Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Szemere Katalin: Az agyamat szeretném árulni - interjú Lugosi Lugo Lászlóval

BUDA P F. S T flfljfl] N O V E M 1? E R 18 Az agyamat szeretném árulni Szöveg: SZEMERE KATALIN Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Egyáltalán nincs jó kedve Lugosi Lugo László - aminek magát nevezi - fotográfus-iparosnak. Akkor sem volt, amikor véletlenül összetalálkoztunk az Eckermann kávézóban, és akkor sem, amikor pár nappal később ugyanott, a Goethe Intézet kávézójában beszélgettünk. Ennek csak egyik oka, hogy bezár a kedvenc helye. A fő okról nem írhatok. Nem akarja, hogy azt mondják: panaszkodik. • Mostanában fényképezőgépe mögé bújva látják legtöbben I.ugosi Lugo Lászlót az Eekermann-ban. A hely működtetője, Wilhelm Droste szólt neki: jöhet megint hullát fotózni. Az Andrássy úti közkedvelt café ugyanis bezár, a Goethe Intézettel együtt költözködik. Az „újfent hullafotózás" pedig azt jelenti, Lugosit kérte jó pár éve Droste, örökítse meg az akkor még lepusztult Central Kávéház épületét. Ez abban az időben volt, amikor még üresen tátongott, nem lehetett tudni, mi lesz vele. Már nem működött ott az Eötvös Klub, és nem működött semmi. A Centrál jól néz ki most, csillog-villog, de nem jár oda Lugosi. Drágának, nagyképűnek tartja. Turistáknak való. Az Eckermannt szereti. Vagyis - szerette. A széken tokba és hátizsákba pakolt fadobozos, állványos, bebújós fotóapparát. Lugosi fél órán belül a második eszpresszóját kéri. Nincs jó kedve. - Párizsba szeretnék költözni -mondja hirtelen. - Lehet, hogy nem is oda, hanem Athénba. Nem tudom... Sok bajom van ezzel a várossal; vagyis nem a várossal, hanem a lakóival. De nem akarok panaszkodni. A fotóművész Budapestet meglehetősen jól ismeri. - Nem vagyok fotóművész - javít ki. - Iparos szeretnék lenni. De ha érdekem fűződik hozzá, szívesen leszek fotóművész is. A szükség hozta azt is, hogy nevet bővítsék. Öt Lugosi László volt, ezért kísérleteztem, mivel toldjam meg a nevem. Aztán a legkézenfekvőbbet választottam: a Lugo, ahogy a barátaim hívnak. Pedig a mai napig nem szoktam meg. - Magát szeretik a fotósok? - csuszszan ki a számból a nem túl udvarias kérdés. - Biztos van, aki szeret - kavarint egyet a kávéján Lugosi Lugo. - És sokan utálnak. I án azért, mert nem mentem fotósiskolába. Magyar-angol szakra jártam, biztosan okoskodó bölcsésznek tartanak. Aztán néha megkritizálom a könyveiket egy-egy újságban, azt sem szereti mindenki. Tegnap szólt valaki, lépjek be a fotószövetségbe. Azt nem tudták megmondani, hogy az nekem miért lenne ez jó. Nem lépek be semmibe! Furcsállom, hogy mindenben csak a saját érdekét keresi. De azt mondja, ez így nem igaz. Pedig jó lenne, ha mindig ez lebegne a szeme előtt. Visszakanyarítom a beszélgetést a „kicsi Lugosi először vesz fényképezőgépet a kezébe" témakörhöz. Fogalma sincs, mikor kezdte, csak arra, hogy mindig fotózott. Az öccse nemrég talált egy képet, ahol Lugosi négyévesen ül egy boksz fényképezőgépen. Persze az első gépére emlékszik: Exakta Varex II A. Fogalmam sincs, melyik ez a gép, és milyen is. Le sem tudom írni a nevét. Elkéri a tollat és a jegyzetfüzetet, szép nyomtatott betűkkel leírja. Fontos gép volt, apjától kapta a keletnémet márkát, aztán eladta. De két éve olthatatlan vágyat érzett, hogy újra legyen neki ilyen kamerája. Hogy a sajátját vette-e vissza, azt nem tudja. Volt ebből a sorozatból elég Magyarországon. Fotósiskolába tehát sohasem járt Lugosi Lugo László, mert akkor csak a Práter utcai intézmény oktatta a szakmát, és eszébe se jutott oda beiratkozni. Kvázi autodidakta módon tanulta meg a fotózást. Azért kvázi, mert volt, és ma is van mestere: Haris László. Tőle lehet azóta is megkérdezni: miért nem jó ez a kép? Azért hangzik így a kérdés, mert Lugosi szerint a hibákból lehet a legtöbbet tanulni. - Tegnap voltam nála. Digitális fotókat vittem. Haris jobban ért hozzá, én nem vagyok profi. Persze hozzám is jönnek képeket mutatni. Kérdésekre tudok válaszolni. A digitális gép egyébként nem áll távol Lugosi Lugo Lászlótól. Tudja használni, csak a számítógépes utómunkát nem tanulta még meg. - Photoshoppal megmásíthatják a képeket - mondom. - Ez nem újdonság, a sötétkamrában is bele tudtunk nyúlni a fotóba a nagyításnál. Csak a digitálisnál többet lehet machinálni. A kedvenc gép persze a mellette fekvő fadobozos. Angliában csináltatta. Ez egy műszaki fényképezőgép. Nagyobb a film is benne. Mindent külön be lehet állítani rajta, szeret a beállítással szöszmötölni. Ezzel fotózta a Budapest-könyveket. Például azt, amelyben Klösz György a 19. század utolsó három évtizedében készített fényképeinek 20. századi megfelelői (is) láthatók: megpróbálta megkeresni azokat a pontokat a városban, ahol Klösz állhatott egy évszázaddal korábban.