Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Sipos András: Bealkonyult az újabb fénykor ígéretének

U BUDAPEST Fischer József az FKT elnökeként íróasztalánál, 1946 13.97o/l94í. riSCHSE JÓZSEF ÜSSAK. Budapest . Ai 1948: ZLIV. törv'nyoikk 1.5-a a Fővárosi Közmunkák Tanácsát a kezelésében álló Fővárosi Pénzalapot megszüntette. Az említett törv'ny Idézett rendelkeafeét a törvény 9.§-ának /l/ bekezd'ss

ben foglalt felhatalmazásom alapján 1949. 'vi január h<S 1-vel hatálybalépíettem. A tBrvény hatálybalépésivel a Fővárosi Közmunkái: Tanácsánál viselt elnSki állása is megszűnt, ezért illetményeinek 1949.évi január 31-vel történő beszüntetése Iránt egyidejttleg intézkedtem. Az FKT megszüntetésének egyik dokumentuma, 1948.dec. 24. fejlesztések könnyebb és gyorsabb megvalósulását, ám arról nem lehet beszélni. hogy a Fővárosi Pénzalap saját eszközei meghatározó tényezőt jelentettek volna a városfejlesztésben. Maga az elnök, Bessenyey Zénó fogalmazott úgy, hogy az FKT úgyszólván „üres hivatali keretié" kezdett süllyedni, amikor a harmincas évek kormányai felfedezték a benne rejlő, fentebb tárgyalt lehetőségei. Ami a szakszerűség kérdését illeti, különösen a kormányzati kinevezettek közül bőven lehet a kor neves építészeinek, professzorainak nevével találkozni (pl. Árkay Bertalan, Gerevich Tibor, Hühl Dezső, Kertész K. Róbert, Kotsis Iván, Münrúch Aladár, Wähler Gyula), de a minisztériumi potentátok közül is főként olyanok bukkantak fel, akik valamilyen szempontból szakértőnek számítottak. A főváros részéről viszont első helyen a pártok vezető politikusainak „járt" a közmunkatanácsi tagság, akár érteltek városrendezési, építészeti kérdésekhez, akár nem. (A nevesebb pártvezérek közül hosszabb ideig tanácstag volt pl. Wolff Károly, Kozma Jenő, Revet Károly, Zsitvay Tibor). Ügy is fogalmazhatunk: a kormány hatalma ebben az időben eléggé megkérdőjelezhetetlen voll ahhoz, hogy a közmunkatanácsi kinevezéseket illetően megengedhette magának a szakszerűség érvényesítését (bár ez nem vonatkozott az elnökökre). A fővárosi politikának az országoshoz képest demokratikusabb és versengőbb jellege azzal a következménnyel járt, hogy az FKT főváros állal betöltendő helyei ekkor már egyértelműen a pártpolitikai zsákmányrendszer szférájához tartoztak, és hozzáértők is csak a pártok révén, politikai szempontokhoz igazodva kerülhettek be. A viszonyokra jellemző példa, hogyan ért véget a kor egyik legelismertebb városrendezési szakemberének, Hairer Ferencnek. a közmunkatanácsi pályafutása. A fővárosi közgyűléstől kapott mandátuma 1940 végén járt le, nem sokkal azt követően, hogy elfogadták az általános rendezési terv alapjául szolgálandó városfejlesztési programot, melynek kidolgozását éveken át ő irányította. A parlamenti kormánypárt 1938 novemberi szakadása — amikor képviselőinek egy nagyobb csoportja, Imrédy Béla miniszterelnök politikája elleni tiltakozásul, kilépett — végbement a fővárosi politika szintjén is, és Hai rer a kormányoldalról kiszoruló „disszidensekkel" tartott. Mivel az új pártnak számarány szerint „já-