Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Mezei Gábor: A New Yorkot látni, és...

468 BUDAPEST flpNF M ^ Ff Enten-or A New Yorkot látni, és... SZÖVEG: Mezei Gábor FOTÓ Sebestyén László Joggal irigyelhetjük azokat az országokat, amelyeknek kevésbé volt mozgalmas (enyhe kifejezés) a történelme, és egészen természetes, hogy mondjuk kocsmát nyitott valaki valahol, úgy száz évvel ezelőtt, és az a mai napig változatlanul működik. Ez jutott eszembe, amikor' javasoltam a szerkesztőnek, hogy írjunk a mostanában megnyitott kávéházakról. hiszen a belsőépítészet a szakmáin, másrészt legalább annyira jellegzetessége a kornak s a városnak a stílusa és eredménye, mint a házak, utcák és terek. Természetesen a New-York most a legnevezetesebb hely Budapesten, nemcsak a múltja miatt, tie azért is. mert az épület teljesen megújult, elegáns szálloda lelt belőle, és most látjuk igazárr, milyen pompás az épület, szobraival, a tornyokkal. A lepusztult környéken egyedülálló emléke egy valamikori jobb világnak. Ha megnézzük a korábbi számokban megjelent körúti kapukat, csak csodálkozhatunk: ilyen is lehetne? A kávéház már korábban is működött, felújítva, némileg hasonlított az eredetire. Most teljes pompájában születeti újjá. A rekonstrukció lenyűgöző, minden rendben van — kivéve azt, amit most tettek hozzá. A klasszikus belsőtér ugyanis új, egyedi tervezésű berendezési kapott. Nem magyar tervező műve, ennek most különösen örülök, mert nem tetszik a végeredmény. Szereposztási tévedés. A „modern' bútorok idegenek ebben a térben. no és modernnek se igazán jók. A kávéházi asztal tipikus példája a New-Yorkban annak, hogy ha valami nagyon drága, igen-igen egyedi és „szellemes". attól nem lesz jobb a vége, mint Ira a hagyományos megoldásnál maradunk. A fém és műanyag nem ide való. Ezt azonban még el lehetne talán fogadni, érdekes elgondolás, de a kávéház terében boltot csinálni! és a körúti kirakatol fehér, hangsúlyos polcokkal berendezni! Ez megbocsáthatatlan. Nem modern, ez snassz, és a kávéház látványát. a ház egészéi gyalázatosan rontja, szinte érthetetlen, hogy ez miként lehetséges? Elmegy az ember kedve az egésztől... I