Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Somlyódy Nóra: Váci úti puzzle-kocka a Fő utcában

BUDAPEST gflflSfl MÁRCIUS 8 feledtetni engedi a Fő utca felől adódó nyomasztó látvány emlékét, s a félíves bejárat a korábbi, finomabb Csomay-házakat idézi (szintén a Várban, Reimholz Pétenc\ közösen készült a Raul Wallenberg-emlékház., vagy érzékenység tekintetében gondolhatunk a herendi Porcelánmanufaktúra Múzeumán is, amelynél Magyari Éva volt a tervezőtárs). A tervezés során nyilvánvalóan kulcsmozzanat volt a már említett rom, Víziváros egyetlen középkori műemlékének kezelése (a rom mellesleg nem nagy attrakció, lassacskán több lesz benne beleépített anyagból, mint originál matériából). Az építménymaradvány a Fő utcáról láthatóan és megközelíthetően, de a sárga irodaház gyomrába került. A rom és környezete a régi változatban amolyan köztérként működött volna, de a most elkészült verzió funkciót is próbál adni neki borozó, kávézó és galéria formájában. A városi piazzetta - mint a műleírás nevezi - tényleg jól jönne ezen a tájon, hiszen kevés pihenésiszórakozási lehetőség van a környéken a Francia Intézet kávézóján és a Belga sörözőn kívül. Mégis nyitott kérdés marad, hogy egy-egy áldozatkész japán turistacsoporton kívül ki bír majd elidőzni egy irodaház mélyében, miközben a romot övező, keskenyre szabott ösvényeken az irodákat bérlő cégek alkalmazottai szaladgálnak, és a rom belsejében a Fő utca zaja visszhangzik? A régi irodaház csak-csak kezdett valamit ezzel a kötelező jellegű rommal - posztmodern gesztussal az épület raszterüvegében tükröztette azt. A tervező eredeti szándéka szerint az új épület esetében is a tükrözéses módszerrel élt volna, azaz a romot fent tükörüveg határolta volna - nem tudjuk, ez mennyire vált volna be, mert a megbízó végül sima üvegtetőt választott. A helyzet így sajnos kísértetiesen emlékeztet arra, amit Dévényi Tamás fogalmazott meg az Industrialexporttal kapcsolatban, ahol az épület előtti tér „nem tud igazán térré válni, inkább a ház, mint a város része lett" (Magyar Építőművészet, 1984. június, p. 18.). Tervező: CET Budapest Rt. Építési Csomay Zsófia Építész-munkatárs: Nagy György Statikus Gát Géza, Sugár Gábor Épüietgépész-tervező: Bajor Ervin, Hummel Gyula Elektromos tervező: Petkovics János (Sollenau Kft.) cia Intézettől szemlélve már könnyelműnek tűnik ez az állítás - az oszlopok apró, szellőzőnyílásokra emlékeztető sormintával tagolt köztes emeletet tartanak, felette - mielőtt az ablaksorok indulnának - kis jóindulattal árkádsornak nevezhető külső folyosó. A homokkő tömb azonban csak az egyik része az épületegyüttesnek. A Pala lépcsővel párhuzamosan ugyanis korábban beépítetlen telekcsík futott, ahová most lépcsőzetes, a vár oldalában húzódó házakkal rokon téglaépület került. Ezt a toldalékot valójában két védett, kétszázötven éves eperfa 1980. évi kimúlásának köszönhetjük, mert az Industrialexport épülete annak idején ezek miatt nem használhatta ki a teljes telket. Szóval: a lépcsőzetes téglaház szintén iroda lett, Kapucinus utcai bejárattal, és két helyes tetőkerttel, melyekről irigylésre méltó kilátás nyílik a szomszédos házak és a Duna felé. A lépcsőzetes ház Kapucinus utca felőli nézete már-már