Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Kálmán Attila: A vezetékes víznek magyar a fővárosa

BUDAPEST 7 A vezetékes víznek magyar a fővárosa MÁRCIUS 22-ÉT A NEMZETKÖZI FIGYELEM kinevezte a víz világnapjának. Nekünk, magyaroknak, s elsősorban Budapest kivételes adottságai és azok minden korban korszerű hasznosítása miatt minden okunk megvan az ünneplésre. A pesti és budai víz tulajdonképpen: hungarikum. Ez a kis írás azokról szól, akik felépítették ezt a művet - bátran nevezhetjük annak — s intézményét, a mindenkori fővárosi vízműveket. SZÖVEG: Kálmán Attila FOTÓ: Sebestyén László „Szókratesz, a méregpoharat kiürítve — állítólag — így kiáltott fel: Ah, ez Lindleyvíz!" — így élceló'döll a kiegyezés utáni korabeli sajtó, amikor Pest-Budán a sorozatos járványok miatt elkerülhetetlenné vált az ivóvíztiszlítás megoldása, a város hozzáfogott felkutatni a megoldást, s megtalálta a szakembert, akire aztán rábízta: végezze el ezt a cseppet sem könnyű munkát. William LindleyX, korának hírneves angol higiénikus-mérnökét azért hívták ide, a messzi keleti vidékre, hogy megreformálja Pest-Buda akkorra már valóban válságos helyzetbe került vízellátását. És sikerüli is (félre minden élcelődéssel): az akkoriban lefektetett alapinfrastruktúrák máig meghatározzák e közszolgáltatás működését. Lindleynek — akit később a szakirodalom a műszaki higiénia úttörőjeként emlegetett — valamint egy sor magyar kortársának, például Wein Jánosnak és Kajlinger Mihálynak köszönhető, hogy ez a „különleges élelmiszer", ahogy a szakzsargon hívja, ma Európának, de talán a világnak az egyik legjobb minőségű ivóvize. Munkájuk nyomán ma a Fővárosi Vízművek Rt. által kezelt területen mintegy 5200 kilométer csőhálózat üzemel, amely egy vonalba rendezve Lisszabontól Bagdadig vagy Budapesttől Novoszibirszkig érne. A vízművek „alapkövét" 1868-ban rakták le, Lindley döntése alapján ekkor épült fel a város első, ideiglenes vízműve - a természetes szűrésű kutakkal és a hozzá tartozó gépházzal — az Országház mai helyén, az akkori városon kívül fekvő Schiffauswindsamts Platzon, azaz a hajókirakodási hivatal terén. Rá egy évre fektették le a majdani főváros első — ötszáz milliméter átmérőjű öntöttvas — vízvezetékét a Nádor utcában, amely az ideiglenes vízművet kötötte össze a kőbányai tárolómedencével. A viharos gyorsasággal terjeszkedő és gyarapodó Budapest hamar kinőtte ezt a műszaki kapacitást, az ideiglenes gépházat is: 1896 júliusában felavatták az első állandó főtelepet Káposztásmegyeren. Ám kis híján ebbe a fejlődésbe tört bele a bicskája az angol mérnöknek, akinek 1868. január 20-ai érkezése után nem sokkal nyomban szembesülnie kellett a „hőskor" minden nyűgével és nyilával. Igazából hidegnek látszó üzleti szelleme miatt váll hamar népszerűtlenné, miközben tőle várták a segítséget minden gondra. Egy ilyen kiterjedi hálózat megalapozása - a „forrástól" a csapig — nem is történhetett volna meg nagy viták nélkül.