Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Kálmán Attila: A főváros felvilágosodása - Fényváros a Duna-parton
lították (ingyen) a fôvárosnak; maga az elektromos mûvek két transzformátorállomás bôvítésével biztosította a szükséges áramot. A szerelést rekord idô, hat nap alatt végezték el úgy, hogy a harmadikon már mûködött a próbavilágítás. A díszvilágítás lényegében az elektromos mûvek egy új szolgáltatása. Az volt a célja, hogy Budapest arra érdemes épületeit, szobrait és a városszépítést szolgáló egyéb mûvészi kivitelû mûtárgyait, építményeit homlokzat- vagy szegélyvilágítással lássa el. A fôváros illetékesei döntöttek, kiadva a bibliai teremtéstörténetbôl vett latin „Fiat lux!”, azaz „Legyen fény!” jelszót – „és lôn világosság”. Ettôl persze a turizmus fellendülését is várták, amihez a természeti és építészeti szépségekben bôvelkedô budai Duna-part kínált kiváló terepet. Az elsôként fényköntösbe öltöztetett Halászbástya 65, a Mátyás-templom tornya pedig 10 kilowattos villamos teljesítménynyel, faoszlopos, légvezetékes táphálózattal kiépített díszvilágítási rendszere a korabeli sajtó tudósításai szerint óriási siker lett. Az ideiglenes hálózatot az Elektromos Mûvek – valamivel késôbb – kisebb változtatásokkal véglegesre szerelte, ezúttal már esztétikusabb vasoszlopokkal és „láthatatlan”, földben vezetett kábelekkel. A 72 darabból álló fényforrást a Tungsram vetítôizzói biztosították, a lámpatestek pedig az EKA gyár Sacho típusú fényvetôi voltak. Nem csoda, hogy a kiváló fogadtatáson felbuzdulva a fôváros még ugyanabban az évben a program folytatása mellett döntött, s az elôbbiekhez hasonló mûszaki megoldásokkal elkészült a Szent Gellért-szobor fényruhája. A „felvilágosodás” ezzel sem torpant meg, a dunai panoráma fontos eleme, a Citadella is kapott 25 faoszlopra szerelt 93 fényvetôt. A már elôzôleg használt alumíniumtükrös változat mellett kísérletképpen itt elôször foncsorozott üvegtükrökkel ellátott, keskeny sugárzókat is felszereltek. Ezek az építmény körül elhelyezett nagyteljesítményû, izzólámpás, tükrös fényvetôk különös, mégis a tájba illô fénnyel borították el a mûemlékeket. A Citadella díszvilágítása egyébként szintén Pillitz Dezsô tervei alapján készült el, de a szerelést már az Elektromos Mûvek közvilágítása osztály végezte el. Ettôl a fényárvilágítási modelltôl eltérô rendszerrel szerelték fel a János-hegyi Erzsébet-kilátót még ugyanabban az esztendôben, tehát 1929-ben. Itt úgynevezett szegélyvilágítást alkalmaztak, azaz az épület jellemzô vonalainak hangsúlyozására 547 darab 40 wattos izzólámpából álló füzéreket használtak. Nem sokkal késôbb, 1933-ban Erzsébet királyné szobránál ismét újabb, elsôként itt alkalmazott, szaknyelven indirekt, azaz közvetett díszvilágítási rendszert vezettek be. A fényt nem közvetlenül a megvilágítani kívánt mûalkotásra, hanem az emlékmûvet magába foglaló, kör alaprajzú csarnok kupolájára vetítették a berendezések. Az innen visszaverôdô szórt fény derítette a szobrot. A kupola alatti párkányon elrejtve további 22 darab 100 wattos csôlámpát szereltek fel. 15 BUDAPEST 2007 április
