Budapest, 2006. (29. évfolyam)
9. szám szeptember - Zappe László: Méltó konkurencia érkezett
24 BUDAPEST Méltó konkurencia érkezett Zappe lászló Hyppolit — hajói számolok — mintegy tizennégy esztendő alatt ballagott át a Teréz körút 48-ból a 62-be. Azaz ment át a konkurenciához. Egyéb útjait most ne számítsuk, mert az. hogy a darabot eljátszották Veszprémben, Szegeden, Győrben, Sopronban, Nyíregyházán, Békéscsabán, továbbá Komarnóban, Nagyváradon, hogy ezidáig összesen közel ezer előadást ért meg, most nem számít. Az a Hyppolit ugyanis, aki most. 2006 nyarán fölbukkant a Nyugati pályaudvar mellé költözött Ruttkai Éva Színházban, állítólag ugyanaz, aki nyolcévi sikeres szereplés után elhagyta a Játékszínt. Benedek Miklós játssza, és Szacsvay László adja Schneider Mátyás kőgazdag fuvarost, Molnár Piroska pedig az ő vaskos és sznob feleségét. Akárcsak huszonkét esztendeje meg az azt követő nyolc évben. Sőt, az akkori előadásban a szerelmes ifjút alakító Gáti Oszkár is előkerült Győrből, ezúttal az öreg Makáts főtanácsos szerepében. És nemcsak ők jöttek abból a produkcióból. Mint akkor, most is Vajda Anikó és Vajda Katalin dolgozta át Zágon István vígjátékát és Nóti Károly filmforgatókönyvét, a zene most is Eisemann Mihálytól van, s ezúttal is Verebes István a rendező, a díszleteket pedig Varga Mátyás akkori tervei alapján készítette Galambos Péter. A néhány háznyi úthoz szíikséges évek alatt persze a Játékszín is sokféle utat járt be, amíg megállapodott mostani tisztes szórakoztatóipari profiljánál, a Ruttkai Éva Színház meg aránylag messziről, az Üllői út 45-ből érkezett, a III. emeletről. Vezetője, Nagy Miklós halála után, az addig stúdióméretű tereket elfoglaló intézmény az egykori Szikra, illetve Metró mozi 475 férőhelyes termét foglalta el, s ígérnek hozzá negyvenfős stúdiót is, meg kiállítóhelyet, ahogyan az a régi a Corvin közzel szemközti laktanyaépületben is volt, továbbá kávéházként és színészklubként is üzemelő büfét. A Hyppolit költözése egy megtörtént esetet juttat az eszembe. Egy pszichiáter megkérdezte betegét, miért költözött el nemrég ugyanabban az utcában két házzal odébb, de ugyancsak egy második emeleti lakásba, azt a választ kapta: — Mert ott jobb a levegő. Nos, a Szikra moziban valóban jobb a levegő. Legalábbis nyáron. Kinyitható ugyanis a teteje. S ezt a Hyppolit díszbemutatóján demonstrálták is. A némileg fullasztó első felvonás után a szünetben bizonyára kedvező meteorológiai hírek érkezhettek, a mintalakáj ugyanis valami kallantyút tekergetni kezdett a falon, s erre a tető szép komótosan szétcsúszott. A siker óriási volt, csaknem akkora, mint amikor a Bőg a tehén kezdetű remeket adta elő Nagy Cecília e. h. és Vida Péter a Nemzeti Színház tagja. Magát az előadást bizonyára érdemes volna tüzetesen összevetni a huszonkét évvel ezelőtti bemutatóval, ehhez azonban az enyémnél sokkal jobb memória vagy legalább egy videófelvétel szükségeltetnék. Így legföljebb azt a benyomásomat kockáztatom meg, hogy mintha a régi produkció komolyabban vette volna önmagát és a darabot is. Mintha akkor tényleg el akartak volna játszani egy történetet, ábrázolni akartak volna embereket, történetesen kedves, irigylésre és gúnyolódásra egyként méltó újgazdagokat meg egy arisztokratikus inast. Most meg mintha csak a direkt röhögtetés lenne a puszta cél. Nem a figurák, hanem sztárok jönnek be, tapscsikaró érkezéssel, s miután a valódi sztároknak sikerül is előre fellelkesíteniük a közönséget, ezzel be is érik. Időről-időre leadják az egyezményes jeleket, hogy na most kell kacagni. És a publikum kacag. Amikor meg a zenére ütemesen illik tapsolni, az sem marad el. A nézőtér hangulatán az sem tud rontani, hogy a Fekete Mari vezette zenészeket egyedül Molnár Piroska tudja túlénekelni, a többieknek kevés a hangjuk egy zenés produkcióhoz. És mintha az sem tűnne föl senkinek, hogy a Selmeezi Roland helyére az előadásba csöppent fiatalember, Tyukodi Szabolcs nem igazán snájdig ifjú, de még színésznek is csak nehezen mondható, és a jelmez is elég furcsán lóg rajta. Mindezt egybevetve azért elmondhatjuk: a Játékszínhez méltó konkurencia érkezett a leréz körútra. szükséges engedélyek, az „illetékes hatóság" beszólt, hogy minden stomó, az épület ugyanis életveszélyes. — Tudtuk, hogy nem életveszélyes, úgyhogy két út állt előttünk: forradalmat csinálunk, botrányt csapunk, vagy pedig megcsináljuk a helyet, csak máshol. Ez utóbbit választották. De hol? Zuber Balázs, az ős-Tűzraktárt létrehozó csapat egyik tagja a közelben lakott, ő hívta fel a többiek figyelmét az egykor orvosi műszergyárként működő Tűzoltó utcai épületre. Egy portás ült ott akkoriban, őrizte a semmit. Megadta a tulajdonos. Rudas László telefonszámát a fiataloknak. Elvitték hozzá a Közraktárakra összeállított anyagot, program- és egyéb terveket, Samin diplomamunkáját, Rudas pedig rábólintott: próbálják meg. Az októberben elkezdett egyeztetések után tavaly június 23-án megnyílt a Tűzraktár. Az induláshoz szükséges költségeket Gyevi-Bíró Eszter koreográfus alapítványának, a Fun Gónak a 900 ezer forintos vagyonából és a fővárostól akkoriban kapott 800 ezer forintos támogatásból ledezték. A kezdeti rezsit, a benzin-, telefonköltségeket mindenki saját zsebből lizette. Az önköltséges alap nagyjából maradt is: akik valamiféle kulturális terméket hoznak itt össze, foglalkozzanak akár a hely dekorációjával, akár egyegy színielőadás, koncert, kiállítás megrendezésével, rendszerint ingyen, társadalmi munkában, az úgynevezett dicsőségért végzik a dolgukat. Amúgy elég hasznos tud lenni az itt végzett munka: ha ügyes valaki, egy év alatt megismerheti a magyar szcéna jeleseit, s remek külföldi kapcsolati hálót is kiépíthet. - Idén próbáltunk valamilyen minimális fizetést adni azoknak, akik velünk dolgoznak, de nem jött össze. Valamennyit persze tudtunk adni a kétéves munkájukért, de ez, ha figyelembe vesszük az itt eltöltött munkaórák számát, elég nevetséges összeg. Az üzemeltető feladatait az Art Sector alapítvány látja el. A ház munkáját kezdettől fogva figyelemmel kíséri és segíti a hasonló szellemiségű szervezeteket és kulturális központokat tömörítő Artfactories és a TransEuropeHalles. Tavaly október óta Samin, Gyevi-Bíró Eszter és Zuber Balázs nélkül folytatódik a projekt, a Tár az ő távozásuk után