Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Buza Péter: Hegedűs a háztetőn

16 BUDAPEST az emancipáció szárnyán szárnyaló, op­timista jövó'l álmodó társadalom szöve­tébe. Károly nevű fia Kolozsvárott végzi el a gyógyszerészet gyakorlására jogo­sító studiumokat — vélhetően nővére, il­letve annak férje a minta: Hermina ura, Meisels Akos patikus az óbudai Flórián téren („a Szent Flóriánhoz"). 1903-ban veszi kézhez a diplomá­ját, vidéken gyakorolja a hivatást, az­tán, tíz év múlva megérkezik az ország fővárosába (annak külvárosába). Évti­zedek jönnek most („... kulturált, kel­lemes, nem beszédes ember, aki korrekt kiszolgálásban részesítette a gyógy­szertárába betérőket. Munkájának élő ember volt... A régi officina berendezé­se szép, művészi, igényes kivitelű, a gyószertár jó elrendezésű, jól ellátott, és a lakosság szerint kiválóan volt vezet­ve" — írja Ferentzi Mónika a Gyógysze­részeiben megjelent tanulmányában), s évtizedek múlnak. Ujabb és újabb kísérletekkel, hogy konszolidált polgár­ként élhesse az életét, aki minden am­bíciójával erre s hasznosságára töreke­dett (az együttes nyereség maximalizá­lása érdekében.) Aztán: karcok, foltok a filmen, a panoráma képein, végül: sza­kad a képkockák folytonsora. A papa átköltözik egy kis Róna utcai lakásba, a fiú száztízezer forintért eladja a házal Várfalvi Ferenc nek, a műszergyártó Ganz technikusának, hogy Kleiber An­nival, a fiatalka pszichológushallgató­val meg annak családjával átszökjenek Ausztriába. Onnan Ausztráliába, az „odakint" nőül vett Anni rokonaihoz, később Amerikába, már meghívásra, az egyetemre (egyetemekre) tanítani. Egé­szen a Nobel-díjig. A ház a Gyarmat utcában azóta áta­lakult (szerencsére megint csak belül: a „túl" magas helyiségeket födémmel fél­beosztották). Csak cégtulajdonosból is több megfordult már ilt. nem beszélve a korábbi magánvevőkről, akiknek a ke­zén két önálló lakásra trancsírozódott. Kerítésén most újra ott a tábla: eladó. A bontás veszélye talán még itt, a túlépítésben tobzódó Herminamezőn sem fenyegeti: építészeti kvalitásai okán fővárosi védelem alatt áll. S talán egy emléktábla is kerül majd rá: itt töltötte gyermekkorát és ifjúsága csúf éveit Har­sányi János, Zugló ez ideig egyetlen No­bel-díjasa. A télikert - kívülről. Belül: magántulajdon... Szívesen megmutattuk volna belülről is a toronykilátót, ám az éppen ak­tuális tulajdonos nemcsak a fotóst, de a szerkesztőt sem engedte be, hogy kö­rülnézhessen: mi maradt még a tör­ténelemből a (alak közt, oly sok viszály után... Az óriásplakátokat értékesítő Akzent Media Kft. igazgatója azt üzente pr-főnöke útján az okvetetlen­kedő érdeklődőnek, hogy a legkevés­bé sem szeretné, ha újságcikk szület­ne az épületükről. Amit persze aligha tudnak megakadályozni, de kétségte­len: övék a ház. Azt engednek be a ka­pun, akit akarnak. Miért is hatódná­nak meg a históriára hivatkozó, a pia­ci meggondolások körén kívül eső ér­vektől? így élünk mostanában Hunniában — meg Budapesten... Kilátó a régi Ligethez

Next

/
Oldalképek
Tartalom