Budapest, 2005. (28. évfolyam)
7. szám július - :-( Tükörtopik :-)
BUDAPEST 2flQ5/7 .[ Ú MUS 38 :-(r rükörtopik :-) Fotó: FARAGÓ ISTVÁN • Az Index fórumán öt éve nyílt egy topik Budapest Anno néven. A hozzászólók Budapest múltját, személyes élményeiket elevenítik fel a sokszor elelkanyarodó beszélgetés során. Most a topikban felidézett, a városi lovas szakmákhoz kötődő bejegyzésekből idézünk. Előtérben a jegesek, a szenesek és a lovak. • Gumidani: A pincehelyiségekben voltak a Tüker-lerakatok. Rendszeresen jártam oda alágyújtóst venni. Ez petróleummal átitatott fűrészpor volt. Körülbelül a háztartási gyufa dobozához hasonló méretű téglatestek barna papírba csomagolva. Ügyesen kellett pakolászni, mert könnyen szétnyílt és kiszóródott. Darabja 30 fillér volt. (Legalábbis úgy emlékszem.) A kályhába való begyújtáskor kissé szétbontotta az ember, rátette az aprófát, és meggyújtotta. A tüzelőbeszerzésnek két jellemző módja volt. Az egyik (a rövid távú) az, hogy kis tételeket vásároltak a fent említett Tiikernél. A másik (nálunk ez volt divatban): a munkahelyen megrendelhető volt az egész évi tüzelő. Az árát a fizetésből több részletben vonták le. Majd valami hivatalos eljárás keretében tisztázódott a házhoz szállítás napja. (Éppen volt-e olyanfajta szén, amilyet rendeltek, vagy nem.) Amikor eljött a nagy nap, lázban égett a család. Stratégiai tervet készítettek az akció lebonyolítására. A házmestertől reggel elkérték a pincekulcsot. Megszervezték a figyelőszolgálatot. A szenesek nem bajlódtak olyan aprósággal, hogy becsöngessenek a megadott címre. Egyszerűen megálltak az udvar közepén, és elordították a címzett nevét: „Suberdáék!" Ekkor rohant a család. Egyik tag megmutatta a másik utcában levő pinceablakot, ahol le kellett adni a tüzelőt. A másik tag levezette az egyik szenest a lépcsőn a ledobóablakhoz a pince felől. Egyidejűleg megmutatta neki a mi pincerekeszünket. A szenesek kórusban ócsárolták a leszállítás körülményeit. Ezt követően a család legrafináltabb tagja megegyezett a szenesek vezetőjével arról, hogy egy-egy kosárban mennyi szén lesz, hány kosár kerül lerakásra, megtekintette a mérleget (hiába nézte, úgyis átverték), valamint tisztázták a borravaló esedékes összegét. A másik családtag a pincerekesznél vett figyelőállást. A leszállított kosarakat az előre előkészített jegyzetfüzetbe húzott strigulákkal hitelesítették. A lerakodás után rendszerint a szenesek vezetője felajánlotta, hogy a tőlünk és az előző áldozatoktól ellopott/elcsalt tüzelőt jutányosán megvehetjük. Vagy létrejött az üzlet, vagy nem. Aláírás, borravalóadás után távoztak. Ezt követően a járdát felsöpörtük, a pinceablakot és a pincét bezártuk, a kulcsot visszaadtuk a házmesternek, és megnyugodtunk, hogy, hála Istennek, megvan a téli tüzelőnk. Végezetül megemlítem, hogy kezdő sofőr koromban néhány napig helyettesítettem ilyen teherautón, ami tüzelő házhozszállítással foglalkozott. Több borravalót vittem haza, mint amennyi a napi fizetésem volt. Nagyon furcsa volt „a pult másik oldalán" lenni. Azt elfelejtettem, hogy kisgyerekkoromban eleinte még lovas kocsival hozták a tüzelőt, majd később már teherautóval. Boszorka: Az ötvenes években a Reitter Ferenc utcában laktunk, mindjárt az elején. Mielőtt az utcát sztrádává építették volna ki, szörnyű, macskaköves utca volt. No, minden hajnalban arra ébredtem, hogy hosszú sorban zötykölődtek a Szefu (szekérfuvarozás) kétkerekes kordéi a házunk előtt. Ott valamelyik keresztutcában volt egy Szefu-telep mamicska: Az öreg lóápolóról, aki valamikor fiatal és jóképű volt. 1968-ban a jéggyártó vállalat megmaradt pár lovát egy idős ember gondozta, aki vállalt alkalmi fuvarokat is, mert a külvárosban még lehetett lovas kocsival járni. A telepet - ahol az egész életét a lovak mellett töltötte - lassan elkezdték felszámolni, a város túlterjeszkedett rajta, és a vállalat eldöntötte, hogy ha eddig ez volt az áruszállítási központ, hát maradjon az ezután is, és elkezdtek begördülni a teherautók: szerelőműhely épült. A megmaradt lovaknak egyre kevesebb hely jutott, de nem kerültek a vágóhídra. Maradtak egészen az utolsó lélegzetvételükig, pedig a tiltakozók akkor már a vállalat és a kerület vezetőinek ajtaján dörömböltek. A bácsi 5.50 Ft-os órabérért dolgozott, és
