Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - A címlapon: Háló nélkül - Sebestyén László felvétele

BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 l-lll. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János] FŐSZERKESZTŐ: Buza Péter OLVASÓSZERKESZTŐ: Saly Noémi SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Derne Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály, (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal a szerkesztőség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapestt3mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropotis.hu/ KIADJA PRESSXPRESS felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 210-2195/103 TERJESZTÉS HÍRVILÁG Press Kft. Tel./fax: 411-0491 E-mail: hirvitag.press0hirvitagpress.com n A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja GRAFIKAI TERV, TÖRDELÉS: Nemes András NYOMDAI MUNKA: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök u. 1. telefon: 210-41-90, 210-4194 ISSN: 1 785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A BORÍTÓN: Háló nélkül (10. o.) A HÁTSÓ BORÍTÓN: Mernik műbútorasztalos (22. o.l BUDAPEST 1 BUDAPEST mostanság kilóra megy. Huszonnégy önkormányzat hivatkozik a pénztelenségre, amikor szabad kezet ad a törvényi szabályozást semmibe vevő vagy a kiskapukat tehetséggel nyitogató ingatlanbefektetőknek, beruházóknak. „Fejlesztés", „rehabilitáció", „revitalizáció" — a h angzatos frázisok mögött azonban az ország, a város kulturális és erkölcsi értékei semmisülnek meg, s a helyükre keveseknek nagy hasznot hozó, többnyire vitatható értékű, sőt olykor kifejezetten kártékony hatású építmények kendnek. A sűrűn beépült Teréz- és Erzsébetváros sorra leomló öreg házai helyén még nagyobbak nőnek ki a földből, még több lakással, lakóval, autóval — épül alájuk mélygarázs, olykor megrendítve a szomszéd ház alapjait, s ágaskodnak a falak az égig, elvéve a maradék fényt, levegőt, megint csak a szomszéd udvartól, belső kertecskétől. S az újak nem kétszáz évre épülnek, m int az előző századfordulón. A „vedd meg - dobd el" jegyében tervezik őket. Majd húznak a helyükre másikat. Az se Jog a világörökségi városképbe illeszkedni - ha lesz még olyan. Szakemberek annak idején megjósolták a plázaépítkezések várható hatását is. Igazuk lett, csak körül kell nézni a Nagykörúton belül: Budapest közepes és kis üzletei elpusztultak vagy tengődnek, a hajdan fényes kirakatok vak ablakokkal, málló plakátcajatokkal pislognak egymásra. A legnagyobb plázaépítő befektetői csoport, a Plaz<i Center építette a Duna és a Csepel Plazát, az ő beruházásukban készül az ügető helyén az Európa legnagyobb szórakoztató központjának tervezett, 1BO ezer négyzetméteres Aréna Plaza és az Operával szemközti Drechsler-palota luxushotellé alakítása. Most, a Dunán vágnának minden eddiginél nagyobb „projektbe". „Alomszigetet" szegeznek szembe a Diákszigettel — amelynek sorsát ez a terv, ha megvalósul, bizonnyal megpecsételi. Ennél is nagyobb baj, hogy megpecsételi a római romok sorsát is, amelyek háborítatlanul nyugodtak a f öldben. Pannónia Inferior tartomány helytartói palotáját és környékét a szakemberek Európa egyik leggazdagabb késő ókori leletegyüttesének tartják, A törvényi védelem alatt álló területet '2003-ban törvényellenesen eladták. Elkészült a beépítési terv, s az óbudai önkormányzat ahhoz készül igazítani a szabályozási tervet is, félő, hogy szabad kezet adva a beruházónak, aki hatezer szállodaszobát, négy apartmanházat, hatalmas játékkaszinót, konferenciaközpontot, háromezer férőhelyes operaházat és még sok egyebet tervez a szigetre, a romok fölé és köré. Mivel a jelenleg engedélyezett beépítési magasság a Jak koronájának csúcsa (habár azokat néhány kivételével kivágják), lejeié akar terjeszkedni, nemcsak a mélygarázsokkal, hanem magukkal az épületekkel is. IJCSZ régészeti feltárás, hogyne. Arra törvény kötelez. (Habár arra is kötelezett volna valakiket, hogy a területet ne adják el.) Ámde ha a beruházó — mint nyilatkozta — már ez év végén építkezni kezdene, mikor engedi oda a régészeket, s mennyi időt ad arra, hogy fölébresszék a maradványokat kétezer éves álmukból? Mit lehet kiásni ekkora területen pár hónap alatt? És mit tudnak majd bemutatni belőlük abban a múzeumban, amellyel a bejektető a magyar médiát kecsegteti (de az izraeli gazdasági portál olvasóit már nem)? Egy Aquincumhoz vagy az Árpád híd alatti fürdőhöz hasonló szabadtéri múzeum gondolata aligha fér meg az „Alomsziget" látomásával. 346 ezer négyzetméter beépítéséről szól a terv — a projektet kiszolgáló építészek vajon kerülgetnek majd holmi falmaradványokat, dirib-darab köveket? Mélygarázsoknak, fitt ness-termeknek kell az a hely, ahol a leletanyag rejtőzik. Egymilliárd forintért vissza lehetne vásárolni a területet. Meg is kellene tenni. (És felelősségre vonni az eladása körül tiisténkedőket.) Ha régészeti feltárásra még száz évig nem lesz pénz, még mindig kisebb baj, mint ha most elpusztul minden, amit eddig megvédett a föld takarása. Csak hát a Pannónia Inferior contra his Vegas mérkőzés kimenetele egyelőre borítékolhatónak tűnik. Mert mostanában kilóra kapható a városunk. BUDAPEST •