Budapest, 2006. (29. évfolyam)
4. szám április - Alexander Brodyval Zeke Gyula beszélgetett: „Serclit a Bródy úrnak, mert ő azt szereti!”
12 BUDAPEST Nagy Budapest Törzsasztal „Serclit a Bródy úrnak, mert ó azt szereti!" Alexander Brodyval Zeke Gyula BESZÉLGETETT Unokája Bródy Sándornak, Hunyady Sándornak unokaöccse. Tizenöt évesen, 1948-ban hagyta el Magyarországot. Az Egyesült Államokban a Princetonon végezte egyetemi tanulmányait, majd a reklámszakmában futott be világhíres üzleti karriert. 1993-as visszavonulása óta él kétlaki életet, melynek egyik helyszíne újra Magyarország, Budapest. Családja szellemi rangja és társadalmi beágyazottsága révén személyes ismerősei közt tudhatta a hazai művészi és társadalmi elit számos kiválóságát — Bajor Gizit, Csortos Gyulát, Czóbel Bélát vagy Molnár Ferencet —, utóbb az emigrációban pedig olyan hírességeket, mint Albert Einstein, Greta Garbo vagy Neumann János. Rokona Gábor Dénes, egyetemi klubtársa volt James Baker, közeli barátja Jorge Luis Borges. Maga is ír, angol nyelven megjelent kötetei melleit Gondok és gondolatok címmel 1998-ban a Seneca kiadónál látott napvilágot magyar nyelvű aforizmagyűjteménye, majd a Húszezeregy éjszaka (Noran. 2001), legutóbb pedig az igen pompás, Honvágy című kötet (Ulpius-Ház. 2005), amelyet Hunyady Sándor öccséhez, Bródy Illéshez írt 1938—1939-es — hat évtizeden át lappangó — leveleiből állított össze. Nevét viselő alapítványa révén immár tizenharmadik éve juthatnak szellemi és anyagi megbecsüléshez a szakkuratórium által legjobbnak ítélt elsőkötetes írók és kritikusok, 2001-ben pedig Alibi címmel tematikus összeállításokat kiadó félévkönyvet alapított, melyet szerkeszt és fenntart. - Kedves Alexander Brody, kedves Bródy Sándor! Hadd szólítsalak ez egyszer a neveden, melyet épp a nagyapád iránti tiszteletbóí nem használsz magyarul, no meg azért, hogy szerzőként véletlenül se tévesszenek össze benneteket. Jó évtizede már, hogy aktív részese lettél a hazai szellemi életnek, publikálsz, interjúkat adsz, szerkesztesz, az alapítványod és a kiadód révén m ecénásként is jelen vagy, és szellemi alázattal gondozod nagy nevű elődeid életművét. Aki tájékozódni kíván a személyed és a munkáid felől, a világhálóra kapaszkodva könnyedén megteheti. Tán nem tévedek mégsem, lia azt gondolom, sok mindenről nem beszéltél és írtál még idáig, fontos élményekről, amelyek életed első tizenöt évéből őrződtek meg az emlékezetedben, s amelyeknek helyszíne vagy olykor épp a főszereplője volt a város, az 1930-as és az 1940-es évek fordulójának Budapestje. — Igen. élnek bennem erős képek, eleven emlékek. A legkorábbi sző szerint is kép, egy fénykép. Babakocsiban ülök a Roosevelt téren, és az unokatestvérem áll mellettem. Persze kicsi voltam, az emlék és az élmény összemosódik, a kettőt néha igen nehéz szétválasztani. Valószínű, hogy a kép nélkül, amelyet utóbb sokat nézegettem, semmi sem maradt volna meg az egészből. A Greshampalota emellett része a családi legendáriumnak is, annak a lépcsőin ballagott fel nagyapa a Jókai ajánlólevelével, hogy állást kapjon ott a biztosítótársaságnál, de már a lépcsőn elhatározta, hogy nem megy be, inkább író marad, mert hiszen hát az is volt, a Nyomor már megjelent akkor. Gyermekélmény a Lánchíd is. Talán ma is van vagy százezer gyerek Budapesten. akiknek azt mondják, hogy a Lánc-