Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Ráday Mihály: Békében hagyni...

7.U BUDAPEST A „Szondi két apródja" egy versszakának illusztrációja Hévízen rtilt a védetté nyilvánítási lista végére. A Móra szobáról és a Nótás teremró'l, a Székely ivóról, s néhány további képről nem esik említés. Röptét a Radisson SAS Megjött a pénz Ausztriából, s az 1980-as évek elején beindult a „szállodaprogram". Az elpusztult Duna-parti szállodasorból egyedül megmaradt — és Duna Szálló néven működtetett — Bristolt lebontották, felépült a hatalmas Intercontinental (vagyis a mai Marriott), a többi „zöldmezős beruházás" volt. A Teréz (Lenin) körút sarkára (a Gyökössy Gyula vezérigazgató vezette HungarHotels megbízásából a Közti mérnöke, Dobozi Miklós által) tervezett új Radisson SAS Hotel azonban jelentős kultúrtörténeti emlékünk elpusztulásával (nem) kalkulált. Meg kellett szólalni! Televíziós interjút készítettem Gyökössy Gyulával 1982 decemberében. A lebontás ellen cikket írt Raj Tamás a Magyar Nemzetben (Béke poraira, 1983. február 10.) és Gárdos Miklós -komolyan — a Ludas Matyiban (Kinek mondjuk, miért mondjuk?, 1983. január 23.), Veszprémi Miklós a Magyarországban (1983. május 15.). Ami nem köztudott: kérésemre Hajdú János, az A Hét főszerkesztője és Jancsó Miklós filmrendező is vállalta, hogy írásban fogalmazza meg a bontással kapcsolatos tiltakozását. Ezeket fel is olvastam az egyik hivatalos megbeszélésen. Komjáthy Kálmán megkeresésére 1983 áprilisában adott válaszomból idézek most — szerénytelenül - egy részt: „A Béke Szálló érdekében mindent elkövettem, ami csak lehetséges, készítettem műsort védelmében A Hét-ben, beszéltem a miniszterrel az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumban, létrejött a KOZTI-ben egy megbeszélés, majd amikor mindez eredménytelen volt, a 'Fehér Ház' segítségét kértem. A végleges terveket újra tervvéleményező bizottság elé vitették, ahol annyit sikerült elérni, hogy bár a Békét lebontják, és helyére új épületet emelnek, a tervezőt kötelezik arra, hogy az újonnan kialakuló vendégforgalmi területeket úgy tervezze meg, hogy oda ne csak egyes Haranghy-képeket, de komplett miliőt is el lehessen helyezni. Ez volt az elérhető maximum." Az új szálloda részletes elemzésére nem térek ki, de megemlítendő mégis egy-két dolog, ami történetünkkel összefügg. Németh Aladár, a legendás szállodaigazgató a körúti front bal oldalára helyeztette a szálloda kapuját, hogy a földszinten L alaprajzú kávéházat működtethessen, „ahogy illik" a kávéházi szokások szerint. A régi épületből meghagyott homlokzaton Doboziék a kaput középre rakták, s az így a két oldalon kialakult földszinti holt tér fölött az első emeleten alakítottak ki egy - csak a szálloda halijából, lépcsőn - megközelíthető cukrászdát, amelyben elhelyezték a kupolaterem egyik kandallóját. (A másik hármat illetően „a többi néma csend".) A ráfestett Shakespeare-kori színházzal, a Haranghy-féle dráma-apoteózissal együtt lebontották a kupoladobot, s az első emeleti - metróállomás-szemen kiképzett — elosztó tér álmennyezete alá befüggesztették a kupolaterem üvegkupoláját. Ebben az új térben sorakozik funkciótlanul a Britannia-Béke Szondy sörözőjének és Szondy borozójának jó néhány ablaka, paravánszerűen, mozgatható, lábakon álló keretekbe szerelve. A Mérey-Garázda, Halassy-Bárczay, Kölkedy-Békássy, Hradnay-Majthényi, Pogány-Szirmay, Bakócz-Disznóssy család nevét és a címereket színes üvegablakon bemutató művek közül ott áll az első négy. Kettő helyéről nem tudni. A hat ablak mindegyikének záródása egy-egy félköríves szárny volt. Ebből kettő ( „Várbéli vitéz", „Menyecske portré") van a szállodában, négy („Várbéli kapitány", „Nőalak virágdíszes emblémával", Nőalak zeneeszközökkel", „Ali basa fegyveremblémák között") tartózkodási helye ismeretlen.