Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Csider István: Beethoven, az ember

11 BUDAPEST goll a Zeneakadémia előterében.) Szere­pelnek a munkanapló lapjain az ötvenes évek koncertjei, a &rtó//ri-kantáták. Szabó Amw-darabok. egyebek. Minden­esetre megnyugtató, hogy a nagy meste­rek. Bach, Bartók, Beethoven, Kodály, Mozart, Schubert meg a többiek, nos. ők azért mindig műsoron \oltak. 1956. október 22-én is játszott a ze­nekar. méghozzá Bartók II. zongoraver­senyét. A szólista, Cziffra György né­hány hét múlva elhagyta az országol, ígv jó időre ez. a forradalom előtti \oll az utolsó magvarországi fellépése. Az AII/-I azon az estén Mario Rossi vezette. A tal­ján dirigens az „események miatt Buda­pesten rekedt, a koncertet követő napok­ban az Astoria szállóból nézte riadtan, mit művel ez a furcsa kis nép. Az október 22-i koncert utáni ese­ményekről a lorrás csak szűkszavúan tudósít: kényszerszünet, mondja, s ebben minden benne van. Majdnem minden. Innen számítva következő, a legközeleb­bi bejegyzés ötvenhat szilveszterének délutánján, december 31-én kell. A forradalom után Hogy pontosan mi történt a kéthónapos kényszerszünet alatt, s azon a bizonyos december 31-én, az a Filharmonikusok által nemrég összehívóit baráti találko­zón derüli ki. A zenekai' egykori tagjai és a közönség múltidéző randevújára a Művészetek Palotájában került sor, ab­ból az alkalomból, hogy október 23-án, a forradalom ötvenedik évfordulóján újra megrendezték ezt az emlékezetes koncer­tet. \z \IIZ helyett a Nemzeti Filhar­monikusokat Ferencsik helyett ezúttal Kocsis Zoltán dirigálta, szólót Kovács Dé­nes helvetl Kelemen Barnabás játszott, a műsor \iszonl ugyanaz voll, mint ötven éve: Beethoven. Annak idején, az október 22.-i kon­céi! másnapján, miközben liossi az As­toriában a hazautazás esélyein mor­fondírozott, a zenekar estig lemezfel­vételen veil részt a Bottenbiller ulcában — emlékezett vissza a történtekre Kern István, az első hegedű szólamának egy­kori lagja. S csak miután megvolt az az­napi penzum, akkor értesülhettek arról, ill a forradalom!. Ezután jó néhány napig nem is találkoztak a muzsikusok, legközelebb november másodikán voltak együtt, mikor a fizetésükért mentek be a Zeneakadémiára. Akkor sokan megkap­lak az addig elzárt káderlapjukat is. néhányan nem éppen hízelgő jellemzést olvashattak magukról. De a lorradalmi események miatt a zenekar tagjai közül senkii sem ért se közben, se később kü­lönösebb bánlódás. Rádai Béla kürtös volt az egyetlen, aki megsérült, s kórház­ba kerüli - olt egyébként Ferencsik is meglátogatta. S hogy a többiek mivel töltötték azokat a forró őszi napokat? Az biztos, hogy próbára nem kerüli sor. Kern például romokat takarítod, lakás­felújítoll, s azt mondja, páratlan felisme­réssel leli gazdagabb. — Kisült, hogy egész jó kőműves lehettem volna. Elhatároz­tam, liog\ ha kirúgnak innen, elmegyek ép íl kezések re (lolgozn i. Nem rúgták ki. December vége felé az Állami Hangversenyzenekar tagjai elkezdték a készülődést a szilveszteri koncertre, de a próbákra csak 3l-e előtt néhány nappal került sor. \z időközben küllőidre távozoll zenészeket helyette­sítőkkel pótolták. Ferencsik szikáran közölte a műsort: Egmont nyitány, II. hegedűverseny. Eroica. Valami történni fog - December 3 I-én reggel kilenckor voll a próba a Molnár utcában — így Kern. — lalán aznap \agv előtte találkoztam az utcán a doktorral, a Miklóssá], a veze­téknevére sajnos nem emlékszem. \ le­leségél, Kristóf Gizit még Kolozsvárról ismertem, ahol 39-40-ben konzervatóri­umba jártam. Szóval, a Miklós mondta, hogy figyeljem meg, valami történni log a koncerten. Karczagh Judit, ma már nyugdíjas pszichológus a szilveszteri történet egyik kulcsfigurája. Az akkor tizenhét éves gimnazista négy évvel fiatalabb öccsével ment el a koncertre. Édesapjuk az ak­kori zeneművész-szövetségben dolgozott, ahol Járdányi Pál felesége is. - Eletem­ben először kaptam két igazi koncertje­gyei. Azelőtt mindig belógtunk, hátul, itt, ott, amott. Akkor a jobb oldalon, va­lahol a kilencedik sor körül ültünk — idézte fel az ölvén évvel ezelőtti esemé­nyeket. Járdányi azt mondta nekik, néz­zék. figyeljék a tanári páholyt, s mikor olt a tanárok felállnak, tegyék meg ugyanezt. Azon az oldalon ők lettek az „ügyelete­sek . Rettenetesen izgullak, de mikor a zenekar belekezdett az Eroica második tételébe, s a tanári páhols megmozdult, a gyerekek is lelálltak. Egy pillanatra megszűnt a külvilág, nem lehetett tudni, a közönség követi-e mozdulataikat. Követte. I'öbb mini ezren állták végig a majdnem negyedórás tételt. \ pillanat rendkívüliségéi persze a zenészek is érzékelték. Kern István azt mondja, ilyen megdöbbentő és lenyűgö­ző élményből egy-kellőha jut egy életre. Végignézeti a termen, mindenki állt, két embert kivéve: a földszint negyedik sorá­ban, az egyes-kelles széken ültek. Mind­ketten ismeri emberek. De elhunylak már. halottakról pedig vagy jól vagy sem­mit. A zenészek később még egymás között sem beszéltek a dologról. Kern István szeriül azért, mert tudták, köztük is lehellek olyanok, akik esetleg... \ hangverseny után mindenki haza­felé igyekezel!, hiszen alig egy óra ma­radi csak a hal órakor életbe lépő kijá­rási tilalomig. Legközelebb január hato­dikán kerüli sor újabb zenekari próbára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom