaggal kiegészítve nyitották meg, ahol helyet kaptak a két világháború közötti és az 1960-as évek munkáslakásainak higiéniai körülményeit reprezentáló enteriôrök is. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos konferencián a néprajzosok mellett történészek és szociológusok foglalkoztak többek között a 20. század elsô felében élt budapesti polgárság életmódjával, tisztasággal kapcsolatos felfogásával. Gyerekfürdetés az új Béke úti lakótelepen az 1950-es években A fogmosás és tisztálkodás helyes módja az Uránia Szemléltetôeszközök Gyára 1920-as években készült diasorozatának egyik felvételén. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Fotótára, Budapest)
