Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Sipos András: Bealkonyult az újabb fénykor ígéretének

7 BUDAPEST dezési szerveként és építészeti hatóságaként működjék - függetlenül attól hogy Nagy-Budapest közigazgatási egységként megvalósul-e. Az FKT a „városrendezési Nagy-Budapesten" a közigazgatási határoktól liiggetlen egységes településszerkezetet kívánt kialakítani, melyben a sűrűn beépített belső mag mint főközpont körül, attól zöldgyűrűvel egyértelműen elválasztva helyezkednek el a laza településekbe ágyazott helyi központok. 1948-ra kidolgozták (Kis-)Budapest 54 „lakóegységre" (szomszédsági egységre) történő felosztását, s ezt a munkát kiterjesztették Nagy-Budapest egész területére. Ezáltal próbálták meg „organikussá tenni az anorganikussá nőtt nagyvárost", azaz olyan „életegységeket" teremteni, amelyek „a bennük élő lakosok tudatában összefüggő egységekként jelentkeznek". Az egységek fő ismérvei a hagyományokon alapuló összetartozás (helytörténeti értelemben is összefüggő egység, ezt kifejező történelmi névvel), elhatároltság, áttekinthetőség és saját helyi központ. Tartalmazza a mindennapos életszükségletet kielégítő alapintézményeket, hogy „az iskolásgyerek, a bevásárló háziasszony, a kisebb ügyes-bajos teendőit intéző családapa mindennapos útjai lehetőleg ne vezessenek a szomszédsági egység határán túl". Központja és széle között a távolság gyalogosan se igényeljen negyedóránál több időt, azaz átmérője legfeljebb 3 km lehel, és lehetőleg 10—15 ezer (legfeljebb 50 ezer) ember éljen benne. A „városrendezési Nagy-Budapesten" kívüli agglomerációt városias életminőséget nyújtó kertvárosi övezetté kívánták fejleszteni, ahol a nagyvárost ellátó intenzív agrártermelés és a lakosság helyben történő foglalkoztatása a meghatározó. Minden eszközzel elejét akarták venni annak, hogy a Budapest-vidék ingázó-övezetté váljék, és települései a Nagy-Budapesten dolgozók „alvóvárosaivá" váljanak. Ugy tűnt tehát, hogy amint az FKT eredeti rendeltetése a 19. században három város fővárossá egyesítése volt, hasonlóan fontos feladat áll előtle Budapest és környéke, illetve Nagy-Budapest és agglomerációja integrációja terén. Hanyatlás és megszűnés 1946-ban azonban már megkezdődött az FKT háttérbe szorítása is. A Közmunkatanács a Szociáldemokrata Párt hatalmi bástyájának számított. Az apparátuson belül szociáldemokrata túlsúly érvényesíd I, Fischer és Granasztói személyén keresztül a legfontosabb várostervezési munkák e párt felügyelete alá tartoztak. Az FKT szervezetébe integrált országos építésügyi kormánybiztosság már 1945 nyarán függőségbe kerüli a kisgazda vezetésű Újjáépítési Minisztériumtól. E minisztérium valójában a gazdasági csúcsminisztérium szerepkörének betöltésére törekedett, ezt azonban végképp ellehetetlenítette 1945 végén a Gazdasági Főtanács létrehozása. A GF titkársága élére a kommunista Vas Zoltán keriilt, s a titkárság kiépülő hatalma révén pártja jutott kulcsszerephez a gazdasági élet irányításában. A Kommunista és a Kisgazdapárt így egyaránt érdekeltté vált abban, hogy a kisgazdákat az építésüggyel kárpótolják. Ez állt az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium 1946 októberi felállításának hátterében, élén kisgazda politikussal. Ezzel egyidejűleg megszűnt Fischer kormánybiztosi funkciója. Az FKT felszámolására irányuló törekvést ekkor még sikerült elhárítani, de a pártközi kompromisszumok eredményeképpen, története során először, kikerült