Budapest, 2006. (29. évfolyam)

5. szám május - Horváth Júlia Borbála: Nebánts, virágzom!

kell húzniuk maglikai (akárcsak a hétköznapi közéleti figuráknak). Elfoglaltságukért alig csurran-cseppen valami, az öntözés szigorú időrendben folyik, repetát kapni szinte lehetetlen, és ha elment a locsolódani, vele illan a drága nedvhez jutás reménye is. A kosarat a járókelők mindig alulról szemlélik, ezért a fenekének kell a legszebbnek lennie —a korona meg legyen odafenn, ainil akar. Az igényesebb parkokban kihelyezés után is gondoskodnak a virágról, nyírják körülötte a fiivet (bár a motorosfűnyírókorszak megérne egy életbiztosítást), és nem mindegy, hogy a locsoláson kívül a feljebbvalók milyen tápanyagot juttatnak. Persze ki akarna önszántából egy jókora lócitromfröccsöt a nyakába, de hát, istenem, a szépségért meg kell szenvedni. (Pedig tényleg érdemes kibírni, mert nyomába sem ér a retardált műtrágya.) Kiiiltetés előtt jobb helyeken megjelenik a rotációs kapa, és utána az ana tévedi magoknak annyi esélyük van az életben maradásra, mint életuntaknak az orosz rulettben. A földkavarás után a kertészek jól felülvetik az ágyást, és egy ideig csend van. Két-három évente illik termőföldet is cserélni, de az tényleg csak a nagyon reprezentatív helyeken fordul elő; a gyomlálás viszont mindenhol elengedhetetlen, az élősködőket és az elhalt darabokat a lehető leggyorsabban el kell távolítani. A rutinosabbak jó előre beadják talaj igényüket, a vérbeli dísznövények a közömbös kémhatású, enyhén meszes vagy savanyú talajokban élnek, mini hal a vízben (bár ahhoz napi félegy liler folyadékpótlás szükséges). Tavasszal az öregek gőgösen nézik a frissen ültetett újoncokat, gyakorlottan elszívják előlük a tápsót, és időnként hatalmas bodicsekeket osztanak a föld alatti gyökérharcban. Temetőbe kerülni a lehető legszerencsésebb megoldás, merthogy ott mindig nagy a lelkesedés — legalábbis az elején —, a hátramaradottak sírgondozást bérelnek, megadják a tiszteletet a virágnak is, hogy megadhassák a liszteletet az elhaltnak. Célszerű neves személyiség sírjára vagy legalábbis annak közelébe férkőzni, ott garantált a fennmaradás akár teljes szezonban. Sajnos az árvácskák klikkje kisajátította magának a temetőket, és erkölcsileg lehetne vitatkozni, ízléses volle felvenniük ezt a nevet, ugyanis azzal meg az ártatlan képükkel mindent visznek. Sokan közülük belvárosi származá-BUDAPEST 7 sukkal hencegnek, holott a biztonsági őröket kijátszva valamelyik szatyorban érkeztek a külvárosba, miután az éj leple alatt kilapátolták őket a Jászai Mari téri ágyásból. Ha sokat ugrálnak, megkaphatnak szomszédnak egy díszcsaláncsokrot (még szelídített állapotában sem simulékony természet). Akiket egyszerű magvetéssel nem lehet rábírni a kihajtásra, azokat dugványozással próbálják jobb belátásra bírni. Ok a heterozigóták. A maguktól is csíraképes egyedek megvetéssel szemlélik a mesterséges beavatkozást, amikor az előnevelt hagymákat bimbódzó állapotban helyezik az anyaföldbe, majd alaposan beöntözik, a további nevelés pedig már az utókor dolga. Persze a spontán csírázás sem olyan egyszerű, van, aki csak üvegház fedezékében hajlandó kibújni a napvilágra, a strammabbja megkockáztat egy melegágyi startot, de az igazi fenegyerekek — félretéve fagyérzékenységüket — már a 10-12 fokos szabad levegőn is beindulnak. Az éjszakák átvészelése meg már a hősködés része. A hagymások virágzási ideje alig két hét. így bizonyos koreográfiát kell alkalmazni egy-egy terület virágosításában. A virágzási forgatókönyv például az Erzsébet híd budai hídfőjénél, a vízeséstől kifelé haladva a következő: az illat-entrée a korai tulipáné, őt követi a Johann Strauss és a Strézsa, majd a Candella és az Oxford. A Császárkorona bírja legtovább. úgyszólván a teljes virágzási időalatt büszke fejtartással figyeli az alattvalók elhullását. Az illatkompozícióba beleszólhat még a dupla virágú Monte Carlo és az Abba (magyar nevén Piros tulipán) is. A viráglársadalom megerősödését jelzi, hogy múlt ősszel ötvenezer hagymát helyezlek ki Budapesten (ebből a Szent István park tízezret kapott), hatvanezer árvácskát (szintén tízezer a Clark Ádám téren), májustól pedig háromszázötvenezer begónia, paprikavirág és hát, az esélyegyenlőségnek áldozva, megfelelő arányban büdöske emeli a fővárosi lélekszámot. Az egyik felkapott lakóhely virágkörökben a Margit-sziget. Az összes nyári palánta egyharmada, ötven faj csaknem száznegyven fajtája, összesen közel százezer virág költözik a szigetre a nyári hónapokban; de a Gellérthegy és a Városliget is több mint negyvenezer viráglakó körében népszerű. A tavalyi év kertészetileg a retro jegyében alakult, a virágokat a hatvanashetvenes évek uralkodó színeiből és geometriai formavilágából merítve válogatták egymás mellé. Hogy idén mi lesz a virágstílus, nem tudni, de kíváncsian várjuk. Időnként a kertészek dughagyma-bemutatót rendeznek a szakmának, egymásnak, saját maguknak, meg hogy a lakossággal megértessék, hogy a növény is csak élőlény. Bár az ilyen rendezvény mindig kényes vállalkozás, mert jöhet egy heveny jégeső, egy konok Medárd vagy egy spontán embertelen agresszor, aki letarolja a portékát. Talán ezért, iizenve az égieknek és a földieknek, a kertek, parkok, ligetek állandó díszvendége a Pistike: a nebáncsvirág.