Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Csordás Lajos: Az Alsószigeti Nagyvendéglő helyreállítása

Az Alsószigeti Nagyvendéglő helyreállítása SZÖVEG Csordás Lajos FOTÓ: Kováts Zsolt Tavasszal Holdudvar néven újra kinyitott a Margitszigeti Casino, vagy ahogy száz évvel ezelőtt ismerték: az Alsószigeti Nagyvendéglő. Az ifjú bérlők azzal az ambícióval vágtak neki a nyolc éve tetszhalott étterem újraélesztésének, hogy a termelt nyereségből néhány esztendő alatt helyreállítják a vendéglőt, mégpedig abban a formájában, ahogy Ybl Miklós 1869-ben megtervezte. Hozzáállásuk kissé szokatlan a mai világban. Mentségükre legyen mondva, hogy a csapat tagjai bölcsész beállítottságúak, abból az egyetemista világból jöttek, ahol például szokás megbecsülni és értelmes dologra kihasználni a lepukkant bérházudvarokat, értékelni bennük az időt, a hangulatot. Korábban a Holdudvar nevű bölcsészkocsmát üzemeltették, onnan hozták a nevet a szigetre. Számukra kihívás, hogy ebből a nagymúltú épülettorzóból, amit Margitszigeti Casinónak ismerünk, kibontsák a pompás, régi vendéglőt, a „nagy múltat". Ennek érdekében alapos előkészítő munkát végeztek, kibányászták például a levéltárból az épület régi kiviteli terveit, melyek majdnem hiánytalanul megvannak, habár korábban a kutatók elveszettnek hitték őket. Körülbelül nyolcvan tervlap. Ezek alapján készítette el a csapat építész tagja, Rimóczi Imre a felújítás terveit, melyek engedélyezés alatt vannak. Egyelőre csak olyan munkákat végezhettek el, amelyek nem építésiengedély-kötelesek. Terveiket egyébként az építési hatóság, a XIII. kerület is tetszéssel szemléli, s úgy döntött, megvalósíthatóságuk miatt részlegesen feloldja a szigetre elrendelt változtatási tilalmat. A nagy vendéglő 1869-ben egy majorságból jött létre, annak egyik épületéi alakította, bővítette József fó'herceg megrendelésére Ybl Miklós neoreneszánsz építménnyé. A föld alatt állítólag a johanniták XUI. századi várának maradványai találhatók, amelyeket az építkezéskor meghagytak. A régi major négy épületből állt, olyan módon, mintha egy téglalap alakú udvart fogtak volna körül. A legdélebbiből lett aztán a vendéglő (pontosabban a konyhája), s egy összekötő szárnnyal hozzákapcsolták az újonnan létesült főépülethez. Az összekötő tag tetején torony emelkedett, a főépület elé pedig dór oszlopos előcsarnok s egy terasz került. A vendéglő arccal a sziget déli csúcsa felé nézett. Mögötte megmaradtak a régi majorsági házak: az udvar északi részén állót például reprezentatív nyári lakká alakították. A keleti oldalon elhelyezkedő volt az istálló — ez az egyetlen a melléképületek közül, mely máig fennmaradt. Vele szemben, az udvar nyugati oldalán valaha a kertészlak állt. A konyhát napi ötezer vendég ellátására alakították ki, s aki ide betért dúskálhatott „olyan védekezőszerekben, melyek a gyomor kellemetlen korgásának ellenszerei". Ezt írta legalább is egy korabeli hirdetés. Nem tudjuk, hogy az első években ki vezette az éttermet, de azt igen, hogy 1880-tól már Kaps József volt a bérlő, szintén József nevű fiával, 1907-ig. Bálok, táncestek, hangversenyek helyszíne ekkor a vendéglő. Magyar Elek szerint itt muzsikált Piros Józsi, a főherceg prímása. Aztán 1904-től már mindennap katonazenét is hallgathattak ilt, például azok, akik a Margit fürdőben kúrálták magukat, s kúrájukhoz tartozott, hogy naponta lesétáltak ide. Közben 1900. augusztus 19-én végre