Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Ráday Mihály: Múltidéző séta a régi Vízivárosban

23 BUDAPEST bácsit elvitték Recskre. Ott találkozott a kél szomszéd, Dvoresák és Schlager. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején a büntetőtábort felszámolták, de előde sorba állították a rabokat, és kihirdették. hogy nekik jogcím kell ulólag arra, hogy őkel miért tartották ill. Aki aláírja a koholt vallomást, az szabad, a többit pedig elviszik máshová, börtönbe. Dvoresák, az ügyvéd, azl mondta, hogy ő ebbe nem megy bele. egy jogász hamis vallomást maga ellen nem ír alá. Tóni bácsi aláírta. A vége az lett, hogy Dvoresák Antal kiszabadult, hazajött, és elmesélte Schlager Antal családjának, hogy Tóni bácsit az aláírt koholt váddal elvitték Vácra, olt elítélték, és bizonytalan ideig ott lesz. Amikor jött 1956. őt is kiengedték, de utána csak néhány hónapot éli már. belehalt a megpróbáltatásokba. A Batthyány utca 63.-ban (vagy 65.-1)011?) lakott egy Varga Rezső nevű segédvégrehajló, aki Karód] halaiul első férje voll. A karcsú, kissé vöröses hajú Vargával többször találkoztam az ostrom után. amikor jött-ment az utcán. Egyszer volt nálunk is valamilyen ügyben. Megcsapod a hangulat annak a képnek láttán, mely a régi Széna teret ábrázolja a könyvben. A régi Szenl János kórház előtti füves rész már nem volt meg. amikor kisgyermekkoromban oil járlunk. A kórház épülete az ostrom után nem került olyan állapotba, hogy ne leheteti volna helyrehozni, és gyönyörű barokk kápolnája — melybe az utcáról sok lépcsőn lefelé haladva lehetett bejutni — még sokáig működött is. oil esküvőket, vasárnaponként misét rendeztek. A papját Karinak hívták, lelkesen teljesítette a szolgálatát, szorgosan ügyködöd, és a Görgey Artúr utcai front felőli oldalon egy gyönyörű „lourdes-i" kápolnát készített, ahová messziről is jártak a Imek imádkozni. Ez szúrt szemet Rákosi Mátyásnak. Mivel fővárosi tulajdonú volt a telek és a kórház is. Fodor Gyula alpolgármester elrendelte, hogy az egészet le kell bonlani. mert oda földalalli vasútiállomási terveznek. Kari lelkész sírva hordta el a kis kápolna tárgyait, de nem voll mese, a parancsot végrehajtották. A helyén ma autóbusz-végállomás van. Tudomásom szerint a kórház melled működő lövészegyesület védőszentje Szenl János volt, róla nevezték el a kórházat, és a kórházról kapta a nevél az Ostrom utca sarkán lévő patika. Ezt hirdette az ott vásárolt porok tasakján a lel-Juricskyék irat: „Janitsáry Iván Szent János Gyógyszeriára". Tudomásom szerint Janitsáry Iván eredetileg Pesl-I'ilis-Solt-Kiskun vármegyénél szolgált jegyzőként, s leli aztán ill tulajdonos. Egyébként a budai szerb görögkeleti egyház gondnoki teendőil is ellátta, hozzá tartozott a tabáni szerb templom, és a Döbrentei utcai szerb püspökség ügyeinek vitele. A Batthyány utca 59., ahol születtem, 1912-ben épült, „szövetkezeti ház " volt. Főleg bányamérnökök vollék meg a lakásokat. a nagymamám testvérének volt ez a foglalkozása. Elt ott egy család, Mahlerék. A fiúk mérnök lett, később a Műegyetemre került, mint professzort már Mosonyi Fmil néven ismerik. A ház. ahol lakom, a Battyhyány utca 36. 1936-37-ben épült, tulajdonosa Széchenyi Andor l'álné Szegecly Mária grófnő volt. Mini kis gyerek többször lállam ill gróf Bethlen Istvánt bejönni, aki járt a grófnéhoz időnként... Aztán amikor a németek és a nyilasok keresték Bethlent, ő bújtatta Marcali melletti Boronka nevű birtokán. A grófné lánya, Hanna. férjhez ment egy katonatiszthez, gróf Bolza Antid huszárfőhadnagyhoz, aki a fronton szolgált, és az akkor szokásos módon táveskiivőt tartottak. Bolza az Árpád lejedeleni I. számú huszárhadosztály lisztjekénl részi veil a varsói felkelés idején a lengyelországi harcokban, ahol a lengyel felkelők segítették a magyar lovashadosztály katonáit a németekkel szemben. Tudomásom szerint Bécsben él, Széchenyi Hanna pedig valahol Kanadában. Meg kell említenem Popovics Gyulát is. aki a házunkban, a Batthyány utca 36.-ban lakod. A Közmunkatanács elnöke voll nyugdíjba vonulása előtt. Elköltöztek innen még a háború előtt, később hallottuk, az asszonyt a származása miatt el akarták vinni a nyilasok, és ő kiugrott az emeletről. Férje követle a halálba. Több ez, mint tragikus történet. Juriesky Sándor a háború alatt az Országos Hadilevéltárban dolgozod, a Várban. az. Országos Levéltár épületének harmadik és negyedik emeletén. Szervezetileg a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott. Ez a munkakör mentesítette mindenféle hadi szolgálat alól. Csak a ^ Főutca 2. pincéjében volt ivóvíz az OS'S trom utolsó napjaiban, valahogy odavitte a gravitáció. Sorban álltak, ki vödörrel. •o ' ° ki kancsóval, ki tejeskannával. Az egyik alkalommal összekülönbözött kél nő a sorban, hogy ki érkezett előbb, s leli nagy hangoskodás. Jöttek a Vannai-különítményhez tartozó nyilasok „rendet csinálni". Mindenkit igazoltattak. Kiderült, hogy a fiatalember 19 éves, katonaköteles. Mentegette magái - mint meséli —. hogv nem tudhatta, megváltozott a helyzet. s így neki is menni kéne, hiszen villany nincs, s ennek hiányában rádió sincs, plakátokat a környék romjaira már nem ragaszt senki. Másnap előállítják, ígérte Zapp törzsőrmester, s beosztják a Széna téren folyó harcok egyik helyszínén. Aztán nem ment érte senki, a front tovább vonult... A kapualj és a lépcsőház egynémely díszítményéből, az oszlopból, a megmaradt kovácsoltvas rácsokból lehel sejteni. hogy a Batthyány utca 36. hajdan szebb napokat látotl. Liftjét kicserélték, az eredeti fülkéjében voll pad is... A 81 éves Juriesky Sándor nem kertészkedik a bérház mögötti kis kertben, már nem épít újabb és újabb vasúti épületekel a 110 és I f vonataihoz, nincs nagy terepasztal a lakásában, de a szekrények lele vannak a modellxasút minden eszközével ma is. Bármilyen friss, a szeme romlik. s így nem lest nagy műgonddal kódexlapok ihlette díszes oldalakat felesége verseihez, nagy iniciálékkal kezdve a versszakokat. \ iszonl ír. naponta, sokat. Rendszerezi emlékeit, a város ostroma hónapjairól is. meg a családra vonalkozókal. lakókörnyezete helytörténetét. Nem lenne jobb a nagy és hangosan kopogó asztali írógép helyett áttérni a számítógépié? — kérdezem. Jön a karácsony, megbeszélem az, unokákkal — válaszolja az asszony.