Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Cs.L.: Rajta vagyunk a térképen

Rajta vagyunk a térképen FOTÓ Sebestyén László A Nyugati téri aluljáró padlójára ragasztott óriási Budapest térkép jó ötletnek bizonyult. Az arra járók élvezik, bogy a mintegy négyszáz négyzetméteres légi felvételen, amelyen a város összes háza látszik, megkereshetik a számukra fontos helyeket. Sőt meg is jelölhetik. Az aluljáró oszlopairól ugyanis körömnyi matricákat lehet leválasztani, s a térképre ragasztani. Minden matricán valamilyen piktogram is látható: pozitív, negatív jel, felkiáltójel, házikó, nevető arc, szomorú arc. Nézem a térképet. Két szomorú arcot látok például az Ügetőn. Két-három nevetőt az Óbudai szigeten. Valaki az Opera mögött egy több utcán át vezető útvonalat ragasztott végig piros plusz-jelekkel. Egy terézvárosi háztömb viszont már nem is látszik a mínuszoktól meg a szomorú arcoktól. És ott vannak az otthonokat jelölő házikójelek is mindenfelé, Csillaghegytől Cinkotáig. Én Pestszendőrincre ragasztom a házikóm, valaki mellettem Rákoskeresztúrra. Olyan érzésünk támad a matricázgató bámészkodók közt, mint amikor külföldön magyarokkal találkozunk. Valami összetartozás, ismeretlenül. A térképpadló kitalálói Lendvai Gábor és Tihanyi Dominika, akik a főváros aluljáróit műalkotásokkal megújítani kívánó Atlantisz program első pályázatát nyerték meg ezzel az ötletükkel. Hogy műalkotásnak nevezhető-e, nem tudom, de a célját elérte: megállásra, nézelődésre kényszeríti a pesti polgárt. (Cs. L.)