Budapest, 2006. (29. évfolyam)

5. szám május - Virrasztás Pilinszkyért - Az elásott konc

32 BUDAPEST Az elásott konc ^^ Virrasztás Pilinszkyért Idén lenne 85 éves Pilinszky János; 25 éve halott már. Távozásának napján, május 27-én barátai, szellemének és művészetének tisztelői különös rítussal emlékeznek rá, amely nem pusztán önmagáért lehel fontos a költő életművéhez kötődők számára, de arra is rávilágít. hogy megszokott cselekvéseinken és intézményeinken túllépve más módokon is élhetünk a városunkban. A virrasztás résztvevői három helyszínen lesznek jelen. A Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílik este hétkor a költő fotóiból, Beney Zsuzsa nyitja meg. Ezt követően Hajner Zoltán irodalomtörténész beszélgel Törőcsik Marival. Jeleníts IstvánnáI, Kovács Péterrel, Kocsis Zoltánnal és Maár Gyulával. Majd Kocsis Zoltán zongorázik, aztán Bluskó Bori tánc-, Dóczy Péter szín- és Kostydk Előd csellóművész meditációja következik. Este nyolckor kezdődnek a Hajós utca 1. szám alatti programok: élőképek, zene és felolvasások az R & 1) Ari Hommage Pilinszky Társulás és az Andax Színház közös rendezésében; míg a harmadik helyszínen, az Eckermann kávéházban ezalatt Pilinszkyről készült filmrészleteket és interjúkat vetítenek. Nem tudom, hányszor képesek megtölteni a Vígszínház nézőterét Eszenyi Enikő rajongói. Az viszont biztos, hogy az előadás nem tölti meg a színpadot. Menczel Róbert egy oszlopokkal szabdalt kerítést, vízmedencét, ilyesmiket tervezett az A kertész kutyájához, hátul időnként leereszkedik egy kárpit, ilyenkor valószínűleg a kertből bementünk a házba, bár a kint-bent mintha meglehetősen önkényesen működnék. Ez kelti azonban a legkisebb zavart. Lope de Vega nem túl bonyolult srófra járó történetének fordulatait nemigen zavarja meg, bárhonnan jönnek és bármerre távoznak is a szereplők. Lényegében mindegy, utca, udvar, belső kert, budoár vagy éppen egy idegen lakás a helyszín. Éppen ezért fölösleges, bár nem nélkülöz némi humort az a betét, amikor Ludovico gróf szobácskája a padlóból emelkedik ki, miközben az őt lépre csalni készülő szolga a födémen csücsül. Miért pont ekkor olyan fontos tudnunk, hogy máshol vagyunk? Ezen túlmenően is elég röviden elintézhető, ami a színen látható. Meglehetősen esetlegesen: lebonyolódik az A kertész kutyája közismert története. Ha igaza van a főszerepet adó Eszenyi Enikőnek, akkor mai nyelvre lefordítva: főnökasszony szexuálisan zaklatja riadt beosztottját, aki kap az alkalmon, elhagyja hozzá illő kedvesét, szolgája pedig egy ravasz csellel a mésalliance-ot legitimáló ranghoz is juttatja, így nincs akadálya a boldog végnek. Lope de Vegát és nézőit nem zavarják olyan kérdések, hogy vajon miképpen fog viselkedni a szeszélyes hölgy ifjú férjével, mi lesz abból a szerelemből, amely mindössze oktalan féltékenységből fakadt. Mit tesz a kertész kutyája a másik ebtől elmart konccal, ha amúgy nem éhes? Az én tapasztalataim szerint ugyanis gondosan elássa. A szerző érdeklődése nem terjeszkedik ilyen messzire, s jó esetben a nézőé sem. Eeltéve, hogy lenyűgözi őt a történet. maga is beleszerel a vagyonos és szép. még liatal, de már tapasztalatokban gazdag grófnőbe és/vagy az ifjonti hévvel sokfelé lángolni képes titkárba, ha elragadja őt a szöveg eleganciája, netán a cselszövő találékonysága. Ats János rendezéséből mindössze Eszenyi Enikő technikás és tökéletesen művi magánszámát látjuk. Mögüle olykor kikandikál Epres Attila Tristanjának, a kettős játékot játszó szolgának, ennek a jóra törő ördögnek a cinikus humora, Szamosi Zsófia és Cseh Judit cselédi fájdalma és nem utolsósorban Tornyi Ildikó természetes, kicsit gyermeki bája. Technikából hozza Pindroch Csaba a háznagy erőszakos hiúságát, Ilajdu István a gazdag dáma kezére pályázó gróf aljasságát, Tahi Tóth László Ludovico gróf hibbantságát. Nem tűnik ki viszont semmilyen szempontból sem a szerelmi csata áldozatát-győztesét, a Teodoro titkári játszó Szőcs Artúr. Úgy tetszik, sem a rendezőnek. de neki magának sem jutott eszébe, hogy több is lehetne, mint csinos fiatalember, a játszma tehetetlen tétje. Pedig az ő kezében lehetne a dráma kulcsa. Ha a rendezővel együtt tisztáznák a szerepét a történetben, ha embernek, sőt drámai szereplőnek fognák fel, ha megpróbálnának a végére járni, hogy a puszta általános szenvedésen kívül mit váll ki belőle a változékony úrnői kegy, talán partnere lehetne a főszereplőnek. Hiszen Szőcs Artúr például a Pesti Színházban a Négy lába van a lónak, mégis megbotlik című Osztovszkij-darabban éppen Eszenyi Enikő rendezésében remek szerelmi karrieristát alakít. A színészben tehát valószínűleg meglenne a képesség egy összetettebb, titokzatosabb, belső drámától tépázott Teodoro megformálására is. Lehetne közönséges töltető, aki kap az alkalmon, de fűthetné egyszerre a szerelmi szenvedély és a társadalmi emelkedés vágya, remegtethetné egyiknek vagy másiknak vagy éppen mindkettőnek a kockázata. Igaz, ezzel versenyre kelne Eszenyi alaposan kiszámított és kimódolt, hideg szenvedélyű játékával is. Ezt pedig a darab magánszámként való értelmezése nem engedi meg. Így aztán leginkább Gyarmathy Agnes jelmeztervezői leleményeit csodálhatjuk. Legalább olyan találékonyan alakítja látszólag áttetsző kelmékkel Diana grófnő küllemét, mint Eszenyi a jellemét. Nem tudható, mi mond többet: amit megmutat vagy amit ellakar.