Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Nagy Béla: Több dudás egy utcában

BUDAPEST 5 tárnál van kisebb lumultus, és majdnem mindent meg lehet vásárolni egy helyen. És ez a jelenség kulcsa. Az embereknek nincs elegendő idejük arra, hogy egy-egy áru beszerzése végett végiglátogassák a keresett terméket forgalmazó valamennyi üzletet, meghallgassák a hozzáértő eladók ismertetéseit, tanácsait, bizalmi kapcsolatba kerülve megvizsgálják a minőségi különbségeket és tanulmányozzák az árakat. Hiszen ők is általában csak úgy képesek növelni jövedelmüket, ha extenzív módon növelik a munkában töltött időt, magyarán, ha többet dolgoznak. Ha azonban többet dolgoznak, akkor kevesebb idejük marad minden másra, többek között vásárlásra is. Ezért ott van nagyobb esély az áhított áru gyors megszerzésére, ahol nagyobb a választék. Akik nosztalgiával gondolnak azokra az időkre, amikor ez még nem így volt, törődjenek bele, hogy a fentebb taglalt kényelemmel együtt a tájékozatlan üzleti környezetet is maguk választották. S úgy döntöttek, ott vásárolnak. S itt térhetünk vissza az üzletutcákhoz, ahol viszont újra megteremthető a régi típusú kapcsolat, miközben a cikkek mégis egyediek vagy legalábbis nem a tömeggyártás világából valók. Mivel pedig a városi civilizáció, a polgári (a fogyasztói) kultúra mai fázisában egy-egy sajátos árucsoport teljes kínálatát majdhogynem lehetetlen egyetlen üzletben felkínálni (bár a szakámházak erre tesznek egy-egy tétova kísérletet), kialakulnak valóban, s egyre szaporodnak azok a térstruktúrák, amelyek egynemű kínálattal vonzzák vevőiket, akik azzal a reménnyel jönnek ide a város bármely pontjáról, hogy vagy az egyikben vagy a másikban megtalálják, amit keresnek. Együtt, mégis külön Az azonos termékcsoportban eltérő kínálattal kereskedő üzletek egymás mellettisége arra az elgondolásra, taktikára és stratégiára épül, hogy ha a vevő elképzelését az egyik üzlet nem képes kielégíteni, akkor nem megy el — ha tetszik, az utcából —, de betér a következő boltba, hátha ott majd sikerrel jár. És a különböző minőségű, eltérő arculatú, más és más kulturális üzenetet hordozó termékek vevőkörei is jól elférnek egymás mellett ebben a rendszerben. A legszemléletesebb bizonyító példa talán a hagyományos ruházati áruház esete, amelyben a különböző tervezők ruhakölteményei és a kommersz konfekció tucattermékei kerülnek a piacra egymás mellett. Ahogy a bútoráruházban is jól megfér a modern high-tech design, a folk, az olasz bőrbútor, az antik. a stílbútor, a skandináv design, az amerikai népies, az angol polgári, a méretre tervezhető modul vagy a régi anyagokból épített új - és megférnek az eltérő ízlésű vevők is. Ha bútorra van szükségük, áttekinthetik a lehetőségek széles skáláját. Egy-egy ilyen áruházban (maga az áruház is utca abban a megközelítésben, ahogy most tárgyaljuk a témát) akár több tucat, akár száz azonos termékcsoporttal foglalkozó vállalkozás, üzlet is kínálhatja portékáit (ahogy ez történik például Budapest agglomerációjában, Törökbálinton a MAX City áruházban). A nagyobb értékű egyedi vagy design termékek ennél magasabb presztízsű helyet-teret-utcát igényelnek. Maga az alapgondolat ebben az esetben is az előbbi: egy épületben, egy utcában elhelyezni minél több üzletet, ezek együtt kínálják a lehető legteljesebb termékskálát. Egy ekkora belvárosi telek és épület azonban hatalmas tőkekoncentrációt igényelne, és a belvárosban kevés is az ilyen célra alkalmas ingatlan. Következésképpen ezek a pillanatnyi keresletet szeizmográfnál is érzékenyebben, élő organizmusként követő üzletek nem egy épületben koncentrálódnak. Kisebb ráfordítással megszerezhető üzletekben, egyedi, a vevővel személyes kapcsolatra törekvő, hozzáértő kereskedők ma jellemzően egyegy utcában valósítják meg azt a tendenciát, amelyikről ez az írás szól. A folyamat két eltérő indítékkal, két eltérő irányból érkezik az azonos típusú üzleteket koncentráló üzletutcához. Az egyik a kis bolt kis tőkeigényű, kis kockázattal járó megvalósítása, a másik a más üzletek által már a területre „vonzott vásárlók", a vevőkör visszanyerése, illetve elcsábítása. Igazi versenyhelyzet, ahol mindenki nyer. A „fizetőképes kereslet" széles választékhoz jut a város jól behatárolható részén összpontosuló üzletekben, a kínálatot színesítő kereskedők pedig nagyobb valószínűséggel adhatják el portékájukat az adott utcában koncentrálódó nagyobb számú potenciális vevő miatt. Ne hallgassuk el azonban azt sem. hogy a megoldásnak a kétségtelen előnyök mellett hátrányai is vannak: az azonos profilú üzletek monofunkcionális hálózatot alkotnak, átrajzolják az utca arculatát. S ha ez