Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Horváth Júlia Borbála: Egy éjszaka a Drei Rabennél

13 J) E C E M B E R 2005/1

2 B U D A

l> EST Egy éjszaka a Drei Rabennél Szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ „A Három Hollóhoz címezett csárdából kukorékolás hallatszott. Zuboly, a tudós költő kukorékolt... Hajnalodott Budapest felett, 1913-ban kora tavaszon." Majd' száz évvel később az Eckermann kávéházból köszöntő hallatszik, törzsvendégek és alkalmiak állják körül az egykori cégért, melyet három holló képe díszít. Hajnalodik Budapest felett, 2005-ben késő őszön. • Wilhelm Droste német állampolgár a '60-es években bélyeget gyűjtött. Az egyiken meglátta Budapestet. Később egy fényképen Ady Endrét. Mindkettő megtetszett neki. Éppen hazát keresett magának. Akkor még egyetlen szót sem beszélt magyarul; na, jó, endékás akcenttel olyanokat mint „elvtárs" - igen. A sört nem szerette, mert az kemény férfisport; így lett kávés, sőt kávéházas, majd ifjú házas, mivel idenősült. Látogatóként könnyű rajongani, mondhatnánk, de németül már csak az emlékeiért rajong, és hetente a Bundesligáért; könyvet ír Budapestről, József Attilát, Márait fordít, irodalmat tanít az egyetemen, és időnként kávéházat alapít. Az első a Dürer kávézó volt '91-ben, azt követte az Eckermann, mert a Három holló elnevezés nem tetszett a Goethén nevelkedett németeknek, és az Andrássy úti intézetüket fenntartó vezetőségnek. Wilhelm Droste csakazértisből folyóiratot alapított Drei Raben címmel, és a mai napig ápolgatja Ady törzshelyének szellemét - az Eckcrmannban. A kávéház lassan mégtelik, ahogy É 1 ^B. HHU minden este is, de ma fuvolaszó és alázatos gitárkíséret öltözteti ünneplőbe, mécsesek is kerülnek, rakott tálcák járnak körbe, szendvicset, bonbont, pezsgőt kínálnak, számla nincs, ma vendég a vendég. Akár reggelig. Részben a törzsközönség, tanítványok, gyere-velünk társaságok, éppen csak betévedők; vágni lehet a füstöt, sőt kell is, mert úgy az igazi. Wilhelm megköszörüli a torkát, pöccint egyet a mikrofonon, és köszöntőt mond kedves germánsággal Ady Endre 128. születésnapján, egy keddi napon. Dugig van a hely. Aztán valahonnan diavetítőt szed elő, igazi cakkosszélű filmmel, amilyeneket gyerekkorunkban ragasztgattunk, mindig a legjobb résznél, most a nyikorgó kockákon a nagy magyar költő életrajzán tekerünk végig: Váradon, Párizsban, a New Yorkban Pesten, l.éda képe imbolyog homályos rajzokon - és forradalmak minden fronton. Néha beremeg a kép, a multiplex korában hullámos papundeklit tartanak vetítővászonként, az ifjúság csendesen figyeli, a középkor elgondolkodva emlékszik, Wilhelm pedig lelkesen magyaráz - a német irodalmár Pesten, akinek kedvenc verse a Góg és Magóg. - A műsor után még maradjatok! Zene, tánc, Ady-diszkó ... - ígéri, mert tényleg pesti már és érti, amit kell, aztán elmeséli, hogy ezentúl négyzetméterenként hatvan euro lesz a bérleti díj, és annyit bizony nehéz lesz „kávéból kifőzni" - segítsetek. A Goethe Intézet ugyanis elköltözik, és kiszáll az Eckermann mögül, ezentúl boldoguljon, ahogy tud, akár vissza is keresztelhetik Három hollóra (75 évvel ezelőtt hívták utoljára annak). Szerencsére a tarifa még egy banknak is csillagászati, sőt hamburgi ár lenne - meg azon felül - talán ezért közvetlen veszély nincsen, de: - Ha beköltözik egy bugyibolt, azt nem élem túl! - szóval nagy szerencsénk van nekünk tradíciókat szerető magyaroknak, Wilhelm már az emeleti szintet tervezi, próbálgatja, hogyan tudná kigazdálkodni a díjat: - Igazi kávéházat szeretnék a Drei Rabenhez, és Ady-múzeumot. Nem a lakásán, ahol meghalt, mert ott csak pár hónapot töltött, itt viszont éveket. A baloldali falnál, a középső asztalnál ült, mindig háttal a közönségnek. „A versforrás csodálatos bőséggel bugyogott belőle, akár a Kocsmacsillag állott a feje felett, akár valamelyik barátságos házban évődött. Papirost és ceruzát vett elő a Holló-kocsma asztalánál, hogy javítás nélkül, folya-