Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Ráday Mihály: Találkozások Róth Miksával - Nyitott ház a Nefelejcs utcában

BUDAPEST n F. flEMBER 30 »'Sí U i f 1 u ii m III SSL MÉH. Amália - mint mesélte - hatvan forintot kapott értük. S még örült is, hogy ennyi pénzt adnak a régi rajzokért! Később az ORSZAK mozaikműhelye költözött a házba, majd a Kartográfia Vállalat. A „paktum" része volt az ő kiköltözésük is, ami hamarosan, már a nyolcvanas évek végén meg is történt. Maradt két („társbérlő") lakó még a főépület földszintjén; aztán ők is kaptak lakást másutt. Hiába volt azonban „menet közben" a nagy óvatosság (bár azért nem is teljesen). A pincében ládaszám állt a felhasználásra váró üveganyag (Lili még elvégzett kisebb restaurálásokat), ennek a készletnek nyoma veszett. A lakásból is sok érték került idegen kézbe - a leltár alatt vagy utána, annak ellenére. A rendszerváltás után megalakult Erzsébetvárosi Önkormányzat 1991-ben megválasztotta a Róth Miksa Alapítvány kuratóriumát, s megkezdődött az átépítés Zsuffa András és fia, Kálmán tervei szerint. A tetőteret beépítették irodáknak, s öt „kutyaól"ablak került a tetőre. Elbontották a fürdőszobát, Róth Amália szobáját, a konyhát (csak a vörösmárvány mosogató maradt), s kiállítótérré alakították át. így lakás-múzeum csak az egymásba nyíló három utcai szobából lett végül. Ezeket szépen helyreállították, s berendezték a megmaradt tárgyakkal. A falakra nagy mintájú tapéta került. Az összes többi helyiség divatos kerámia padlólap burkolatot kapott, s a falakra ugyanazt a tapétát ragasztották, mint bent, a szobákban. Ez elé helyezték el a bemutatandó színes üvegeket, mozaikokat. Amikor a megnyitón az eredményt láttam, már csak abba szólhattam bele, abban hallgattak rám, hogy legalább az ólmozott üvegű ablakremekek mögötti sárga fényű lámpákat cseréljék a napfény színhőmérsékletéhez közelebb álló „kék" színekre. Ez megtörtént. Az 1994. év végén, a megnyitó után gondolkodtam el - mint jó néhányszor már - azon, hogy vajon mi a krónikás dolga, ha valaminek az avatásáról számol be, ami végre elkészült, megvan, és gratulálni, örülni kellene, de nem megy. Mi van akkor, ha a tapsolók közt állva tudja az ember, hogy az egész nem sikerült igazán, csak olyan, mintha? A tető síkját az utcai fronton 1998-ban visszaállították, de az udvarra néző oldalon maradtak a „kutyaólak". Aztán kicserélték a lakás kiállítótérré alakított helyiségeiben a tapétát. Az „Emlékház" fenntartása megoldatlan kérdés maradt évekig, változást csak 2000 hozott, amikor Szabó Zoltán akkori polgármester pályázatot írt ki a ház igazgatói állására. A pályázatokat elbíráló bizottságot én vezettem, s állítom, szerencsénk volt: Fényi Tibor, a bécsi Magyar Kulturális Intézet korábbi igazgatója is jelentkezett. Fényi visszaszerzett vagy visszavásárolt az elmúlt évek során számos Róth-alkotást, restauráltatott sokat, s elmélyülve a feladatban és a Róthéletműben, megírta és közreadta Róth Miksáról szóló első könyvét, amely - akárcsak a most megnyílt kiállítás - az 1885-1905 között éve-