Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Horváth Júlia Borbála: Van két macskám

BUDAPEST 19 atrocitás: lefejelI (jogosítvány nélkül) egy opelest, mert az szétrúgta a lámpáit. Géza is városi ártalom miatt került ide. Ittas vezetés. Ugyan a kertek alatt görbült baza buli után, de nem észrevették? Otthon hat autója áll a fészerben (persze a BMW-t szereti legjobban), nem mondja, hogy nem vezette azóta, de azt sem, hogy igen. Panaszkodnak a graffitisekre, milyen beképzeltek, nem nagyon mesélnek, hogy csinálták, miért buktak meg, öntelt népség. B. Coolból is csak annyit tudtak kiszedni, hogy valahol, valamelyik éjszaka, valahogy elkapták. Pedig az is csak azért volt. mert az SDO csoport (Speciális Dekorációs Osztag). amelyet Cool és barátai alapítottak, általában mindennek megadja a módját. Közülük is a legigényesebbek buknak le, mert ők fél óránál is tovább dolgoznak egy képen; a firkászok futtában fújkálják a íalakat. értelmezhetetlen krikszkrakszokat, igénytelen munkát hagynak hátra. Jellemtelen alakok, odasercintenek egyel, aztán elszaladnak. A profik otthon a black bookban — minden graffitis féltve őrzött kincse, nyomon követhető benne a fejlődése és a stílusváltoztatások - felvázolják a fújandó!, többnyire saját nevüket, képet vagy feliratot (ma már nagyon kevesen érik be annyival, hogy „itt jártam"'). Például: ,Juck the police - fontos, hogy angolul legyen, mert a filmekben is úgy van — vagy: „this is art. not vandalism": a helyszínt előre kiválasztják, lehetőleg azon az útvonalon, amerre naponta járnak. Jó érzés civilben viszontlátni a saját műveket. Az egyik rokon műfaj, a képregény, unalmas, és túl nyugalmas: íróasztal mellett kell rajzolgatni mindig ugyanazokat a töpörtyű képeket, aztán vagy megveszik az újságot, vagy nem. A falra viszont mindenki ránéz, nem normális méretű, gyönyörű felület; persze vannak bunkók, akik ráfújnak a másikéra, azokkal szigorúan kell bánni. „Agression it is." Általában az amatőrök csinálnak ilyet, az interneten találnak valami jópofaságot, lemásolják, nem tudják, hogy azt sem illik. I logy ki. hova tartozik, az már az általános iskolában eldől. A rapperek és hip-hoposok örök ellenségei a punkoknak és a metálosoknak, viszont egv családot képeznek a gördeszkásokkal, a street-görkocsolyásokkal és a breakesekkel. Nekik azonos a vizuális világuk, falon fújva üzennek egymásnak vagy vonalok dülledi oldalán küldik távoli városokba mondandójukat: ..Punks not dead!" Majd vonatfordultával jön a válasz: „Panks dead, rap never die!" A depresszióra hajlamos alkat azt írja: „Nobody loves me." A válasz több forrásból megerősítve érkezik:../love you. " És harmadnapra a csábítás: „Méreteim: 1024.x 768 x 256 - yeah". Az akciókat veszélyességi fok szerint osztályozzák: legnehezebb a metrófestés tunnelben (alagútban), utána következik a slreet bombing (utcai graffitis bombázás), végül a közlekedési járművek (busz, villamos) befújása. Legkönnyebb a személyvonattal elbánni. B. Cool ilyenre is vállalkozik, ha nincs más. A bombing általában éjszaka kezdődik, lényege az illegalitás és a gyorsaság, hajnali három-négy óráig tart. Kiváló időpont a szenteste, B. Cool is azt kedveli legjobban. Az emberek elpillednek a karácsonyfa alatt, eszük ágában sincs kimozdulni, ezalatt gondos kezek elintézik a környéket. A firkász nem tehet kényszeressége ellen, ő csak saját figurális imázsát szórja fel; olyan szép tud az lenni, mint egv szimfónia. De a metrózás az igazi! Valamelyik felszíni állomáson a sínek mentén kell behatolni az alagútba, és a sötétben elbújni zái'ásig. A vonatok jönnek-mennek, azalatt felkészül az ember, Vagyis a firkász, hiszen a fújkálás mellett videóra veszi az akciót, fényképekkel dokumentál ja, hogy a kollégákat tájékoztassa az eseményről. A kis földalalti is jól sikerült akció volt, bár nehéz volt kapuzáriáig a karbantartók faszekrényében ücsörögni, utána meg egész éjjel dolgozni, végül reggel az első kocsival hazamenni. Nagyon „cool". Akinek nincs tehetsége graffilizni, viszont van hajlama segíteni, festékboltol nyit, pólókat árul és hip-hop cuccokkal, kellékekkel segíti a rajzosokat. Olykor nagymamák jönnek a kisunokának szülinapi festékszórót venni, vagy, ha nincs ünnepi alkalom, összedobják a nyugdíjat meg a zsebpénzt, annyiból már ki jön egy tisztességes méretű quick piece. Érthetetlen, hogy lehet valaki ennyire puhány, legalább elemelné otthonról a pénzt, és bevásárolna magának: az igazi firkászok ilyen alakokat nem tűrnek maguk között. A szenvedélyt sem sokra tartják, bár néha felparázslik egy-egy joint a sötétben, pia csak mértékkel, észnél kell lenni! B. Cool háborog, mert a fújáshoz hozzátartozik a balhé is, azt napközben a nyomdában nem tudja kiélni. Kekelében jár, bár így, harminc felé már néha becsúszik a ruhatárba egv-egy szürke darab is, nem érti, a mai liatalok mit esznek azon a borzasztó trance-zenén, amikor a rap a király, és azt óvni kell, mert ha kimegy a divatból, akkor a graffiti sem fog senkii érdekelni. De hát lázadni muszáj, nincs mese, tartani kell a frontot, a haverok egy része jó útra tért. autókat díszít vagy címfestőnek tanult, kedvesen megkérdezi a kuncsaftot: milyen színt parancsol. Mások családot alapítottak, nyugágyban élik az életet, ha így haladnak, nemsokára egyetlen örömük az lesz, hogy a kertben szöszmötölnek, és legföljebb a régi szép idők emlékére a maradék festékkel felfújják saját garázsuk oldalára (belülről): „One kate much come. "