Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Gerle János: Eljött a buldózerek éve?

BUDAPEST 35 A Király utca AO., 1940 körül. és a bontás előtt közgyűlés, ha annak tartalma valamenynyi érintett szakmai és civil szervezet konszenzusán alapul. Ez még a jelenlegi építési törvényben meghatározott formában sem érvényesül: a hetedik kerület - további bontásokat tartalmazó — új szabályozási tervét a Zsidónegyed védelmét kezdeményező, az új szabályozási terv elkészítését kierőszakoló Ó-vás! Egyesület háta mögött fogadta el a közgyűlés tavaly decemberben. A pénztelenségnek mint kényszerítő indoknak és hivatkozási alapnak ellentmond az a tény, hogy az önkormányzat nem volt hajlandó eladni a Dob utca 19. számú, műemléki védelem alatt és üresen álló házat az annak felújítására és kulturális, szórakoztató intézménykériti működtetésére vállalkozó cégnek. A több helyen tapasztalt módszer arra utal, hogy nagyobb haszon várható abból, ha az épület a karbantartás hiánya miatt életveszélyes állapotba kerül, és a telkén új épület húzható fel, mint ha a régi hasznosítására keresnének lehetőséget. Volt rá példa, hogy rendőrségi feljelentéssel kellett és lehetett a műemlék épület állagát súlyosan veszélyeztető hiányosságok kijavítására kényszeríteni az önkormányzatot. A Király utca 40. szabálytalan bontása ellen határozottan fellépő főpolgármester, kulturális miniszter, KOH-elnök nyilatkozataiból arra is következtetni lehet, hogy volna mód az országos jelentőségű kulturális értékek fenntartásában országos összefogással eredményt elérni, hiszen itt valóban az adott kerület lehetőségeit — még a megfelelő akaratot feltételezve is — meghaladó feladatról van szó. Amikor ezeket a sorokat írom, a Király utca 40. számú házért folyó küzdelem még nem ért véget. De azért írom, mert nem egy házról, hanem egy városnegyedet, egy várost, egy országot érintő szemléletről kell elmondani: kilátástalanná teszi közös örökségünk hatékony védelmét. Hosszú távon a lehető legteljesebb közmegegyezéssel létrehozott és gazdaságilag megalapozott fejlesztési tervekre volna szüksége az ország településeinek és fővárosának, amelyekben a kulturális örökség megőrzése nemcsak a műemlékké nyilvánított házak fenntartásával egyenlő, de biztosítékot nyújt az új beruházások minőségére nézve is. Minimálisan azt meghatározva, hogy Budapesten például a Nagykörúton, a budai körúton beliil új épület csak építészeti pályázat eredményeként valósítható meg. Végezetül meg kell itt emlékeznem még egy, különösen emlékezetes idei „hőstett"-ről. Az év elején lerombolták a Gellért-hegy utolsó présházát és borospincéjét, az egykori szőlőművelés emlékeit őrző Plósz-házat az 1820-as évekből, amely építészeti különlegessége mellett — a Plósz család jeles tagjai révén — fontos kultúrtörténeti értékekkel is büszkélkedhetett. Senki semmiért nem felelős a buldózerek fővárosában? Seidner Zoltán felvétele, a BTM Kiscelli Múzeuma Fotógyűjteményének tulajdona