Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Horváth Júlia Borbála: Háló nélkül

BUDAPEST 11 tűző napon, foghíjas széksorok és zsúfolt lelátók esetén is ugyanúgy, és lelkesen, és komolyan, és szívből... (mint tudjuk) — de a dolgok nem ilyen egyszerűek. Mint tudjuk. Először is a sátrat föl kell építeni. Karbantartani, foltozni, tisztítani. Minden előadás után söprögetés, slagozás követ­kezik, a porond szürke a portól, mert az önkormányzat nem valami nagyvonalú a füvesítéssel, a kellékeket pontosan el kell rakni a tokokba, a luftballonokat le­engedni és a maradék pattogatott kuko­ricát nedvességmentes helyen tárolni. A hüllőknek télen-nyáron fűteni (olykor hűteni), a jumpingaszal köteleit ellen­őrizni, a pónikat etetni, járatni és vigasz­talni egy-egy erősebb majáiisi nap után, amikor sörénvük maradék szőre is ég­nek áll a sok simogatástól. De hát szünet idejére kell a kiegészítő szórakoztatás a közönségnek és a kiegészítő bevétel a társulatnak a hosszú téli hónapokra. Ok­tóber végén ugyanis leáll a vándorlás, a cirkuszosok beköltöznek városi laká­saikba, tervezgetnek, számolnak és ál­modnak áprilisig. Ka jó volt a nyár. kevésbé kemény a tél is, bár tizenhat vándorcirkusz-társu­lat osztozik a magyar népességen; több­ségük a Dunántúlon kalandozik, mert az Alföldet nem valami cirkuszbarát népség lakja, állítólag megvan nekik a maguk baja, nemhogy a másé érdekelné őket. A tavaszi nyitáskor feltűnnek a riválisok, megnézik egymás előadását, méricskél­nek, hasonlítgatnak, vajon hol állnak új műsorszámaikkal a versenyben, tán még barátkoznak is, a szezonban már úgysem lesz rá idejük. A munkanapok nagyjából egyformán lelnek. Délelőtt összeül a társulat, kioszt­ják a feladatokat, felírják, mit kell be­szerezni. megjavítják a hibás gépkocsi­kat, elkészítik a fix táblás reklámplaká­tot és megszervezik a szórólapozást. Igen, a marketing is önerős, ha beesik néhány tévés vagy újságíró, az mindig jól jön. Akinek szakmai sara van, az napközben gyakorol, a családtagok ugyan soha nem szólnak rá senkire, hogy „Szedd már ösz­sze magad fiam!", mindenki maga érzi, ha valami hibádzik. Kinevezeti főnök nincsen, csak rangidős, a szakmai sor­rend kimondatlan, a hierarchiában min­denki tudja a helyét. Előadás előtt tanácsos legalább egy órát pihenni; persze nem mindig sikerül, olykor a hétköznapi cirkusz megszoron­gatja az estit. A szórakoztató számok ki­találása nemcsak humorérzék kérdése, az a legnehezebb erőelem, ki érti, miért nem durran a tegnapi biztos poén. Olyankor szakadatlanul próbálkozni kell, egészen addig, amíg legalább el nem mosolyod­nak az emberek; a ,. Van mááásik!" min­dig bejön. Az ügyességi számok sikere a rutintól, a mindenkori fizikai állapottól és a kellékek minőségétől függ. Utóbbi nem lehet pénzkérdés. Olykor nem is az az igazi nehézség - hanem például az, hogy nem kapni csomómentes hálót. De a vastaps gyógyítja a sebeket. Persze a család többi lagja sem ma­rad ki az ünneplésből, a fináléra poron­don az egész társulat. Most nem kell je­gyet szedni, nyalókát, gumicukrot árul­ni, lufit fújni, füstgépet kezelni, zenét elindítani, leállítani, terepszemlét tar­tani, szerződést kötni, rossz idő miatt ag­gódni. bokaficamot gyógyítani, hüllők után szaladgálni; elég csak határtalanul mosolyogni, talán ez az egyetlen öt perc a nap folyamán, amikor felhőtlen az ég idebenn. A bemutatást a rendezkedő vég­zi. mindenkit a művésznevén szólít, az­tán nagyon-nagyon köszöni: „Önök cso­dálatos közönség, örülünk, hogy itt vol­tak, mondják el otthon, mit láttak itt nálunk, és a viszont-viszontlátásra!" A közönség pedig viszontörül, viszont­nem-ígér semmit, a családok egy sze­zonban legföljebb ha kétszer látogatnak el efféle mulatságra, amíg a gyerek ki nem öregszik a vattacukorkorból. Átme­netileg, amíg az ő gyereke is... de ezt már ismerjük. A taps lassan kifárad, a szülők ki­húzzák maszatos lurkóikat a lelátó alól, néhány fáradt füstpöf vacakol még a fű­csomók között. Gabriella ezüstszemek­kel. szerényen kapaszkodik a sátor oldal­falába, és várja, hogy az utolsó vendég is kiugrálja magát a gumiasztalon. Indulás előtt megiszik egy Red Bulit, szombaton sokáig tart a munkaidő, éjfél felé egy diszkóban lép fel a hálós számmal. A fér­je persze elkíséri, mégse legyen egyedül az éjszakában. A késdobáló-egyensúlyo­zó-kígyóbűvölő házaspár is készülődik a lakókocsijában, ma este tévéfelvételre igyekszenek. A Richter szülők kedvtelve bólogatnak, értik ők. mi ez, akárhogy is, de csinálni muszáj; istenem, kicsit sűrű lett ez a hétvége, és hogy a következőre hívják-e őket, arra nincs biztosíték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom