Budapest, 2007. (30. évfolyam)
5. szám május - Mezei Gábor: Alberto Guardiani cipőtára
ez az épület bezzeggé váljon, és hívei azzal érveljenek majd, hogy lám mennyien bírálták, mikor megépült, s most itt virít, mindenki örömére, büszkeségére. Folyóiratokban majd esetleg megjelennek róla mutatós fényképek, de vegyük észre: a fotó hamisít. Meg egyébként is az építészet csak személyesen tapasztalható, a teret be kell járni ahhoz, hogy a mû érzékelhetô legyen. Itt pedig az elôcsarnokon túl alig van valami, ami bejárásra érdemes. Ahogy akkor is írtam, kis belmagasságú nagy irodaterek sorjáznak emeletrôl emeletre, a középsô hidak helyén is. Az egyetlen változatossá tett, kidolgozott térsor a Múzeum utcai szárny tetôtéri beépítése. Nem véletlen, hogy az avatási sajtóünnepséget is itt tartották március végén, s miután a ház felsô emeleteirôl pazar a kilátás, azóta már könyvbemutatót is rendeztek a csupa üveg épületben. Az üveg itt a fô baj. A sima és csillogó, ám igen rideg anyag. Attól csábulunk el újra és újra, és attól csábultak el a két épület építészei is. „Modern korunk gépeiben és jármûveiben tovább fokozódott a simaság, általános funkciósimasággá lett. (...) A simaságot annyira kedveljük, hogy modern életünkben olyan területeken is eluralkodott, ahol korábban gondosan kerülte a társadalom. Házait és tárgyait régen többnyire ugyanúgy fölékesítette, mint az emberi testet és annak részeit. Az ékesítô eszközök változtak, de az ékesség mindig megvolt, a népek akkor is makacsul ragaszkodtak az ékítményhez, amikor az már elvesztette szimbolikus értelmét. Ma a házon kívül-belül úrrá lett a simaság (...). Funkciót, világosságot és hasznosságot emlegetünk, valójában azonban a simaság diadalmaskodott, és a hatalom benne rejlô titkos tekintélye.” – írja E lias Canetti Tö meg és hatalom címû kiváló könyvében, amit még érdemes megtoldani egy Marcel Breuer idézettel: „...napjainkban az üveg segítségével átlátszó felületekkel is dolgozhatunk. Megvalósítható immár az építészetben a transzparencia eszméje, csak az a kérdés, hogy mihez kezdjünk vele. Természetesen a legegyszerûbb az volna, ha mindent üvegbe foglalnánk. Csakhogy ez a megoldás figyelmen kívül hagyná a forma, az alkotás, az élet számos egyéb vetületét. Határozott és hatásos gondolat – csak éppen úgy érzem, nem jelent haladást. Nem ad tökéletes megoldást, lényegében semmit sem teremtünk vele. Nem több egy új eszménél, egy újabb stílusnál, amelyet majd egykettôre más stílussal helyettesítünk. Nincs meg benne az egyetemesség igénye, együtt a »nap és árnyék«.” (Breuer Marcel: Nap és árnyék, 1956, Falvay Mihály fordítása, megjelent A Bauhausválogatás a mozgalom dokumentumaiból címû kötetben, Gondolat, Budapest, 1975) Az üveggel van itt baj elsôsorban, bizony, az említett transzparencia nem tud érvényesülni, mert beleszorul az egyébként is zsúfolt városi szövetbe. Napközben, fôleg délután telibe tükröz a napsütésben, este pedig idegen testként hat az erôsen megvilágított irodaterekkel. Virág Csaba nem tudta megvalósítani azt a modernista elvet, amit egyébként ô is vallana: „a szépség is egy funkció”. Ha szabadon állna, más térbeli konstellációban – mint például az Alkotás Pont hármas tömbje az Alkotás – Csörsz utca sarkán – akkor talán hihetnénk neki, nem éreznénk zavarónak. Így viszont, miután még a földszintbôl sem sok jut a városlakók számára, a sarki üzletbôl pedig itt sem lesz más mint bankfiók, az építmény idegen marad. S még arról sem lehetünk megy gyôzôdve, hogy a kettôs üveghomlokzat megvalósítja az oly kívánatos környezettudatos építés követelményeit a fenntartható jövô érdekében. ● 6 BUDAPEST 2007 május ENTERI-ÔR Kc 11 és Kálvin Center épületegyüttes. Budapest, VIII., Kálvin tér, a Múzeum utca, Baross utca és Üllôi út torkolata. Tervezô: Virág Csaba építész, aki a Kc 11-et Halmágyi Judittal, a Kc 12-13-at Fehér Zoltánnal tervezte. A Kc 11-es épületnél közremûködött: Karácsony Ilona és Fehér Zoltán. Homlokzati szerkezetek: Göcsei Sándor. A budapesti Champs-Elysées, az Andrássy út, ma már valóban luxus sugárút. Nemcsak a lakások ára többszörözôdött meg az elmúlt években, de a kereskedelem kínálata és színvonala is látványosan javult – és a tendencia folytatódik. A 34-es számú eklektikus házban berendezkedô cipôüzlet – az olasz Alberto Guardi ani – tipikus példája annak, hogy miként lehet egy rendkívül magas árszínvonalon dolgozó boltot az áruval azonos minôségben kialakítani. Már a portál is kiválik az Alberto Guardiani cipôtára szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László
