Budapest, 2005. (28. évfolyam)
9. szám szeptember - Herczeg Dóra: Tárulj, Sziget!
BUDAI'F.ST fllflSfl S V. K P T E M B E R 8 Popsztárokat megszégyenítő őserő Valljuk be, bejött a tizenhármas, valósággal dübörgött a Sziget, működik és nemzetközivé lett a „Kell egy hét együttlét!" szlogen. Nem hiányzott semmi a koncertfelhozatalból, a réteg- és a tömegigényeket egyaránt kiszolgálták a bulik, megnézhettük a nagy bálványokat és számos, a médiavircsaftból kimaradt ismeretlen tehetségre akadtunk. A dzsessz és a világzene képviselői rajongókat nyertek meg, roptuk a roma sátorban, hallgattuk a rockosított Hare Krisna mahá-mantrát. Mintha külön kis fesztiválokra bukkantunk volna a fesztiválon. A popipar ikonjai garantálták a huszonegyedik századi woodstock-utóérzést, a dzsessz, a világzene és a blues képviselői a magasabb zenei élményt. Mert szerencsére nemcsak a kommerszre volt vevő a publikum, tapsviharos, füttyös teltházaknak örülhettek az igényes rétegzene előadói is. A nagyszínpados hétvégi kínálatból messze kitűnt a péntek esti sztárfellépő, az acid dzsessz meghatározó csapata, a Brand New Heavies. Noha kicsit tartottunk tőle, hogy csak halványan fog pislákolni a kilencvenes években még ragyogó csillag, az új énekesnőre, Nicole Russora nemigen lehetett panasz. Jó bulit csapott a zenekar, de valahogy a csoda, a borzongató eufória mégiscsak hiányzott a koncertélményből. Szerencsére öt félvér énekesnő produkcióját hallva kicsit később, a Világzenei Színpadnál átélhettünk milyen egy igazán jó bulin részt venni. Négy háttérénekes és egy rekedtes hangú díva varázsolta el a publikumot. A belga székhelyűnek aposztrofált csapat: a Zap Mama fellépésére érdemes volt odakeveredni, már az első taktusok maradásra bírtak rengeteg szigetelőt, akik nem is tágítottak a koncert végéig. A zairei-belga énekesnő Marie Daulne zenekara tradicionális zairei dallamokkal ötvözött afro-poppal igézte meg a hallgatóságot. Olyannyira, hogy a divatos house-party-himnuszokat gyártó duóért, a Basement Jazz remixeiért vétek lett volna otthagyni a koncertet. A műanyag poharak közt a hömpölygő tömegben szlalomozva tértem be a roma sátorba, ahol rajasthani énekes-táncosnő, Gulabi Sapera és a Thierry Titi Robin Quartet csábította zenei utazásra a cigányzene, az arab és az indiai hangzásvilág kedvelőit. A Blues Sátor aznapi szenzációjára elég sokat kellett várni, méltatlanul későn, hajnali egykor csapott bele a Full Playback, Weather Report és Steps Ahead szerzeményekkel népszerűsítve a dzsessz-rock műfaját. A Frankié Látó hegedűművész, Szappanos György basszusgitáros és Kovács Gábor zongorista nevével fémjelzett zenekar színpadra lépésétől kezdve sütött az energia a deszkákról, Miles Davis és Marcus Miller számainak sajátos átdolgozása fergeteges sikert aratott. A szombati nap sztárjának a kilencvenes évek amerikai rock-zenekarát a Kornt harangozták be a szervezők, mégis sokak számára nagyobb eseményt jelentett, hogy a blues sátorban összeállt a nyolcvanas évek undergroundjában meghatározó szerepet játszó Palermo Boogie Gang. Fekete Jenő énekes-gitáros és Szabó Tamás szájharmonikás együttese boogiewoogie-val, rockkal kevert blues ritmusokkal és persze tradicionális blues dalokkal ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját. Mivel a Palermót a Pribojszki Mátyás Band követte, állíthatjuk, hogy az ország legjelesebb szájharmonikásai váltották egymást a blues színpadon. A Szigetre nagyon várt skót szupercsapat, a Franz Ferdinánd nem durrant akkorát vasárnap, igaz a főhős hangszalagproblémái ellenére megmozgatta a több tízezres tömeget. A lebilincselőtől azért messze volt a produkció, ami nem volt baj, mert legalább nem kellett beáldozni a lengyel tenorszaxofonos, Tornász Szukalski koncertjét a Klubrádió Jazzsátorban. csalta ki, de ha már itt van, benézett a fogyatékkal élők pavilonjához: - A kisöcsém az orvosok szerint az autizmushoz hasonló tüneteket mutat - magyarázza érdeklődését. Dióhéjban elmeséli, hogy egyértelmű diagnózist nemigen hallott még a családja, pedig az édesanyjuk mindent megtesz, hogy a magába forduló kisfiú megfelelő segítséget kapjon. - A másságot is meg lehet szokni, anyu mindig azt mondja, nézz szét a világban, kislányom, és rájössz, súlyosabb problémákkal is szembenéznek az emberek - idézi a mamát búcsúzóul. A Jóga a mindennapi életben sátorban éppen az „egyszerű pránajáma" oktatása folyik, légzőgyakorlatokat végeznek törökülésben. Mit árthatna egy kis idegnyugtató légzésre vagy a fáradt tagjainkat megmozgató ászanákra betérni ide? A kellemes hangszeres indiai muzsikát elhallgatva úgy döntök, felkeresem a krisnás szerzeteseket is. A Hare Krisna-sátor biztos pont, évről évre itt mormolják, vagy mikrofonba üvöltik a Hare Krisna mantrát. Száris hölgyek csapatától érdeklődik egy fiatal pár, mit jelent a „Goranga" felirat az egyik vásznon. Bengáli kifejezés - hallom a választ - azt jelenti: légy boldog! - Mi Krisnát mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tiszteljük, a mantrázással kerülünk közel hozzá -mondja a gyermekével álldogáló krisnás asszony. - A „Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare" egy mantra, már ha csak hallgatjátok, tisztul tőle a szívetek - búcsúzik a pártól, akik közelebbről is megnézik a fehér és sáfrányszínű dóriba öltözött, színpadon pogózó és éneklő szerzeteseket. Persze nemcsak a lelki fejlődés és az önmegvalósítás iránti vágy vezeti a krisnás sátorhoz a fiatalokat. A szigetelés nem olcsó mulatság, itt pedig ingyen lehet egy tál meleg ételhez jutni. Hogy milyenhez, arról már megoszlanak a vélemények, nem mindenki tűri jól az indiai fűszereket. Az ezoterikus és a kisegyházak standjai a kezdetektől hozzátartoznak
