Budapest, 2007. (30. évfolyam)
5. szám május - Várnai Vera: Márton a Kiserdőben
Az itt bemutatott két ceruzarajz Márton Ferenc (1884−1940) alkotása, aki a buda pesti Mintarajziskolában Székely Berta lan és Hegedûs László tanítványaként ta nulta ki mûvészi mesterségét. Nem csak olajjal, grafittal is alkotott, utóbbi munkái közül említésre méltóak az Érdekes Újságban megjelent forradalmi mutatványai. 1934-ben készült két ceruzarajza a kiserdei telep világát, az ott lakók életét ábrázolja. Az Otthon a Kiserdôn egy nyomortelepi szoba belsejét ábrázolja, a kép baloldalán „a szabadégalatti otthon” a „Kiserdôn” felirattal. A másik egy fából, vályogból, sárral tapasztott, bádogdobozzal fedett viskót. A Külsô-Ferencvárosban a 20. század elsô harmadában több szükség-lakótelepet is laktak, hosszú évtizedekig a fôváros szégyenfoltjainak számítottak. Festôk, képzômûvészek gyakorta megörökítették ezeket. A ferencvárosiak közül talán a legszörnyûbb az úgynevezett Kiserdô, vagy kiserdei telep volt. Helyén, a Szent István és a Szent László Kórház között, eredetileg erdôs terület húzódott. Az elsô világháborúban nagy szükség volt a tûzifára, ezért a fákat kiirtották. Az 1920-as évek elején ezt a használaton kívüli földterületet a fôváros felparcellázta, és zöldségtermelôknek adta bérbe, akik szerszámos bódékat építettek itt, és jogszabályellenesen bérbe adták olyan családoknak, akik valamilyen oknál fogva nem kerültek a fôvárosi fenntartású, hivatalos szükség-lakótelepekre. 1925-ben még csak néhány tucat bódé állt itt, öt évvel késôbb pedig több mint nyolcszáz vityillóban körülbelül háromezer ember élt. Az épületek nagy része természetesen nemhogy lakásnak, de szerszámos kamrának sem volt alkalmas. A fából, vályogból tákolt, sárral tapasztott, bádogdobozzal fedett viskókat, kényszerlakhelyeket biztos, hogy nem engedélyezték volna a fôvárosi építésügyéért felelôs hatóságok, de nem is nyújtott be senki kérelmet e tárgyban. Vízvezetéknek, villany-Márton a Kiserdôben Várnai Vera 28 BUDAPEST 2007 május FESTÔI BUDAPEST Otthon a Kiserdôn