Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Csordás Lajos: A szockultúra fellegvára a plázakorszakban

22 BUDAPEST nyűzenei Klub - félreérthetetlenül je­lezve, hogy a József Attila Mííveló'dési Központ immár nem csak a szocialista kultúra fellegvára. A rendszerváltás üzleti meggondolá­sokra alapozta a működést. Helyisége­inek egy részét bérletbe kínálták. Még a bejárat előtti oszlopsor közeit is beépí­tették, és kiadták irodáknak. Angyalföld megszűnt munkáskerület lenni, új fel­adatok adódtak. Például a környékbeli munkanélkülieknek (a bezárt angyalföl­di nagyüzemek egykori munkásainak) átképzését kellett és lehetett megszer­vezni. A fiatalok jelentős része ma már nem a szakkörökön, hanem a plázákban tölti szabad idejét. Már csak ezért is: el­jött az idő, hogy a ház átessen egy totális modernizáláson, s technikájában, minő­ségében is versenyképes lehessen a plá­zakorszakban. Ez az átalakítás történt meg az el­múlt egy évben, s most, október első napjaiban egy minden jegye szerint 21. századinak minősíthető kultúrközpontot vehettek újra birtokba az angyalföldiek. A ház előtti József Attila teret az önkor­mányzat rendezte: ide illő kő virágládá­kat készíttetett, parkolóhelyeket alakí­tott ki. Kivágták ugyan a művelődési ház elől az ott állt két vén akácfát, de he­lyükre gömbakácok kerülnek. A felújítás során kibontották a be­járat előtt húzódó oszlopsort, így ismét érvényesülhet az eredeti épülethomlok­zat esztétikai rendje. Mintha új lenne, tisztán ragyog a téglafelület. Üvegajtó­kon lépünk az aulába. Hajdan koncer­tek táncrendezvények helyszíne. Most beépítettek a háromszáz négyzetméteres térbe még két vaskos oszlopot, s ezzel az aula belső tágassága, átláthatósága csökkent, koncertekre valószínűleg nem lesz alkalmas. Az újabb oszlopokra a megnőtt terhelés miatt volt szükség: az emeleten lévő, nagy belmagasságú tánc­termet ugyanis kétszintűvé alakították. A korszerű berendezés része a mennye­zetre szerelt hatalmas tejüveg „doboz", falaira belülről projektorok vetítik majd a színházteremben zajló rendezvénye­ket, ha oda netán nem férnének be az érdeklődők. Az aula bal oldalán kapott helyet az információs pult, a biztonsági terem, ide küld képet a ház tizenhat tér­figyelő kamerája. Jobb oldalra került a büfé, mögötte a félemeleten a dohányzó, a társalgó és a Moholy-Nagy Stúdió le­endő kiállítótermei. Ha pedig valaki se jobbra, se balra nem tér az aulában, az a színházterembe jut. Itt kell elmondani, hogy a művelődé­si ház két főépülettagból, a József Attila térre néző főépületből és a hátulról hoz­zátoldott színháztermi szárnyból áll. Utóbbi a felújításig szorosan a főépület­hez tapadt, most már nem. A két épüle­tet hasadékszerű köz, úgynevezett lég­folvosó vagy páció választja el egymás­tól, melyen faburkolatú, összekötő hidak feszülnek át mindhárom szinten. Akár­melyik hídon állva beláthatjuk a teret, a pincétől a napfénytetőig. Átvágták ugya­nis a korábbi pincefödémet is, s ezzel bevonták a ház életébe a legalsó szintet. Oda került a ruhatár, a tűzzománc- és kerámia műhely. A színházterem kicsit keskenyebb és hosszabb, mint régen volt. Most három­százhetven férőhelyes. Régi, lejtős néző­tere síkpadlós lett. A székek egyébként nem rögzítettek, összeszedhetők, kivi­hetők, a helyiség bálteremmé alakítható. Egyes részei le is választhatóak. Tégla­színűre festett falfelülete dobozszerű hangfogókkal tagolt. A régi színpadból megőrizték az emelőszerkezetet, de di­gitális vezérlésűvé alakították. Van tol­mácsfülke is. A teremből egyébként a színpaddal ellentétes oldalon kisétál­hatunk a belső kertbe. Az első emelet most is a mozgásprog­ramok szintje. A korábbi, nagy belma­gasságú táncterem födémmel osztott alsó felén, vagyis az első emeleten tük­rös, korlátos stúdiók működnek majd, fönt pedig oktatási célokat szolgáló he­lyiségeket alakítottak ki. A legérde­kesebb újdonság, hogy a tánctermek fo­lyosóira falba süllyesztett boxokal, négy­személyes ülőfülkéket terveztek. Trapéz­szerű vonalvezetésük a hatvanas éveket idézi. Ezek a kuckók a próbák utáni tár­salgásokhoz, gyerekprogramokhoz is teret kínálnak. A főépület legfelső eme­letén néhány kézműves helyiség sorako­zik: az egyik a virágkötő szakköré, a má­sik rajzterem, a harmadik pedig a házi dekorációkészítők szobája. A színház fölött jutott hely egy nagy­obb jazzklubnak: gyönyörű tetőtéri hely­iség, egyik oldalán üvegfallal, mely egy zárt tetőkertre nyílik. Ebbe a felső kertbe nyáron gyerekprogramokat, irodalmi es­teket is ki lehet hozni. Ide, a színház te­tejére költözik a TV 13 stúdiója. A házat már a hivatalos megnyitás előtt belakta az élet. Itt tartották a kerü­leti választási bizottságok eskütételét, az AJAMK munkatársai itt készültek a Szent Mihály napi búcsúra, ez az év leg­nagyobb rendezvénye. Újraindult Ottó bácsi társastánc-tanfolyama is. Koltai Ottó elmúlt nyolcvan éves. Már a ház megnyitásakor, 1949-ben táncot és il­lemtant tanított. Aztán itt van a Gyertya­fénykeringő Klub: nyugdíjasoknak szer­vez vasárnaponként táncesteket, örök­zöld zenékre. Továbbra is nagyon erősek a kisközösségek. Nemcsak a helyhez kö­tődnek az ide járók - mondja Völgyesi Károly közművelődési igazgatóhelyettes —, hanem emberekhez, tanárokhoz, egymással találkozni jönnek. S ezért van remény és esély arra, hogy az élet kitartó s alkalmas tere lesz még hosszú évekig, évtizedekig a József Attila.

Next

/
Oldalképek
Tartalom