Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Rokob Tibor: Talpalatnyi ház

NOV i; M B K R 20(15/1

1 B t' DAl'KS T házban átélt asszony munkát is vállalt ebben az üzemben. A fiókokból előszedett korabeli fényképek egyikén az épület bejárata látható. A padon ücsörgő egykori lakók között ott van maga a mesélő is. A csoport mögött jól látható a kerítés, valamint a még mai is változatlan formában meglévő, oszlopos kialakítású, palatetős fülke. A redőnnyel ellátott kis házikó tehát üzlet volt mindig, csak a forgalmazott áru vagy szolgáltatás változott. Nem mondható el ugyanez a térről. Ahogyan az 1935 telén készült fénykép is mutatja, a 46-os villamos 1913-től - és csaknem negyven éven át -itt haladt el. A síneket 1968-ig használták. Ezt követően trolibuszok vették át a Keleti és Nyugati pályaudvar közötti szűk utcákban kanyargó villamos feladatát. A tér múltját magában hordozó apró házikó alapterülete még a négy négyzetmétert sem éri el. Odabent ventilátor hajtja a levegőt. A pult mögött Szász Péter ül, aki már 18 éve bérli a helyiséget. Mögötte kis mosdó, apró polcok, fiókok s néhány kakukkos óra. A ház lakói sokszor betérnek hozzá, de neki már korántsem olyan szoros a kapcsolata az épülettel, mint volt egykor a trafikosnak. A pavilon teljes történetét a tulajdonostól, Sümegi Istvántól tudtam meg (mert tulajdonosa is van a csöpp háznak), akit családi emlékek fűznek a Bethlen téri bódéhoz. A mai bérlő előtt hosszú éveken keresztül Sümegi István apósa, a Veszprémből Budapestre költözött Sági Sándor dolgozott a kis házban. Egy pénzügyőr tiszt ismerőse ijesztett rá a kitelepítések hírével, úgy gondolta 1950-ben, itt Pesten, jobban el tud bújni. Két lányával együtt a József körút 80. egyik társbérletébe költözött. (A házat 1956-ban a felismerhetetlenségig rommá lőtték.) Előbb a Szent István körúton, majd az egykori Pálma cukrászdához közeli kapualjban bérelt magának egy apró, de jól jövedelmező órásboltot. A hatvanas években a főváros vezetése már javában azt szorgalmazta, hogy a „kiemelt főútvonalakat meg kell tisztítani a magánszemélyek üzleteitől". Az állandó vevőkört kialakító iparosok tönkretételén egy külön erre a célra létrehozott Főútvonali Bizottság tevékenykedett. Sági Sándor így és ezért száműzetett a Bethlen térre, ahol a helyiség éppen üresen állt. Halála után özvegye, majd lánya adta bérbe. Az első jelentkező egy év után Ausztráliába disszidált, de a következő kitartónak bizonyult. A talpalatnyi házacskáért ma is Szász Péter fizeti a bérleti díjat. •