Budapest, 2007. (30. évfolyam)
5. szám május - Hidvégi Violetta: A fal mellett és a fal mögött
lámpa fénye zúdul ránk, és hûvös idôben sem kell fogvacogva összehúzódnunk, tizenkét kályha ontja melegét. Ha sok lenne a fénybôl és a melegbôl, hûsítôen hathat az épület belsô terében kialakított mesterséges vízzuhatag. Láthatunk kitûnô némajátékokat pompás jelmezekben, csárdást táncoló lovat és bohócokat. A produkcióban oroszlánrészt vállal Hermann úr, öt oroszlánjával összezárva. Idézzünk néhányat az elôadások korfestô címeibôl: Rózsa elorzása – társasjáték; Ördög Róbert; a némajátékok közül Zrínyi hôs halála, vagy Szigetvár védelme. Bízzunk benne, hogy ma éppen ez utóbbi van mûsoron, mert ennek a darabnak a legszebb a kiállítása. Az ideiglenesre (hat hónapra) tervezett épület közel három évig maradt fenn a régi füvészkertben. A következô szezon 1865 decemberétôl 1866 április közepéig tartott. A Fôvárosi Lapok 1866 március 16-ki számának 243. oldalán így kritizálja a vállalkozás falragaszait: „Suhr cirkusza egyre hirdeti a legingerlôbb elôadásokat, és pedig még mindig – német falragaszokban, egy-egy kegyelmesen zárjel közé tett magyar fölvilágosítással. Egyébiránt német plakátokat nemcsak Suhr nyomat. Sokan megfeledkeznek, hogy Magyarország fôvárosában vannak, vagy azt hiszik, hogy most is, mint 20-25 év elôtt, Pest lakossága nagyrészt német ajkú. Most már megfordítva áll a dolog, s teljes joggal lehet kívánni, hogy azok, kik különben is a közönség kegyére vannak szorulva, legyenek annyi figyelemmel, miszerint e kegyet oly nyelven kérjék, mely az ország anyanyelve.” Pest város tanácsa folyamatosan harcolt a fából készült füvészkerti építmények lebontásáért. Thaisz Elek fôkapitány jelen tése 1866 szeptemberében többek között Borsos és Doctor fényképészmûtermével és kapcsolt fészereivel, egy ideiglenes borcsarnokkal, dohánybódéval és – természetesen – Suhr épületével foglalkozott, ugyanis a „a nép legalsóbb rétegeinek mulató és búvó helyé”-nek tartotta ezt a területet, mely a múltban már oly sokféle magamutogatónak adott teret. A cirkusz végül is még kiszolgálta a koronázási ünnepségeket, amikor egyébként is emberek és lovak számára több ideiglenes faépület és sátor emelésére került sor. Csak ezután bontották le 1867. júliusának végén. Mi azonban még nem bontunk, hanem továbbhaladunk, zsebünkben az újonnan készített fényképes vizitkártyával, gazdagodva a cirkuszi élménnyel. Kíváncsiságból körbesétáljuk a kertet, és a Nemzeti Színház háta mögött, fabódéi elôtt elhaladva, kilépünk a hajdani Ország útra. Elsétálunk Westermayer József háza, majd a Zitterbarth Mátyás tervezte Nem zeti Színház elôtt. Utóbbit 1837-ben nyitották meg, hogy aztán korszerûtlenségére és tûzveszélyességére hivatkozva 1908-ban bezárják, majd 1913-14-ben lebontsák. Mára csak egy visszafogott emlékmû hirdeti, hogy egykor a múzsák adtak itt egymásnak találkozót. Azért az is különleges sors és múlt, ami még áll! Egykor a színház szomszédságában, a ma Rákóczi út 5. számot viselô háromemeletes épület megújulva, romantikus külsejével hívja fel magára a figyelmet. Ezen a helyen már a 18. század végétôl mûködött Griff néven fogadó. Az egykori Hatvani-kapu közelében fekvô kocsmában a pesti vásárokra érkezô vidéki gazdák, vándorkomédiások, postakocsisok múlatták az idôt. A földszintes épület 1865-ben tûz martaléka lett, de a Griff, ahogy illik, fônixként újraéledt és két és fél év után, 1868 májusában Pannónia Szállóként nyitotta meg kapuit. Születését két Józsefnek köszönhetjük: Westermayer az építtetô-tulajdonos, Pán a Prágából Magyarországra származott, romantikus stílusban alkotó kitûnô építész. Az impozáns megjelenésû új épület és a vele szomszédos színház együttes látványáról az építkezés idején így írt a korabeli sajtó: „A „Griff” maholnap ké szen áll. E nagy épület mellett a tôszomszédos Nemzeti Színház egészen eltörpült. Valóban nem jól esik rá gondolni, hogy az országnak egyetlen ily mûintézete van, s az is ily szûk és dísztelen hüvelyben szorong. De eljön tán nemsokára az idô, midôn oly színházat nyerünk, melynek külsejét is gyönyörködve nézhetjük.” (Fôvárosi Lapok 1867. szeptember 21.) A háromemeletes szállodában 72 szoba állt a látogatók rendelkezésére. A földszinten mûködô kávéház vendégköre elsôsorban környékbeliekbôl verbuválódott: a szomszédos Nemzeti Színház akkori és majdani mûvészeibôl, a közeli Beleznay-kert és a füvészkert lakóiból, legyenek azok artisták, énekesek, vagy éppen szobrászok. Még a Sándor utcából érkezô képviselôknek is útjába esett. 37 BUDAPEST 2007 május Fotó: Borsos és Doctor, 1867. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti fényképtára Az 1867-es koronázás egyik részvevôje a Suhr-cirkusz elôtt
