Budapest, 2007. (30. évfolyam)
3. szám március - Tóth Vilmos: A szabadságharc hőseinek békétlen nyugalma
A Buda 1849-es ostroma után létesült honvédsírok az 1796-tól fennállt Tabáni temetô legfontosabb emlékei voltak. A Vár bevételét követô napon, május 22-én háromszáznál több elesett ostromlót temettek ide. A sírok zöme a következô évtizedekben névtelenné vált; mire lehetôség nyílt méltó emlékmû állítására, csak néhány maradt névvel jelezve. 1867 után együvé temettek összesen 168 elesettet. Maradványaik fölé az ország honvédegyletei obeliszket állíttattak, amely Gerenday mûhelyében készült 1877-ben, a következô felirattal: „Itt nyugszanak az 1849-ik évi május 21-én a Budavár bevételénél elesett vitéz honvédek porai, áldás emlékükre.” Az önkényuralom korában az 1849-es honvédsírok köré további, késôbb meghalt volt honvédek temetkeztek. A kiegyezés után a fôvárosban elhunyt 48-as veteránok közül is többen meghagyták, hogy a Tabánban, a közös sír közelében legyen a nyughelyük. Az emlékmû temetôlátogatások célpontjává, nemzeti zarándokhellyé vált, maga a Tabáni sírkert pedig a köznyelvben „honvédtemetôvé”. A honvéd emlékmû kerítésén felirat hirdette, hogy „a fôváros hatósága e sírok örök fenntartását e helyen, 1887-ben közgyûlési határozattal magára vállalta”. Az emlékmû eredeti helyén hagyását még akkor is ígérték, amikor már megkezdôdött a Tabáni temetô kiürítése. A közös sír végül mégis költözni kényszerült: 1939-ben, amikor pedig konzervatívnak mondott politikusok, Szendy Károly polgármester és Karafiáth Jenô fôpolgármester vezették a várost, minden tiltakozás ellenére áthelyezték a Németvölgyi sírkertbe. Olyan tervek is felmerültek, hogy az 1849-ben elesett honvédeket egy önálló mauzóleumban kellene eltemetni, amely a Várban épülhetne fel. Felvetôdött az is, hogy a budai honvédsírokat helyezzék át Pestre, Kossuth Lajos mauzóleuma köré (végül, néhány évtizedes kitérôt követôen, ez utóbbi elképzelés valósult meg). Az obeliszk és a közös sír az 1885-ben megnyílt Németvölgyi temetô kiemelt helyére került. Mellette, a 14/4. számú parcellában kaptak helyet a név szerint azonosítható honvédsírok. Az egykorú leírások szerint a szabadságharc 95 ismert nevû katonája nyugodott itt; többségüket a Tabáni és a vele együtt felszámolt Vízivárosi temetôbôl, néhányukat máshonnan helyezték át. A szabadságharc hôseinek békétlen nyugalma szöveg: Tóth Vilmos, fotó: Sebestyén László Kovács J. honvéd, aki a haza üdvéért és Budavár bevételéért esett el 1849-ben, utóéletét nézve akár szerencsésnek is mondható. Hiszen Pethényi úti sírköve, ahol keresztneve csak rövidítve szerepel, és amelyet 1904-ben állított a Budapesti Polgári Lövészegylet, máig eredeti helyén maradhatott. S mivel az övé az utolsó temetôn kívüli honvédsír Budapesten, nagy tiszteletnek örvend: évrôl évre ünnepségnek, megemlékezésnek ad helyet. De legalább ennyi figyelmet érdemelnek a szabadságharcban elesettek temetôi sírjai is. 16 BUDAPEST 2007 március A Pethényi úti honvédsír......ahol a hegyvidékiek „házi ünnepséget” tartanak
