Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Sándor P. Tibor: Városnéző túra a kisföldalattival
Klösz György felvétele Miközben sorra dôlnek meg a nézôszámrekordok a mûvészettörténet héroszainak városligeti kiállításain, lehet, hogy a legtöbb látogatója mégsem a forgalmát velük fellendítô patinás múzeumnak volt a közelmúltban Budapesten, hanem egy eldugottabb környékbeli bemutatóhelynek. Itt nem is kellett sorban állni, sokan a belépôt is elbliccelték. Azért a többség egy villamosjegynyit megspendírozott. A millenniumi földalatti vasút állomásain rendezett városépítészet-történeti kiállításra s annak nagyszámú (utazó)közönségére célzok. Akárkié volt is az ötlet, hogy pont itt terjesszen ismeretet, büszke lehet rá, jól számított: mindig láttam bámészkodókat a színes tablók elôtt. Ha csak a két járat közötti céltalan percek unalmát ûzték is el ily módon, mégis sok százezernyi magyar és külföldi polgárra hullott valamicske a fôváros históriáját örökítô tudás spóráiból. Én külön is hálás voltam. Azok közé tartozom ugyanis, akiknek olvasnivaló nélkül alig elviselhetô a tömegközlekedés: kényszerhelyzetben nemegyszer fanyalodtam már az Utazási feltételek címû örökbecsûre is. A kiállítás a föld alatt 2002 és 2006 között volt látható, egy változata idôközben az internetre is felkerült. A napokban pedig egy igényes albumban született újra a tárlat alapeszméje. A Budapesti építkezések állomásai címû kiadvány is a földalatti megállói mentén haladva járja be a várost és meséli el a közelben álló épületcsoportok történetét. Ez utóbbiak kapcsán felvázolja azoknak az építészeknek a pályaképét is, akik kulcsszerepet játszottak a fôváros arculatának formálásában. Gyors névsorolvasás: Hild, Pollack, Feszl, Ybl, Hauszmann, Schickedanz, Lajta, Lechner – ôk kerültek be ezúttal a Budapesti Építôk aranycsapatába, az ô munkásságukról kapunk külön is áttekintést. Az építészportrék afféle átszállóhelyként szolgálnak a könyvben, ahonnan az Andrássy út – Nagykörút tengelytôl a város távolabbi zugaiba is elkanyarodhatunk. Utazásunk során nemcsak az építészeti stílusok stációi villannak fel a klasszicizmustól a romantikán és a historizmus különbözô áramlatain keresztül a szecessziós és premodern kísérletekig, hanem képzeletben bejárhatjuk azt az utat is, melyen az ország fôvárosa haladt 19. század eleji felemelkedésétôl európai léptékû nagyvárossá válásáig. Sietek megjegyezni, hogy bár a szövegek rendkívül informatívak, és pontosságuk felér egy megbízható kézikönyvével, de azért mégiscsak egy mutatós albumról van szó, amit élvezet bárhol felcsapva lapozgatni. Az alkotók, Branczik Márta és Demeter Zsuzsanna nemcsak hozzáértôen válogatnak a képi források közül, hanem jólesô elôzékenységgel is az olvasók iránt: megmutatnak jóformán mindent, amirôl a szöveg tudósít – szemben sok olyan képes összeállítással, ahol vagy a helyszûke kényszere diktál vagy a könyvtervezô esztétikai szempontjai dominálnak. A másolatban közreadott közel négyszáz dokumentum túlnyomó többségét a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma ôrzi. Hogy a kiscelli fotóarchívum a várostörténeti értékû fotográfiák legfontosabb ôrzôhelye, azt eddig is tud-Városnézô túra a kisföldalattival Sándor P. Tibor 38 BUDAPEST 2007 április Zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz Kezelés a Városligeti Fasori Elektromos Gyógyintézetben, 1900 körül