Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Éjszakai sínes

BUDAPEST ZßfljflJ N O V F. M B E R ö Éjszakai sínes Szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Vannak a borszagúak. Az álmosszeműek. A szatyrosok, a túl miniszoknyások. A munkából hazafelé igyekvők és az éjszakások. A szórakozók, a szóra sem érdemesek, a magányosok. Az éjszakai villamoson ritkán utaznak párban. Kivéve a szerelmeseket, de ők egyedül sincsenek egyedül. És van, akit csak visznek a sínek, amerre ők akarják. • Az éjszakai villamos hosszú járat, távoli vidékeken kanyarog, a megállók neve ismerősen cseng: Kossuth tér (de nem az), Fő utca (közel sem), Sallai utca - bár visszafelé Honvédként jelölik (de mégse) -, a Nagyenyed (nem Budán), a Városháza (az mindenütt van) -, szóval jelen van az egész Belváros kicsiben, ahogy minden városban szóról szóra megtalálható a többi is. Majd egyértelmű fordulattal a Lajosmizsei sorompó következik (ez már valami), a Szarvas csárda tér (csak a csárda hibádzik kicsikét), a Corvin körút (nagyvonalún), az Iparvasút, Kemény Zsigmond, a Tarkő - neki nincs keresztneve - és a Bókay gödör (nocsak!). XVII. kerületikumok. Különben nem is szükséges kinézni az ablakon, az utazóközönségről egy pillantásra megmondható, merre járunk. Az egyik árulkodó jel a népsűrűség. Eleinte még egymás melletti széken kénytelenek utazni az emberek, kifelé menet a szerencsésebbek körül kiürül a négyes ülés, jó kilátás nyílik a semmire, az új felszállók saját budoárt tarthatnak fenn - egymaguknak. Ahogy ritkulnak az utasok, egyre zajosabb és sötétebb, mert a villamoson, ami csak bír, lötyög és zörög. Feltéve, ha nem ül, áll, támaszkodik (olykor fekszik) rajta valaki. A távolsággal fordítottan arányos az öltözék színvonala. A Határ úttól kifelé visszatérnek divatok, elővillannak az árnyékos hajtókák, és homályos a Bagarol, alulfelül támadnak a ráncok. Nagyjából ekkorra fogy el az éjszakai lángos, kinek vacsorája, másnak másnapi reggelije, a Sorompó söröző-borozónál nagy a kísértés, hogy leküldjenek a zsíros tésztára egy-két felest. A válasz mindig ugyanaz, és a kérdés is: a főnöknél - kinek a cégnél, másnak otthon - belefér-e még negyedóra késés. CBA, Agip, Festék- és Tűzijátékpatron-forgalmazó, Matrackirály, tapétázó és dryvitizó (ezt fejtsd meg!) dolgoztat errefelé, csalinak ott a Termelői Mézesház, és akik reálisabban látják a világot, azoknak a „100 Ftnak 50 a fele"-bolt. Ez korrekt ajánlat, kár, hogy már zárva, de a nonstop virágbolt is, így nehéz lesz engesztelő csokorral hazaállítani. Bár ajánlkozik egy késői rózsaszál, de hagyjuk az illatát, neki a kivilágított villamos fényűző menedékhely. Van, akit ez egyáltalában nem érint, már a legelején bealudt, ki tudja, honnan keveredett ide, talán az elmúlt nyárból, november rövidujjban, már húszéves korban is igen mélyen kell lenni ahhoz, hogy ne érezze. Ide-oda csapódik a feje, ki tudja, van-e benne gondolat, és nem láthatja a mozgóreklámot, hogy „Jobb veled a világ". Igaz, csak akkor, ha új mobilt veszel, bár az övé most hiába csörög, foglalt a feje, és arra nincs gyógyszer a legújabb Nokiában sem. Az ellenőr csak legyint. „Az is hogy kerül ide ilyenkor?" - feszengnek az utasok, és nem létező jegyek után kutatnak. - Beszívott - sziszegi mentében, és végzi tovább a munkáját, amazt meg hagyja, mert így mindenkinek egyszerűbb. Utána átugrik a következő kocsiba, ránk örökítve az ötödikét, odaát már tiszta lelkiismerettel büntetheti a lejárt bérleteket. Éjfél múlt. Bezzeg a fényes 4-6-os éjszakai közönsége csupa jókedv és nyomulás, ilyentájt már mindenkinek pohár van a kezében - mesélik -, hatalmas éjjeli fiesta az utazás, néha cigi is kerül, olyankor úgy sincsenek a fedélzeten kismamák. (Nemhogy ellenőrök.) Néhány mosdatlan kifejezés elnézhető, hiszen az alsóbb korosztályoknak is lazítaniuk muszáj, abba viszont becsúszik néhány anyád, de hát ilyen a világ. Na, de az a távoli Belváros - itt, a külben szigorú redőnyök mögé szorulnak a nehéz álmok, a töltés oldalában egyetlen fénypont: a Világos Fogadó. Attól kifelé már itt is mindenki tegeződik, csak kevesebb az after shave, viszont udvariasabbak hozzá, az új felszálló jónak látja megkérdezni: - Leülhetek, kolléga? - és kolléga nagyot biccentve igent sercint a szotyiból, már csak reménykedni lehet, hogy a Béke tér előtt leszáll. Macska-