Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Erő Zoltán: A város és a víz - Budapest és a Duna

BUDAPEST MÁRCIUS 6 mindez kiment a divatból. Mégis, érdekes lenne kísérletet tenni egy mai dunai fürdőhajó kitelepítésére saját medencével, budai termálvízzel, wellness-szolgáltatásokkal, napozóteraszszal - és hozzácsatolt parkolóhajóval... A Duna menti sportélet a csónakházak környékére koncentrálódik. A versenysport és a szabadidős sport egyaránt jelen van a Dunán, igaz, nagyon másképp, mint az 1950-1960-as években volt. Az 1964-es nagy árvíz még nagyon intenzív evezős élet idején úsztatta fel a hajókat a Római-parti csónakházakban. A versenysport vízitelepei ma is megvannak, a KSI, az UTE, a Spartacus, a Honvéd csónakházaiban ma is mindennap komoly edzés zajlik. A szabadidős evezésben azonban nagy változást láthatunk. Korábban a város legkülönbözőbb társadalmi csoportjai keresték a hétvégi pihenés, sport és szórakozás lehetőségét a parton és a kétszer két méteres csónakházi hálókamrákban. Vállalati üdülők sora települt a Dunapartra, máshol horgászházak jelentek meg. Idővel megszűnt vonzerejük. A szokások változnak, szabad időnket másképp használjuk - az egykori dunai üdülőhelyek ma már a város lakóterületei, kertvárosai. A rakpartok ma nem sétaterek - senkinek nincs kedve a zajban, füstben sétálgatni, összebújni, a vizet bámulni. Babakocsit tolni? Gyereket sétáltatni? Fagylaltozni? Hol?! Mégis, vegyük észre, hogy a nagyközönség mindenhol megtalálja azokat a kisebb partszakaszokat, ahol a közúti forgalom már elhúzódik a Dunától, és már nem zavarja a parti sávot: ilyen kis sziget van a Lánchíd pesti hídfőjénél, de remek hely adódik a kutyasétáltatók számára a Tímár utcánál, a Révész utcánál vagy a Nehru parton is. Nagy értéknek kell tekintetnünk ezeket a szakaszokat. Egyáltalán nem biztos, hogy teret kell adni annak a közlekedésfejlesztési elképzelésnek, amely az alsó rakpartok meghosszabbításával számol a Dagály strand mögött vagy a Közraktárak alatt. Nem kevésbé értékesek azok az alkalmak sem, amikor a rakpartokról ki van tiltva a forgalom, és a teljes területet a gyalogosok vehetik birtokba. Lehet az futóverseny, tűzijáték vagy plázs - a városlakók örömmel rajzanak ki a Duna partjára. Mit hozhat a jövő? Jól tudjuk, hogy a világban a vízparti fejlesztések mindenhol a város és a víz kapcsolatának erősítésére törekszenek. A kikötőnegyedek és dokkok felszámolása lehetővé teszi a területek revitalizációját, s így lakó- és irodaterületek, rekreációs funkciók, kulturális létesítmények jelenhetnek meg az egykori ipari területeken. A parti autóutakat alagútba rejtik, zöldterületek kerülnek föléjük. A vízi sportok számára új létesítmények jönnek létre. Mindennek a tanulságait mi is levonhatjuk. A budai alsó rakpart aktuális fejlesztési projektjét mindeddig a közlekedési és közmű ágazat mozgatta, s a projekt legfőbb célja a budai főgyűjtő kiépítése, a közlekedési kapacitás bővítése volt. Ezek megelőlegezett kedvező hatása vitathatatlan, de a projekt eközben még olyan kisebb „ajándékok"-tól is elzárkózott, mint amilyen a Várbazár előtti szakasz lefedése lehetne. Az újabb javaslatok egy part menti gyalogos zóna s hoszszabb távon a tranzitforgalom alagútba süllyesztésének ígéretével indokolják a rakpart megszélesítését. A túl nagy ígéret azonban már irreálissá, már-már hihetetlenné s így hiteltelenné válik... Sajnálatos módon hosszú ideje nem látszik előrelépés a Közraktárak környékén sem, pedig a terület kulturális-turisztikai célú fejlesztése tálcán kínálja magát. Nehezen indul meg a Római-part rehabilitációja, amit az árvízvédelmi kérdések nehéz megoldása mellett egy széles körben elfogadott jövőkép hiánya is gátolhat. A gázgyári terület is funkcióját keresi, bár az irodapark fejlesztése már megindította a terület átalakulását. Miközben a városi projektek igen bizonytalanok, érdemes figyelni azokat a magánfejlesztéseket, amelyek most indulnak az angyalföldi vagy a lágymányosi szakaszon. Lehet, hogy néhány év múlva a Népsziget környékén vagy a Kopaszi-gáton lesz a legvonzóbb Duna-parti korzó? Lehet, hogy e helyeken új létesítményekben új vízisport-élet is kialakul? Kérdés persze, hogy mennyire lesznek nyilvánosak, az átlagpolgár számára elérhetőek e területek. És ha nem? Veszít ezzel a város, vagy nyer? Nagy érdeklődéssel várhatjuk az újabb és újabb állóhajó ötleteket. Csak bízni lehet benne, hogy az A38-as kultúrhajó sikerét számos más hajó kitelepülése követheti. Emlékezhetnénk Janáky István brilliáns ötletére, aki a tervezett világkiállítás idejére a legkülönfélébb hajómatuzsálemekből állított volna össze sokfunkciós kulturális együttest. Mai tervezőasztalokról ismerjük különleges hajószálló-együttesek terveit, s talán egyszer különleges hajómalmok is megjelenhetnek a Duna partjainál. A Duna vonzereje továbbra is nagy, a lehetőségek sokat ígérnek a város számára. Csak arra kell vigyáznunk, hogy mindeközben az az építészeti minőség adjon példát, amely a Dunaparton majdnem egy évszázadon át jellemző volt, s ne az elmúlt évtized iránytalanságát kövessük. Ez azonban nem stílus, hanem minőség és az önmagunkkal szemben támasztott elvárás kérdése... •