Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Csordás Lajos: Séta a Corvin mögött, szükőár után

35 NOV K \l B ]•: R Zäääüi

R 1 PAPE ST Práter utca 27. építtette Lohr Jánossal, szerencsére ezt nem fogják lebontani - erről nem is volt vita helytörténeti múzeumot rendeznek be a falai között. Meg kellett azonban vívniuk a műemlékeseknek a Tömő utca 2.-ért, egy földszintes, 1830 körül épült klasszicista sarokházért. És ez bizony a műemlékvédelem egyetlen győzelme ezen a területen, bár inkább ez is csak félgyőzelem. A Tömő 2. ugyanis, amely a Nagytemplom utca felől a 32-es számot viseli, a Nagytemplom utcai tőszomszédjával került a védendők listájára. Azt azonban, az 1869-ben Hild Károly tervei alapján épült Nagytemplom 3().-at nem sikerült megmenteni. Ez nyár végén dőlt el, s utána nyomban el is takarították. (Amikor legutóbb arra jártam augusztusban, még megvolt.) De a Tömő utca 2. legalább megmaradt, mondhatjuk. Érdekes módon az 1961-ben megjelent Budapest művészeti emlékei című kötetben is műemlékként szerepelt már. Most mégis vívni kellett érte, hogy ne tüntessék el. Furcsa. Egy utcával arrébb betévedünk az 1887-es évjáratú Bókay utca 44.-be, igényes polgárház volt, látszik minden részletén. Cirkalmas mintázat a műkő padlóban, szobrocskák a kopott falon, ólomüveg a lépcsőházi ajtó felső traktusán, s egy olyan fenséges korlátdísz, amilyet általában az Andrássy úti palotákban engedtek meg maguknak az építtetők s ott sem mindig. Nem tudok szótlanul elmenni ezeknek az értékeknek a pusztulása mellett, legalább el kell mondanom, hogy vannak, mert sehol sem lehet olvasni róluk. Vajon a döntéshozók tanulmányoztak-e korrekt és részletes értékvédelmi leltárt, amikor a 101 ház lebontására igennel szavaztak? Nem nyugtat meg, hogy a házakat dokumentálják elpusztításuk előtt, az értékesebb részleteket, vaskorlátokat, szebb ablakkereteket, használható kapukat pedig depóba viszik, s valahol Józsefvárosban majd újra felhasználják őket. A műemlékvédelem négy épület megmaradásáért küzdött: a Nagytemplom utca 30. és 32.-ért, a Práter 27.-ért és a Futó utca 33.-ért - mint említettem, egyetlenegynek az esetében járt sikerrel. Talán ha többre tesz javaslatot? Vagy keményebben harcol? S főleg, ha másként gondolkoznánk épített örökségünkről, mint ahogy még mindig, a sok vitathatatlan változás ellenére? Lehet, akkor másféle házarcvonásokat szemlélve tanulnának ízlést és várost unokáink. De ez a hajó is elment, hogy erre esélyük legyen. •