Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Buza Péter: Hegedűs a háztetőn

13 BUDAPEST Bajur Sloszár kontrás nagy­bőgős Pocsár Pintér ifj. RáczP. Baiur Németh Kálozdi T. SárkfizlF viola cziin- prim- kontrás nagy- viola helyettes halmos hegediis bőgős prímás Kálozdi Jancsi Jónás iíácz Pali karmester kisbőgős liiicz Pali bandája Londonban 1871-ben. Pulyka Arany F. Kecskeméti Gyula kissipos sipos segédprimá's Rácz Pali a bandájával bekezdésnyit foglalkozik ifjabbik Berkes Béla könyvében a fényes esettel: „1907-ben egy napon anyám kivitte a családot Zuglóba. Kiderült, liogy titokban vásárolt egy telket, arra felépített egy nagyon szép villát, de mi erről már csak akkor tudtunk, amikor kimentünk és a Gyannat utca 30. szám alatt megpillantottuk a mi villánkat. Nem hiányzott onnan semmi, még a törlőrongy és a smirglipapiros is a helyén volt." A mesélő, az ifjabbik Béla már nagy­fiú, amikor a család kiköltözik a Város­liget mögötti városrészbe, mégsem em­lékszik már pontosan a dátumra. A ház ugyanis a dokumentumok tanúsága szerint 1912-re épült fel. annak az esz­tendőnek a nyarán kelt a használat­bavételi engedélye. Van az igényes épület „berendezésé­nek" egy, a törlőrongynál és smirglinél sokkal feltűnőbb részlete is: egy magasra, a háztető lölé épített kilátótornyocska. Berkesek otthonának legfeltűnőbb épí­tészeti eleme, hordozója régi, éppen el­múló idők üzenetének. Annak a korszak­nak, amikor itt lőleg olyan házak épül­lek. amelyeknek fontos funkcionális egy­sége volt és lehetett egy ilvesféle magas­lali toldalék: elvégre Herminamező nya­ralóhely. S a házigazdának törvénysze­rűen gusztusa lámadhat olyasféle mulat­ságra, hogy felmenjen a saját kilátójába, büszkén körbepillantson például ilt. a Rákospatak kies völgyében, megszem­lélve birodalmát. Ha meg Berkes Bélá­nak hívják, kizárt dolog, hogy a hegedűt is ne vigye magával, fel a tetőre. Lega­lábbis így képzelhette a Vidák Kati. aki a terveket megrendelte szűk kilencven esztendeje a Lindwurm Testvérek Dam­janich utcai irodájában. (Kismesterek Lindwurmék, Berkes Béláné partnere a konkrét építési ügyletben Lindwurm György, a cég kivitelezéssel is foglal­kozik.) A tervek, amelyeket a házról a haló­ságnak annak idején becsatoltak, el­árulják, ez az első épület azon a szaka­szon amit a mai Laky és az Uzsoki utcák fognak közre (az utóbbinak még Jókai a neve, az előbbit mint majd megnyitan­dót jelöli a helyszínrajz). Dl l-ben osz­tották (el az eredetileg itl szolgáló, és egészen az Amerikai útig terjedő nagy, több holdnyi telket. Pinkas Zsigmond belvárosi fehérneműkereskedőé, annak családjáé volt akkor már bő ötven éve. Egy ingatlancég méri ki tucatnál is több darabban. Az 1912-ben születeti tervrajzok val­lanak nemcsak a házról de lakóiról is, s nem csupán a feltűnő épületmagasításra gondolunk. Megjegyzendő, hogy van für­dőszobája — ezekben az években ugyan már igény lehet, de semmiképpen sem alapkövetelmény a pesti építkezéseknél. A villa földszintes — pontosabban magas­földszintes — a kiszolgáló funkciókat Berkesék az alagsorba telepítették. Fent a hálók mellett van úriszobája, meg egy előszobának nevezeti nappalija is. Virtigli polgári otthon. A nappali terét lépcső köli össze az alagsorral és a tetőépítménnyel, köriil­falazott csigalépcső-féle. Jól látszik a ter­veken. bizonyítva: tetőtorony volt a kö­rülüvegezett kilátópont annak idején, nem pedig laterna, bevilágító, mint ma. A kérdés csak az. mikor bontották le, mi­kortól szűnt meg az eredeti funkciója? A valószínű választ megkockáztatjuk majd a későbbiekben, maradunk még előbb néhány mondatnyit Berkeséknél. Ifjabb Béla utal rá könyvében, a spóro­lós Kati előbb hall meg mint a férje (idő­sebb Bélát, az udvari muzsikust 1935-ben kíséri el majd százhúsz cigány a temetőbe, ugyanazzal a két nótával kí­sérve el utolsó útján, mint amivel annak idején őés alkalmi „tagembereinek" so­kasága a ferencvárosi szomszédot, Rácz Palit). Arra következtetünk, az 1920-as éveknek az elején-közepén vesztette el asszonyát. Ifjabbik Béla azt is megírja, hogy a mama halála után az ifjú generá­ció igen hamar a fenekére vert a taka­rékkönyvekben őrzött szép summáknak — az öreg Béla nem sokat tehetett ellene. Okkal feltételezzük hát. hogy 1925 kö­rül eljött a pénzszűkének az a korszaka, amikor a házat is eladták. Ahol tehát ilyenformán mindösszesen eg}' (bő?) évti­zednyi időt töltött el a nyolcvanas évek első számú prímása s családja. Intermezzo 1926-ra új tulajdonosa van már a villá­nak, s újra csak asszony: Vásárhelyi De­zsőhé, aki azonban nem tekintetes, mint a Vidák Kati. hanem egyenest méltósá­gos. A férje magasrangú állami hivatal­nok. Vásárhelyi Dezső már végzett építész­mérnökként házasodott be Zuglóba: Tá­horszky Ottónak, a Népszínház utcai f el­ső Ipariskola tanárának, a Technológai Iparmúzeum igazgatójának a leányát vet­te el 1900-ban. Táborszky tehetős em­ber voll, a Stefániának a földtani palotá­ja melletti mellékutcájában (Egri utca a régi neve) építtetett igényes házat. Az 1900-as évek elején az épületet a tanár úr. aki egyébként gőzgép-specialista voll, a leányára iratta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom