Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Haba Péter: Magasabb szinten

18 BUDAPEST szinte fénylőén világos sávként hasít bele az utca összképébe; a hatás olyan erőteljes. hogy az épület vizuális értelemben szinte a Margit körúton álló házsor részévé válik. Nagy Iván és tervezőtársai az irodaház kompozícióját természetesen nem pusztán a főút felől feltáruló látvány szempontjából alkották meg. A finomabb részletek csak a két belső utcában érvényesülnek, s tulajdonképpen az említett formai „effektek" szelídítésére szolgálnak — segítségükkel a harsányabb elemek képesek igazodni a közvetlen környezet meghittebb miliőjéhez, léptékeihez. Például a nagy üvegfal és a Fényes Elek utcai oldalhomlokzat síkjait rövid diagonális szakasz köti össze, hogy találkozásuk ne törje meg az utca térfalainak viszonylag higgadt ritmusát. A felmagasodó lépcsőház égre törő lendületét a csúcsra felkúszó tetőzet fogja vissza széttartó, ferde éleivel; falainak hűvös zártságát, széleinek élességét a bejárati oldalon átlós lemetszés, illetve átellenben a teljes magasságot átfogó függőleges ablaksáv enyhíti. Az épület részletekben leggazdagabb része a bejárati homlokzatrész függönyfala: az acélváz szabálytalan kiosztása, az egyes üvegpaneleken megjelenő homokfúvott sávok, a panorámaliftek, valamint az egész szerkezetet hátulról megtámasztó, faágakra emlékeztető merevít őstruktúra együttese különös látványt teremt. Tükröződések, metsződések, áttünések szinte egy önálló, több egymás fölött, alatt és mellett húzódó rétegben kibontakozó installációt alkotnak. Ezzel az összetettséggel a többi homlokzatrész egyszerűsége, vízszintes sávokra redukált tagolása áll szemben. A falsíkra ráfeszülő hosszú, töretlen szalagablakok sötétebb zónái a fehérre festett, vakolt falfelületekkel váltakoznak. A kristályosan tiszta látvány a környék legjobb klasszikus modernista épületeit, főképp a mára emblematikussá vált Atrium-házat (Kozma Lajos, 1935—1936) idézi, de a homlokzatformálás sajátos kettősségei (nyugodt, töretlen és kimozduló, dinamikus falsíkok, vízszintes és függőleges tagolás, szabályos és szabálytalan nyíláskiosztás stb.) tekintetében Nagy Iván és munkatársai egyik előző épületének, a közeli Kapás utcában álló Víziváros Office Centernek a folytatásaként, továbbfejlesztéseként is értelmezhető. A belső térrendszert meghatározza az épület F alaprajza, amely két eltérő méretű udvart zár közre. A központi közlekedőtér a földszinten a Petrezselyem utca mentén húzódó gerincben helyezkedik el, összekötve az előcsarnokot az oldalszárnyak helyiségsoraival, a belső udvarokkal, a hátsó lépcsőházzal és az étteremmel. Az irodahelyiségek a mai igényeknek megfelelően teljesen flexibilisek, szabadon feloszthatók, de egyterűvé is összenyithatok. A legfelső, üvegfalas emelet homlokzatai a szabályozáshoz igazodva kissé visszalépnek, ekképp teret engedve tetőteraszoknak is. A belső homlokzatok a külsőket követik: a világos, nyitott térfalak tágas, levegős hangulatot biztosítanak. A nagyobbik udvar lényegében a szomszédos bérháztömb által közrefogott területtel azonos méretű, így e sűrűn beépített városi környezetben itt szokatlanul nagy s szabad tér keletkezett. A Light Corner irodaház építészeti megformálását tehát - a látszat ellenére — a sokféleség jellemzi. Egyfelől városképi léptékű jelszerűség, lakonikus megformálás, másfelől a mikrokörnyezetre reflektáló részletgazdagság jellemzi. Ugyanakkor képes a lakóházak sűrű, sérülékeny szövetében finom, a helyre érzékeny alkotóelemként megmutatkozni.