a miniszterelnök közvetlen felügyelete alól, és az új minisztérium alá rendelték — személyügyi és költségvetési vonatkozásban is. A Fővárosi Pénzalap legfőbb rendszeres jövedelmének, az útadónak szedését a stabilizációt követően megszüntették. Ezt elvileg az egyenesadókból való részesedésnek kellett volna pótolnia, a részesedési kulcs tényleges megállapítását és kiutalását azonban a Gazdasági Főtanács megakadályozta. Fischer arról tájékoztatta pártjának vezetőségét, hogy „ Vas Zoltánnak ez a mereven közmunkatanács-ellenes álláspontja abból az időbői származik, amikor mint Budapest Székesfőváros polgármestere intézkedéseimmel szembe kívánt helyezkedni, és ezzel szemben a saját kezdeményezési jogát kívánta biztosítani, mely törekvést én pusztán szakszerűségi szempontokból mindig a helyes útra tereltem. Ezt a személyi jellegű averziót mint a Gazdasági Főtanács főtitkára továbbra is magában hordja." Az FKT Fischer által kialakított új tervezőgárdáját megosztó szemléleti különbségek is lassan töréssé mélyültek, elválaszthatatlanul a pártok pozícióharcától. Fischer szociáldemokrataként olyan város tervezésében gondolkodott, ahol az épületek és telkek magántulajdona tartósan fennmarad, és együtt él a közösségi tulajdon sokszínű formáival, miközben a közszféra szabályozási és beavatkozási lehetőségei az épített környezetbe minőségileg bővülnek a múlthoz képest. Kialakult ugyanakkor az FKT műhelyében egy kommunista és velük szimpatizáló csoportosulás is (Major Máté és Perényi Imre körül), s az ő érdeklődésük középpontjában a sorozatgyártásra épülő tömeges lakástermelés előfeltételeinek kialakítása állt. Ennek a gárdának az elkülönülését jelezte, hogy az FKT félhivatalos orgánumának számító Tér és Formával szemben 1946 őszétől kiadták az Új Építészet folyóiratot, körülötte megszerveződött az Új Építészet Köre. 1947 végén egy csoportjuk a Munkatudományi és Racionalizálási Társaság égisze alatt Perényi vezetésével felállított Építéstudományi Központhoz távozott. Ami ezt követően történt, az lényegében már csak utójáték az FKT életében. Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára 1948. február 21 -én telefonon közölte Fischerrel az FKT azonnali hatállyal történő megszüntetését, noha a Főtanács erről csak március 18-i ülésén hozott határozatot. Ugyanekkor határoztak az Építéstudományi Központ állami intézménnyé minősítéséről, amelyet májusban Építéstudományi és Tervező Intézetté szerveztek át, ez volt a nagy állami tervezőintézetek őse. Az FKT-tól csaknem kész állapotban ez az intézmény vette át és fejezte be Nagy-Budapesl általános rendezési tervét. A politikai fejlemények ezt a dokumentumot már elkészültekor „túlhaladottá" tették. (Az FKT-nál folyó többéves munka summázataként kefelenyomatban elkészüli tervet kinyomtatni sem engedték, mindössze egy rövid összefoglalása jelent meg az Új Építészet-ben, majd végképp sülylyeszlőbe került.) Miután az FKT-t törvény hozta létre, törvénnyel is illett megszüntetni, ez azonban már csak formalitás volt, és hónapok múlva, 1948 novemberében került rá sor. Mindennek legsúlyosabb következménye abban jelölhető meg, hogy ezzel megszűnt, és azóta sem létezik az a szerv, amely Budapest és agglomerációja mint egységes nagyvárosi térség településrendezési és fejlesztési problémáit átfogóan tudná kezelni. Az FKT feltámasztásának nézetünk szerint abban — és csak abban — az esetben volna értelme, ha ezl az űrt tudná betölteni. I