Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Herczeg Dóra: Modern dervisek az arénában

15 11 I) A I' IC S I 2005/12 DliC K M B K U 32 Modern dervisek az Arénában Szövet): HERCZEG DÓRA KERTÉSZ GÁBOR New York után Budapesten is fellobbant Anatólia tüze Impozáns, nemcsak a címében tüzes táncshow-t láthatott november elején a budapesti Aréna közönsége. Mustafa Erdogan török koreográfus-rendező Anatólia tüze című előadásában fantasztikus sikerrel ültette át az ősi motívumokat, a hagyományt modern és látványos formába. • A fellengzősebb tánckritikusok és szakmabeliek - ahogy tették is néhányan a lapok hasábjain - fanyalogtak a The Kire Of Anatólia (Anatólia Tüze) együttes török táncosainak előadása után. Olyannyira, hogy megfeledkeztek róla: a közel száz profi táncosból álló látvány-táncszínház tagjai és a neves koreográfus-rendező nem a „műértő kékharisnyákat", hanem a laikus közönséget, a tömegeket szólították meg. Nekik készült a show, s az Aréna telt háznyi publikumának - noha tapsmérő nem volt nálam - nagyon is tetszett a produkció. Ahogy vélhetően annak a hétmillió nézőnek is, akik a világ nagyvárosaiban eddig részesei lehettek az Anatólia tüze műsorának, a keleti és nyugati kultúrák, a múlt és jelen, a zene, a tánc és a látvány káprázatos egységét megjelenítő előadásnak. Erdogan és társai - mondjuk ki: tömegszórakoztatást célzó - színpadi aktivitása igenis megérdemli a dicséretet. A tradicionális népi és a modern táncelemekből komponált táncjátékot a fény- és hangtechnika bevetése még sodróbbá tette. Igaz, a szervezők odafigyelhettek volna a magyar nyelvű konferálásra, bizonyára nem értette mindenki az angolt. A táncosoknak nem volt ilyen gondjuk a közönséggel: mozdulataikkal meséltek a török kultúra őshazája, Anatólia mitológiájáról, történelméről. Az Ezeregyéjszaka világát, a varázslatos Kelet hangulatát teremtették meg az Aréna pódiumán a két felvonásos, kilencvenperces előadással. A jó és a rossz, a fény és a sötétség harcát kísérhettük végig Prométheusz történetétől napjainkig a professzionális művészek óramű pontossággal működő csapatának tolmácsolásában. A show-ból nem hiányzott semmi, amire európai szem vágyhat, láthattunk igéző csípőmozgású - ráadásul több tucat - hastáncosnőt, tűztáncokat, az égei-tengeri, a mediterrán térségtől ihletett és katonai lánctáncokat, transzba esett dervisek pörgését, mindezt a legmodernebb elemekkel fűszerezve. A koreográfiát a hagyományos népi viseletek, a régi-modern dallamok, a hangszerek tovább erősítették. Erdogan táncosai a második - az elsőnél is elementárisabb erővel ható -felvonásban még a török dobarzenált is bevetették. Egyszerre hatvanan verték a ritmust a Dobok háborúja jelenetben, a telt házas stadion publikuma dübörgő tapsával kísérve és jutalmazva. A tömegszórakoztatásra született produkció persze emlékeztetett egy