Budapest, 2006. (29. évfolyam)
11. szám november - Buza Péter: A Vadember kalandjai
459 BUDAPEST it „hiteles helynek" s gazdájának a mindennapjairól. felmentve bennünket, hog> itt is részletezzük, miként lett fontos eleme a gazda és tulajdona annak a régi szép világnak. Azt gondoljuk egyébként, kerstinger István már talán az 1850-es években megnvithalla itt a boltját. Másként aligha szerezhetett volna olyan terebélves tekintélyt a város társadalmában, mint amilyenről nekrológja tudósít 1890 februárjában, amikor hetvenhárom évesen végleg kivonult az üzletből, özvegyére, l'eiUsch Klárára hagyva a patinás Spezereil. A Kerepesi úti temető bal oldali falsírboltjainak egyike az övé, méltó nyughelye egy olyan lérliúnak. aki a császári osztrák vaskoronarend III. osztályú lovagja. az osztrák-magyar bank főtanácsosa. a polgári kereskedelmi testület iskolabizottságának elnöke, a budapesti kereskedelmi akadémia tanácsának, a pesti magyar kereskedelmi bank felügyelő bizottságának tagja, a budapesti boltőrségi egyesület elnöke, a fővárosi törvényhatósági bizottság (halálakor máivolt) tagja. Nem tudjuk, meddig működtette még a Vadembert a megszomorodott özvegy. Lehet az. is, hogy a gyászeset után nem húzta fel többé a rolót. Mindenesetre az. Iíi( )()-es évek második leiében mára Dohány utcában lakik, egyik veje, Waldhauser Adolf házában, a Dohány utcában. A timpanon cégére a századfordulóra bizonyosan cl is veszti minden aktualitását. Egy patikus költözik be 1898-ban a holthelyiségbe, Fónagy Józsefnek hívják, üzletét Dianához címzi. Tőle veszi majd át a gyógyszertárat 1904-ben Erényi Béla, hogy káprázatos üzleti sikerrel igazgassa innentől kezdve egészen 1935-ben bekövetkezett haláláig a maga károk körúti cégét. Miközben nem bántotta a régi domborművet, sőt. mint majd látni fogjuk, bizonyos tisztelettel tekinteti rá. s tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy mind a mai napig megnézhetjük, kis túlzással: az. eredeti helyén. Kerslinger Istvánnak három gyermeke is volt — s ha ez a kiinduló pont. lehetett volna csemegés a lolytatás is. Hogy nem az. annak oka: a specerájos htrán Ha 1880-ben. huszonkét évesen, miközben járta a korban a mesterjelöltektől minden szakmában elvárt vándorutat, Hamburgban váratlanul meghall. A kél leány pedig két kereskedőhöz ment feleségül, akik aztán a saját felmenőik üzletéi vitték tovább. Waldhauser Adolf. Kerslinger Ilona (Ilka) férjeura a Dohány utcában vasal árult, a másik leány, Stefánia párja, Kollarits Ferenc pedig — testvéreivel egyiill - egv, a vastól igencsak messze eső iizletműfajban folytatta felmenői, Józsefés Ferenc életművét: fehérneművel üzleteli az Ypsilanli herceghez cégérezeit patinás belvárosi boltban, a Váci utcában. Magától értődő, hogy hiába került ily módon sógorságba a Vadember meg a görög szabadságküzdelmeknek Pest relormkorában ol\ népszerű főhőse, nem voltak egy súlycsoportban. Már ami a lolytatás esélveil illeti. Szóba jöhetett volán talán még, hogy idősebbik Istvánnak szinte egy korosztállyal fiatalabb öccse. Kerstinger György vihetne tovább a Vademberi, csakhogy addigra a famíliának az az ága mély gyökerekéi ereszlelt a Józselvárosban, ahol már az 1860-as években is több csemege- és szalócsboltot működtettek (az. elsőt György az Oroszlánlókához cégérezle). s tették ezt egészen az 1940-es évekig, amikor aztán az utolsó e nembeli vállalkozás, egv Baross utcai konzervgyár felszámolásával végleg le nem zárult ennek a familiáris ágnak is az üzleti karrierje. Kgy más alkalomra. Iiogs újabb öszszefoglaló szülessék egy másik kereskedőcsoport karrierjéről, talán összegvűlik elég inlonnáció még ebben a tárgyban. Van esély arra. hogy bennfentes adatokhoz jussunk: él még kerslinger Györgynek, a lentebb említett György fiának, azaz a konzerv gyárosnak az unokája. S tudható a parte-cédulák adataiból, hogy ez a család rokonságba keveredett méga 19. században Eberlingékke\ — belvárosi divatkereskedők -. a Nerudákkul — drogisla volt Neruda Nándor a Kossuth Lajos utcában, s ami más okból lehet fontos, az építész Pe/2-lamíliával: a konzerves György Eugénia nevű leánytestvérét Peez Annin, a másikat, Lujzái, Ármin testvére, Peez Samu vette feleségül. Diana Erényi Igazán nagy üzlet lelt a Vadembert váltó Diana. Különösen azután, hogy Erényi kidolgozta a Diana sósborszesz receptjét, gyárai is alapítva Zuglóban, az. Angol utcában. hogy győzze a hatalmas reklámmal beharangozott új készítmény iránti érdeklődés kielégítését. Hamarosan már szappan! és más piperecikkeket is gyárt és forgalmaz ezen a néven. Az 1920-as évek végére össze is gyűlik annyi a folyvást növekvő eladások hasznából, hogy megvalósíthassa tervét: bérpalotát építsen a réges-régi leiekre, a réges-régi udvarház helyére. A cégnyilvántartásnak az üzletkört meghatározó felsorolása szerint ..gyógyszer- illatszer-, pipere-, fogkrém-, szappan-. logkefe-, gummi- és kötszerkereskedő" Fischer Józseffel tervezteti a neve szerint már nem Vadember-, de Dianaházat. Szerkezete, vázelemei — ez a kor újítása—, vasbetonból készültek. Hal enieletes. Ictején — elárulja a leiinmaradt niakettfoló —, glorielle a sarkon, szoborral (vélhetően maga a görög istennő állt volna olt a magasban — ha valamiért nem maradi volna ki a dísz a beruházási programból). A záróiélel ma vaskos, lőrés szerű nyílásokkal épült, ügyetlen bástva. 1930 késő őszén lelt készen a ház. Élődjél 1929 nyarán bontották le. A bontással az l j Idők. a Képes Krónika,
