Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Debreczeni-Droppán Béla: A forradalom kertje

ro N ÍD A bécsi egyetemi küldöttség fogadása a Nemzeti Múzeum előtt 1848. április 4-én (Ismeretlen mester fametszete) Bem tábornok magyarországi gyászszertartása (1929. június 28.) A sztrájkoló kávéházi pincérekkel szolidaritást vállaló zenészek felvonulása (1919. március 7.) „elszabadult marhák és baromfik", mert rendszeresen betévedtek a múzeum körüli területre. E sivár térség rendezésére már Pollack Mihály készített terveket. Elképzelése szerint az épületet három oldalról vaskerítés vette volna körbe, a ma róla elnevezett tér oldalán pedig árkádos lapidárium állt volna a régi kőemlékek számára. Kétoldalt, a Bródy Sándor és Múzeum utcára nyílóan, a kapuk tengelyében egy-egy kisebb épületet akart emelni, amelyek bejáratul és az udvarosok lakásául szolgáltak volna. Magát a kertet angolpark-szerűen, magas törzsű fákkal és alacsonyabb cserjékkel szándékozott beültetni. Az épület elkészülte után azonban a gyűjtemények beköltöztetése, elhelyezése is vontatottan haladt, és a meglévő összegekből csak arra futotta, hogy a múzeum előtt elkészüljön a kerítés és a járda. A másik három oldalon még hosszú ideig éktelenkedett az építkezésből maradt hulladékfából összetákolt deszkapalánk. 1847. szeptember 27-én Kubinyi Ágoston igazgató kérvényezi István nádortól, hogy a „kaputól a Museum épületéig szolgáló út mind a gyalogok, mind a kocsik számára járdául kirakattassék". Ez megtörtént, de a kert telepítése ebben az évben is elmaradt. A következő év februárjában Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be terveket a nádorhoz, de a néhány héttel később bekövetkező forradalmi események miatt csak a szabadságharc leverése után kerülhetett újra napirendre a múzeumkert ügye. Negyvennyolc a múzeum „küludvarán" A középület előtti teret — közhely a történeti irodalomban, de históriájának összefoglalása okán most is le kell írnunk —, a későbbi múzeumkertet az 1848. március 15-én délután három órára meghirdetett forradalmi nagygyűlés tette nemzeti emlékhellyé. Itt osztották ki az időközben több ezer példányban kinyomtatott Nemzeti dalt és 12 pontot. Petőfi Sándor ekkor nyújtotta át ünnepélyesen költeménye egyik példányát Kubinyi múzeumigazgatónak. A megjelentek hallhatták többek között Vasvári és Petőfi szónoklatait. Utóbbi ebben a beszédében mondta azon híres mondatát: „En e ministeriurnra nem a hazát, sőt a kutyámat sem bíznám." Be-