Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Zappe László: Méltó konkurencia érkezett

24 BUDAPEST Méltó konkurencia érkezett Zappe lászló Hyppolit — hajói számolok — mintegy ti­zennégy esztendő alatt ballagott át a Te­réz körút 48-ból a 62-be. Azaz ment át a konkurenciához. Egyéb útjait most ne számítsuk, mert az. hogy a darabot elját­szották Veszprémben, Szegeden, Győr­ben, Sopronban, Nyíregyházán, Békés­csabán, továbbá Komarnóban, Nagyvá­radon, hogy ezidáig összesen közel ezer előadást ért meg, most nem számít. Az a Hyppolit ugyanis, aki most. 2006 nyarán fölbukkant a Nyugati pályaudvar mellé költözött Ruttkai Éva Színházban, állí­tólag ugyanaz, aki nyolcévi sikeres sze­replés után elhagyta a Játékszínt. Bene­dek Miklós játssza, és Szacsvay László adja Schneider Mátyás kőgazdag fuva­rost, Molnár Piroska pedig az ő vaskos és sznob feleségét. Akárcsak huszonkét esztendeje meg az azt követő nyolc év­ben. Sőt, az akkori előadásban a szerel­mes ifjút alakító Gáti Oszkár is előkerült Győrből, ezúttal az öreg Makáts főtaná­csos szerepében. És nemcsak ők jöttek abból a produkcióból. Mint akkor, most is Vajda Anikó és Vajda Katalin dolgoz­ta át Zágon István vígjátékát és Nóti Ká­roly filmforgatókönyvét, a zene most is Eisemann Mihálytól van, s ezúttal is Ve­rebes István a rendező, a díszleteket pe­dig Varga Mátyás akkori tervei alapján készítette Galambos Péter. A néhány háznyi úthoz szíikséges évek alatt persze a Játékszín is sokféle utat járt be, amíg megállapodott mostani tisztes szórakoz­tatóipari profiljánál, a Ruttkai Éva Szín­ház meg aránylag messziről, az Üllői út 45-ből érkezett, a III. emeletről. Vezetője, Nagy Miklós halála után, az addig stúdió­méretű tereket elfoglaló intézmény az egykori Szikra, illetve Metró mozi 475 férőhelyes termét foglalta el, s ígérnek hozzá negyvenfős stúdiót is, meg kiállí­tóhelyet, ahogyan az a régi a Corvin köz­zel szemközti laktanyaépületben is volt, továbbá kávéházként és színészklub­ként is üzemelő büfét. A Hyppolit költözése egy megtörtént esetet juttat az eszembe. Egy pszichiáter megkérdezte betegét, miért költözött el nemrég ugyanabban az utcában két ház­zal odébb, de ugyancsak egy második emeleti lakásba, azt a választ kapta: — Mert ott jobb a levegő. Nos, a Szikra mo­ziban valóban jobb a levegő. Legalábbis nyáron. Kinyitható ugyanis a teteje. S ezt a Hyppolit díszbemutatóján demon­strálták is. A némileg fullasztó első fel­vonás után a szünetben bizonyára ked­vező meteorológiai hírek érkezhettek, a mintalakáj ugyanis valami kallantyút te­kergetni kezdett a falon, s erre a tető szép komótosan szétcsúszott. A siker óriási volt, csaknem akkora, mint amikor a Bőg a tehén kezdetű remeket adta elő Nagy Cecília e. h. és Vida Péter a Nemzeti Színház tagja. Magát az előadást bizonyára érdemes volna tüzetesen összevetni a huszonkét évvel ezelőtti bemutatóval, ehhez azon­ban az enyémnél sokkal jobb memória vagy legalább egy videófelvétel szüksé­geltetnék. Így legföljebb azt a benyomá­somat kockáztatom meg, hogy mintha a régi produkció komolyabban vette volna önmagát és a darabot is. Mintha akkor tényleg el akartak volna játszani egy tör­ténetet, ábrázolni akartak volna