Budapest, 2006. (29. évfolyam)
9. szám szeptember - Kirschner Péter: A budapesti fák ügyvédje
36 BUDAPEST A budapesti fák ügyvédje Kirschner Péter Most szorulnának csak igazán a budapesti parkok fái Radrí Dezső védelmére. Ha így szeszélyesdik tovább az időjárás, sorra pusztulnak a „nagy öregek", veszélybe kerülhet a hatalmas aranykőris, amelyet egyszer már megmentett. S talán a lehulló ágak, kidőlt fák okozta károkért sem találnak más bűnbakot, mint a korhadó törzset. Dr. Radó Dezső közgazdász, kertészmérnök. önkéntes és hajlíthatatlan környezetvédő, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke, a Fővárosi Kertészeti Vállalat egykor volt igazgatója öt éve már nem bosszantja írásaival, leveleivel, beadványaival az erőszakos befektetőket és a tehetetlen hivatalokat. Szerencsére tanítványai, harcostársai akadnak szép számmal, akik néhány nap múlva emlékfa ültetésével jelölik ki igazi helyét kedves Városligetében. Jó kedélyű, színes egyéniség volt. Kalandos életútja, amelyet „Töltsön 70 évet Magyarországon" című könyvében nyomon követhetünk, családregény és a 20. század történelmi olvasókönyve egyszerre. Tollát, mintha Rejtő Jenő vezette volna. Amikor azonban a fákért, növényekért, parkokért, ligetekért emelt szót, hangja felerősödött, megkeményedett. Elkötelezett humanista létére sem titkolta, hogy a természet legfőbb ellenségének magát az embert tekinti, persze csak az oktondiakat, rövidlátókat. „A túlnépesedés folyamata súlyos következményekkel járt. Elpusztítottuk a Föld erdőtakarójának felét, dögletessé tettük városaink levegőjét, elszennyeztük vizeinket és hulladékkal terítettük be a földet. A rohamosan növekvő városok és a Földet behálózó utak betonszőnyeggel terítették be a talajt, elszakítva bennünket ezzel az életet adó anyaföldtől." Csak aki megszenvedte a menhelyek, a munkaszolgálat, a zsidóüldözés, a gyanakvásra épített diktatúra kiszolgáltatottságát, azután megérte a demokrácia megszületését, csak az tud olyan töretlen optimizmussal harcolni minden tenyérnyi zöldért, az építkezések útjában álló fáért. Radó Dezső munkássága önmagában a teljes magyar abszurd. A parkok, fasorok, a jó levegő „felosztása" 23, ma már 24 gazda között egyenlő a gazdátlansággal. Ezt ma mindenki látja, akkor nem hitték, hogy el neki. hogy ez bekövetkezik. Alig egy évtizede a nyírfák érdekében mondott védőbeszédet, mert egyesek a kommunizmus jelképét látták bennük, és eretnekként máglyahalálra szánták a parkokból, két évtizede már készen álltak a tervek, hogy újabb zöldet hasítsanak ki a Tabánból, szállodát építve a Rác fürdő mellé. Akkor avval érvelt. ,.Ö, nézd a furcsa, ferde fát, Mint hajlik a patakon át, 0, lehet-e, hogy ne szeresd, Hogy benne társad ne keresd?" (Tóth Árpád: A Jd) hogy a Tabán egy része és a fürdő már nem lesz többé a budapestieké. Az első mentőakció sikerrel járt. Ma az építkezés folyik, és mire elkészül, már kevesen fogják tudni, mi is volt az a Ráekert. Tanulságként idézek még egy dokumentumból, amelyet Bado Dezső a Budapesti Városvédő Egyesület alelnökeként jegyzett: „Tisztelt Legfőbb Ügyészség! Tisztelettel kérjük Önöket, szíveskedjenek óvást emelni az Óbudai Hajógyári Sziget áruba, bocsátása ellen... Az árusítás töménytelen, mert az önkormányzati törvény szerint a parkok forgalomképtelen önkormányzati tulajdont, azaz törzsvagyont képeznek, így nem adhatók el. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gyár területén Hadrianus római helytartó villájának maradványai találhatók. amelyek pótolhatatlan műemléki értékek." A levél keltezése: 1990. október 3. Azóta pecsét került a szerződésre. Kudarcai túlélték Radó Dezsőt. Kérdés, hogy kedvenc terei, parkjai, a fák, amelyek személyes ismerősei voltak, szintén túlélik-e? ..Budapest látványa már első pillantásra megkapó. A város azonban nem volna ilyen szép, ha nem díszítenék parkok, terek, zöld hegyoldalak. Fái nélkül a Duna-part nem lenne hívogató korzó, fátlan utcákon nem lehet sétálni, csupán közlekedni." — írta „Parkok és erdők" című útikalauzában. Vegyék kezükbe ezt a könyvet vagy a Városliget térképét, jöjjenek el szeptember 27-én délután 14 órára, a FŐKERT városligeti központjához (Olal Palme sétány 2.), ahol fát ültetünk Radó Dezső emlékére!