Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Marafkó László: A halhatatlan légiós

26 BUDAPEST A szellem helye A halhatatlan légiós Rejtő Jenőt MEGIDÉZI Marafkó László FOTÓ: Sebestyén László Állok az egyik egykori Nemzetinél (a Hevesi Sándor téri, mondjuk úgy, „közbülsőnél"), szemben egy kiérdemesült bérház, anno domini 1899. Biliárdgolyófejű alak közeleg. — Nézegetsz, öreg? — kérdi amúgy barátilag. — Uram, a nosztalgiámért jöttem. Valaha ugyanis a szemközti két épíilel egy volt, aztán lett Izabella tér 5., majd Hevesi Sándor 5., pár éve viszont ezt a rövid szakaszt Rejtő Jenő utcának hívják, s a 6-osra átszámozott házon egy emléktábla. Mert itt, az I. emelet 9-es lakásában született Reich Lipót vállalkozó Jenő nevű gyermeke, s immár az ő írói neve díszlik a feliraton. A biliárdfejű további intenzív érdeklődésétől rég ájult is lehetnék, ám mögöttem otl a bajsegédem, Fülig Jimmy (a továbbiakban E J.), s ugyebár a nehézfiúknál jobb emberismerők nincsenek, ők egy pillantásból tudják, mi a „jus primae boksz is". (A kevésbé felkészülteket emlékeztetnem kell a Piszkos Fred, a kapitány azon részére, ahol F J. békés vacsorázását egy húszfős matrózcsapat ádáz dulakodása némileg megzavarta, mire ő „A verekedésnek ezennel vége" kijelentéssel felállt, s az egyik hajó legénysége aznap tizenkét fős csoporttal képviseltette magát a Port Szuez-i közkórházban.) Hát furcsa idők járják, az biztos. Valaha a vagányok egymást aprították, a gazdagot sarcolták, manapság meg pili bűnözők szerencsétlen kisnyugdíjasokat markecolnak, a durváskodásról nem is beszélve - morogja mögöttem testőröm, akit természetesen Rejtő Jenő küldött a védelmemre. R J. a társalgás közben épp mélyaltatást gyakorol egy nyílt színi zsebtolvajtanfolvam nyughatallan előadóján. Mert F J. nélkül, meglehet, az Almássy téren se jutnék át anélkül, hogy egy kéregetőnek álcázott kötekedő elém ne lépne. Mi lett ebből a városból? - sóhajthatna világlátott szellemtársam a tereket, parkokai lelepettyező papundekli alvóhelyekel, vackokat látva. A kutyapiszok pedig mintha az égből hullott volna, annyi van belőle, holott nagyon is földön járók után e bűzölgő nyomok. Bármennyire tudható is, hogy minden kutyasétáltató mellé nem állítható hatósági közeg (avagy miként a már hivatkozott műben írva vagyon: minden pofon mellé közlekedési rendőr), mindazonáltal F J. mint közterület-felügyelő is hatékonyan tenné a dolgát. Szóval, erről a környékről jött Rejtő, egy közeli sportklubba járt le bunyózni (fizimiskája szerint nem lúl nagy sikerrel), és jó előre megszervezet len társasút révén tett mediterrán kitérő után lett Erzsébet- és Terézváros grófja, a Nagykörút hercege, a kabarék bárója, kinek hogy tetszik. De főleg a munka narkománja, ahogy