embe­reket, történetesen kedves, irigylésre és gúnyolódásra egyként méltó újgazdago­kat meg egy arisztokratikus inast. Most meg mintha csak a direkt röhögtetés len­ne a puszta cél. Nem a figurák, hanem sztárok jönnek be, tapscsikaró érkezés­sel, s miután a valódi sztároknak sikerül is előre fellelkesíteniük a közönséget, ez­zel be is érik. Időről-időre leadják az egyezményes jeleket, hogy na most kell kacagni. És a publikum kacag. Amikor meg a zenére ütemesen illik tapsolni, az sem marad el. A nézőtér hangulatán az sem tud rontani, hogy a Fekete Mari ve­zette zenészeket egyedül Molnár Piros­ka tudja túlénekelni, a többieknek ke­vés a hangjuk egy zenés produkcióhoz. És mintha az sem tűnne föl senkinek, hogy a Selmeezi Roland helyére az előa­dásba csöppent fiatalember, Tyukodi Szabolcs nem igazán snájdig ifjú, de még színésznek is csak nehezen mondható, és a jelmez is elég furcsán lóg rajta. Mindezt egybevetve azért elmondhat­juk: a Játékszínhez méltó konkurencia érkezett a leréz körútra. szükséges engedélyek, az „illetékes hatóság" beszólt, hogy minden stomó, az épület ugyanis életveszélyes. — Tudtuk, hogy nem életveszélyes, úgyhogy két út állt előttünk: forradal­mat csinálunk, botrányt csapunk, vagy pedig megcsináljuk a helyet, csak máshol. Ez utóbbit választották. De hol? Zu­ber Balázs, az ős-Tűzraktárt létrehozó csapat egyik tagja a közelben lakott, ő hívta fel a többiek figyelmét az egykor orvosi műszergyárként működő Tűzoltó utcai épületre. Egy portás ült ott akkori­ban, őrizte a semmit. Megadta a tulajdo­nos. Rudas László telefonszámát a fiata­loknak. Elvitték hozzá a Közraktárakra összeállított anyagot, program- és egyéb terveket, Samin diplomamunkáját, Rudas pedig rábólintott: próbálják meg. Az októberben elkezdett egyeztetések után tavaly június 23-án megnyílt a Tűzraktár. Az induláshoz szükséges költ­ségeket Gyevi-Bíró Eszter koreográfus alapítványának, a Fun Gónak a 900 ezer forintos vagyonából és a fővárostól akkoriban kapott 800 ezer forintos támogatásból ledezték. A kezdeti rezsit, a benzin-, telefonköltségeket mindenki saját zsebből lizette. Az önköltséges alap nagyjából ma­radt is: akik valamiféle kulturális ter­méket hoznak itt össze, foglalkozzanak akár a hely dekorációjával, akár egy­egy színielőadás, koncert, kiállítás megrendezésével, rendszerint ingyen, társadalmi munkában, az úgynevezett dicsőségért végzik a dolgukat. Amúgy elég hasznos tud lenni az itt végzett munka: ha ügyes valaki, egy év alatt megismerheti a magyar szcéna jeleseit, s remek külföldi kapcsolati hálót is kiépíthet. - Idén próbáltunk valamilyen mini­mális fizetést adni azoknak, akik velünk dolgoznak, de nem jött össze. Valamennyit persze tudtunk adni a kétéves munkájukért, de ez, ha fi­gyelembe vesszük az itt eltöltött mun­kaórák számát, elég nevetséges összeg. Az üzemeltető feladatait az Art Sec­tor alapítvány látja el. A ház munkáját kezdettől fogva figyelemmel kíséri és segíti a hasonló szellemiségű szerveze­teket és kulturális központokat tömörítő Artfactories és a TransEuropeHalles. Tavaly október óta Samin, Gyevi-Bíró Eszter és Zuber Balázs nélkül folytató­dik a projekt, a Tár az ő távozásuk után

Next

/
Oldalképek
Tartalom