Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Ongjerth Richárd: Idegenek jönnek, mennek...

BUDAPEST 3 munkát kereső egzisztenciális „mene­kültjei" számára leszünk immár vonzó célpont, ugyanakkor az európai gazda­sági térbe való beilleszkedés is egyre több külföldi hosszabb-rövidebb ideig tartó ittlétét eredményezi. Es ez a ten­dencia várhatóan erősödni log. Közben pedig dinamikusan növek­szik a turizmus, egyre több helyen, egy­re gyakrabban hallani idegen szót Buda­pesten. Mindez együttesen teremtette meg a kutatás alapját és ébresztette fel a Stu­dio Metropolitana Kht. illetve a Double Decker Kft. szakembereinek kutatói kíváncsiságát, s 2005 második felében elkészüli a felmérés, amely — tekintet­tel a nyugat-európai nagyvárosokban már lezajlott folyamatokra is — ana ke­reste a választ, hogyan ítélik meg a bu­dapestiek az ide érkező turistákat, il­letve az itt élő külföldieket. Szeretjük a turistákat A budapestiek nagyobbrészt nyitottak, barátságosak a külföldiekkel, akár turis­taként, akár itt élőként találkoznak ve­lük. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy - pragmatikus gondolkodást tük­rözve — a rendszerint néhány napig itt tartózkodó turistákkal szemben keve­sebb előítélet vagy félelem, illetve elvá­rás tapasztalható, mint a hosszabb ideig itt élőkkel vagy a letelepülőkkel szem­ben. A külföldiekről — mint oly sok más e­setben is — nagyon sok különféle klisé rajzolódik ki a városiak gondolkodásá­ban, különösen akkor, ha kevés a szemé­lyes tapasztalatuk. A véleményformálás­ban központi szerepe van a médiának: a tévében látott, újságokban olvasott hí­rek lényeges mértékben formálják az emberek megítélését a külföldiekről, az egyes nemzetekről is. Összességében véve a budapestiek általában igen pozitívan értékelik ma­gát a turizmust, örülnek, hogy sokan lá­togatnak a városba, a túlnyomó többség egyetért azzal az állítással, hogy az ide­genforgalmat ösztönözni, támogatni kell, hiszen jelentős bevételt hozhat. Ezt a véleményt egyébként főleg a kül­földiekkel rendszerint kevesebb kapcso­latot ápoló, idegen nyelveket alig be­szélő idősebbek osztják. A fiatalabbak némileg szkeptikusabbak. A fővárosiak mintegy fele bocsátko­zik szívesen beszélgetésbe turistákkal, elsősorban persze azok, akik értenek valamilyen idegen nyelven, azaz az át­lagosnál magasabban képzettek, és a megkérdezetteknek mindössze a negye­de válaszolta azt, hogy nem szívesen áll szóba velük. Ez az eredmény egyébként egybevág az itt élő külföldiek körében korábban elvégzett kutatás azon megál­lapításával, amely szerint ők a magya­rokat — ha a nyelvi nehézségeken sike­rül felülemelkedni - általában nyitott, barátságos, segítőkész embereknek tart­ják. A turistákkal szembeni ellenszenv egyáltalán nem jellemző a budapesti­ekre, az ilyen típusú állításokkal az egyetértés átlagos szintje egyetlen kér­désben sem érte el a közepest az ötfokú skálán. A legnagyobb egyetértés ilyen téren annál az állításnál mutatkozott -és ez valószínűleg inkább a saját, nem túl rózsás helyzettel való elégedetlenség­re, mintsem a turistákkal kapcsolatos ellenszenvre utal —, hogy a fővárosban sok étterem, látványosság csak a kül­földiekért van, és azok az itt lakók számá­ra túlságosan drágák. A megkérdezettek mintegy fele értett egyet ezzel, főként az alacsonyabb jövedelmű rétegekből, el­sősorban az alacsony iskolai végzettség­gel rendelkezők, akik rendszerint csak magyarul beszélnek, de az átlagnál töb­ben nyilatkoztak így az idősebb korosz­tályhoz tartozók és a nők közül is. A Budapestre érkező turisták vi­selkedésének megítélése is inkább po­zitív, a budapestieknek csak a negyede érteti többé-kevésbé egyet azzal, hogy a turisták olyan viselkedést engednek meg maguknak a magyar fővárosban, amelyet otthon sohasem. Ezzel összefüg­gő módon a megkérdezettek mintegy ötöde vélte úgy, hogy a városba érkező külföldiek nincsenek tekintettel az itt la­kókra, s nem vigyáznak kellőképpen ér­tékeinkre. A válaszadók 15 százaléka szerint hozzánk csak a kispénzű, alacsonyan iskolázott turisták jönnek, a gazdagabb, műveltebb emberek nem Budapestre utaznak. Ugyanennyien voltak azok, a­kik szerint túl sok látogató érkezik hoz­zánk, illetve azok is, akik lehetőleg mesz­sze elkerülik a turisták által leggyak­rabban látogatott negyedeket, városi hely­színeket. Érdekes, hogy a legtöbb pozitív hoz­záállást tükröző válasz éppúgy az idős korosztály köréből érkezett, mint a leg­több negatív. Bár az ötszáz fős minta nagysága részletesebb elemzésre nem ad módot, talán feltételezhető, hogy a turistákkal nem gyakran találkozó idősebbek azok, akik inkább a sajtóban megjelenő, ál­talában inkább kedvező híradások a­lapján rózsásabb képet formálnak, míg a történelmi belső városrészek turisták­kal gyakran találkozó, a turizmus létező hátulütőit nap nap után elszenvedő idő­sebb lakói lehetnek nagyobb számban a negatív válaszlehetőségeket választók között. Szomszédainkra kényesek vagyunk A fővárosban élők inkább befogadók, alapvetően örülnek, hogy ennyi külföl­di él a városban, ám ez a lelkesedés — mint korábban utaltunk rá — a turisták­kal kapcsolatban mérttől elmarad. No­ha a klisék itt is jelentősen befolyásol­ják a gondolkodást, általában nem ellen­zik, hogy külföldiek is éljenek Budapes­ten, de gyakorlatias követelményeket tá­masztanának a letelepedők elé. A válasz­adók kétharmada elismeri, hogy az itt élő külföldiek színesítik a várost - a turis­tákkal kapcsolatosan mintegy nyolcvan százalék választotta ezt a választ és közel kétötödük vallott úgy, hogy sokat tesznek hozzá Budapest kulturális éle­téhez is. Csupán húsz százalékuk véli úgy, hogy túl sok külföldi él itt; ez kissé meghaladja a turisták jelenlétéi kifogá­soló 15 százalékot. A kutatás a Budapesten letelepedő, illetve hosszabb ideig itt élő külföldi­ekkel kapcsolatos megítélést a megkér­dezettek közvetlen környezetének te­kintetében, a személyes tapasztalatok­ra alapozva próbálta meg feltárni. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy az egyes országokkal szembeni megítélés nagymértékben összefügg az­zal, hogy mennyire ismerjük - vagy vél­jük ismerni - az adott ország kultúráját, és mennyire tartjuk azt a sajátunkhoz hasonlónak. Ilyen értelemben az ismeretlenség, a bizonytalanság, a látható idegenség döntően negatív tényező, ugyanakkor a bizalom - a megbízhatóság, jólét, a jó közvélekedés, a hasonlónak feltétele­zett, esetleg és esetenként ismert kul­túra — általában a pozitív megítélés alap­jának tekinthető. Az eredmények alapján leszögezhe­tő, hogy a budapestiek leginkább a ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom